Az MSZMP-vagyon körüli disznóságokat kutató Dézsy Zoltán filmrendezőt nemrég a hárommilliárdra taksált Villányi úti „Foxi Maxi”-székház átjátszásának története gondolkodtatta el. (A PestiSrácok.hu-n megjelent írásából csipegetek.)
Az arcátlanságnak nincsenek határai. Az 1989 novemberében létrejött új párt, az MSZP Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítványa egy évvel később arra kérte a főpolgármesteri hivatalt, ismerje el az épületre – a magyar állam tulajdonára – való jogosultságát. Tenyérbe mászó igény volt ez a javából, már csak azért is, mert az egykori bérlő MSZMP nem szűnt meg – Magyar Munkáspártként ma is létezik. Demszkyék nem lacafacáztak, ráütötték a stemplit, sőt mindjárt bérleti szerződés megkötésére is kérték a pártot a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel. (Ez is kell ahhoz, hogy az alapítvány az épület „bérlője” legyen.) „Rugalmas” volt az SZDSZ-es városháza, akárcsak a vagyonkezelő vezérigazgatója, Simóka Kálmánné, aki pár évre rá már az ingyenes átruházási szerződést – igen, jól olvasták! – is aláírta az ingatlan kétharmadára. (Antal János alapítványi igazgató hamarosan a hiányzó részt is megszerezte.)
Tokkal-vonóval a párté lett a székház.
A végeredményt kihirdető Almásy Mária a kutakodó Dézsy Zoltánnal szóba sem állt, és Tóth Bertalan pártelnök sem válaszolt Dézsy kérdéseire. Egyedül Antal János reagált, levelének lényege: neki gőze sincs az egészről.
Nekem lenne mondanivalóm, de azt meg törölné a szerkesztő.
