Az az érzésem, Magyar Péter igazából nem akar semmiféle előre hozott választást, ez csupán blöff, brüsszeli ukáz. Ahol lehetősége lenne, ott sem indít jelöltet. Egyetlen célja olyan zavaros helyzetet teremteni, amely gyengíti az közintézményekbe vetett bizalmat. Megosztottságot szeretne, amely kibillentené helyéről a kormány. Erre van rendelés, ezért kavar.

Hogyan is mondta néhai Saul Alinsky kommunista felforgató, liberális fekáliamixer? „Támadj, támadj, támadj minden irányból! Sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra! Ha időt hagysz, ellenfeled ráébred, hogy ósdi a trükköd. Hazudj bátran és szemérmetlenül! Akkor lesz igazán sikeres a munka, ha az elkövető maga is élvezi, amit csinál. A siker legfontosabb feltétele, hogy a provokáció folyamatos legyen stb.” A lózungok sulykolása közös platformra hozza az előembereket. (Minél primitívebb a lózung – és a kántáló horda –, annál inkább.)
Lazítani pillanatra sem szabad, mert a végén még – Isten ments! – béke lesz a Földön.

Igen ám, de a mester azt is hozzátette: „Az a taktika, amit túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Sose válj unalmassá! Még a radikális aktivisták is elunják magukat.”

Hajjaj! Nekünk is tele a hócipőnk ezzel az anyaszomorító platószónokkal, aki titkon „orbáni terrorban” reménykedik, hiszen akkor lehetne majd szaladni Brüsszelbe, Strasbourgba, az ugrásra kész CNN-hez: Íme, a „magyar demokrácia”! Na jó, de mikor jön már az a rendőrattak? – aggodalmaskodik a gatyadizájner. – Hol vannak a vízágyúk, a gumibotok, a nagy fekete autó?

Attak biztosan nem lesz, de egy-két szembejövő privát szívlapátra jók az esélyek.