Hol van az előírva, hogy minden nap a rút politikával traktáljam az olvasót? Más is van a világon. Például a Jókai-emlékév…

„Leült s egy ültő helyében írt meg egy novellát. Közönségesen három-négy hónapig dolgozott egy regényen” – meséli Jókai Mórról életrajzírója, Mikszáth Kálmán. (Én meg már mióta ülök a gép előtt, mire ezt a mondatot végre kiötlöttem – ráadásul ez is csupán idézet.) „Négy részre vágott egy sima papírívet – folytatja Mikszáth –, margót hajlított rajta s elkezdett írni reggeli előtt hajnalban kényelmes szürke hálókabátjában. Folyt az egyik gondolat a másikból s mire reggelizni hítták, hét-nyolc ilyen papíros telt meg.”

Vajon érdekli-e az olvasót, milyen körülmények között készül egy regény? Megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, fütyül rá, őt csakis maga az alkotás foglalkoztatja, semmi egyéb. A másik él-hal a kulisszatitkokért, szeretné tudni, vajon hogyan, milyen viszonyok között születtek azok a nagyszerű sorok. Magam az utóbbiak közé tartozom. Írással jegyben járó embernek kedvére valók az irodalom bulvármorzsái – még a legprózaibb adalékkal is közelebb érzi magához a szerzőt. Persze csak az van így ezzel, aki kedveli. – Jókai Mór a mai ifjúság számára olvashatatlan, műveit ki kellene húzni a kötelező olvasmányok sorából – vélekedett nemrég egy interjúban egy tanárember. Szerinte a tanulóifjúságot zavarja a régies nyelvezet, a körülményes fogalmazás, képtelenek végigolvasni az író regényeit. Hozzátette: csak Petőfitől kezdve élvezhető a magyar irodalom.

Indulatosak a kommentek, egyet idemásolok: „Élvezni járnak a gyerekek az iskolába, vagy tudást szerezni? Elég, ha a telefon okos?”

Borítókép: Stern Miksa 1879-es felvétele Jókai Mórról (Fotó: Borda Márton Áron)