Több hiánypótló cikk jelent meg az elmúlt napokban Magyar Gábor ügyvéd munkásságáról. Méltatásnak nem nevezném ezeket az írásokat, mert mi méltatnivaló van abban, ha valaki rendszeresen a saját hazáját elítélő jogállamisági jelentések készítésével múlatja idejét a brüsszeli bürokrácia szolgálatában. Prókátor uram állította össze például azoknak a civil szervezeteknek a lajstromát, amelyekkel az Európai Bizottság konzultált a magyar jogállamiság helyzetét vizsgáló dokumentum kapcsán. (Persze elmarasztaló jelentés született – mi más is a sok légből kapott „információból” és gátlástalan hazugságból?)
Az ambiciózus jogászembert – aki a baloldali politikus-ügyvéd, Magyar György fia – tavaly nevezték ki a hazánkról készülő jogállamiságijelentés-előkészítő delegáció kapcsolattartójának. Brüsszeli szerepvállalása előtt sem titkolta, tiszta szívből utálja az Orbán-kormányt. Ki is jelentette, amíg meg nem bukik a nemzeti kabinet, nem tér vissza Magyarországra. (Ez speciel nem baj – P. Gy.) Búcsúinterjújának legveretesebb mondatát idemásolom:
Úgy éreztem, hogy ügyvédi működésemmel lényegében legitimálok egy olyan rezsimet, amely már nem felel meg az emberi jogokat tiszteletben tartó demokratikus jogállam követelményeinek.
Ízlelgetvén az ars poeticát, az ember arra gondol, doktor úr hasonló okokból vállalhatta el annak idején pártállami Biszku Béla védelmét is. Béla bácsi is ilyen „emberi jogokat tiszteletben tartó demokrata” lehetett. (Bár néha meg-megbotlott: sortűzparancsok 1956-ban, utasítás a bíróságoknak: „Kevés a fizikai megsemmisítés, elvtársak!” stb.)
Magyar doktor Biszku Bélát „legitimálta”. Van kérdés?
További Tollhegyen híreink
Borítókép: A baloldali politikus-ügyvéd, Magyar György és fia Magyar Gábor (Fotó: MTI)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Nem tudja, nem emlékszik
Azt mondja Tarr Zoltán, a Tisza EP-képviselője: már nem emlékszik arra, hogy milyen gombot nyomott a brüsszeli parlamentben, amikor arról szavaztak, fizessenek-e a gazdák az öntözésre szolgáló vízért.

Fogáskeresők
Hősünk minap arról értekezett, hogy az égvilágon semmi értelmük nincs a miniszterelnöki rádióinterjúknak.

Vöriénél nagyobb szíve még senkinek sem volt
Egy legendás akaraterejű, csupaszív fiatalembert képzeljünk el Horváth László személyében.

Melyik Kuncze?
Az SZDSZ-es belügyminiszter, avagy a frenetikus humorista? Mégse mindegy.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhez
Lenin is globalista volt

A nemzeti kormány felelősségéről

A klímahiszti a globalizmus eszköze

Lecke emberi minőségből
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Nem tudja, nem emlékszik
Azt mondja Tarr Zoltán, a Tisza EP-képviselője: már nem emlékszik arra, hogy milyen gombot nyomott a brüsszeli parlamentben, amikor arról szavaztak, fizessenek-e a gazdák az öntözésre szolgáló vízért.

Fogáskeresők
Hősünk minap arról értekezett, hogy az égvilágon semmi értelmük nincs a miniszterelnöki rádióinterjúknak.

Vöriénél nagyobb szíve még senkinek sem volt
Egy legendás akaraterejű, csupaszív fiatalembert képzeljünk el Horváth László személyében.

Melyik Kuncze?
Az SZDSZ-es belügyminiszter, avagy a frenetikus humorista? Mégse mindegy.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Nem tudja, nem emlékszik
Azt mondja Tarr Zoltán, a Tisza EP-képviselője: már nem emlékszik arra, hogy milyen gombot nyomott a brüsszeli parlamentben, amikor arról szavaztak, fizessenek-e a gazdák az öntözésre szolgáló vízért.

Fogáskeresők
Hősünk minap arról értekezett, hogy az égvilágon semmi értelmük nincs a miniszterelnöki rádióinterjúknak.

Vöriénél nagyobb szíve még senkinek sem volt
Egy legendás akaraterejű, csupaszív fiatalembert képzeljünk el Horváth László személyében.

Melyik Kuncze?
Az SZDSZ-es belügyminiszter, avagy a frenetikus humorista? Mégse mindegy.