Pusztító bomlás a mélyben

A földköpenyből származó szén-dioxid földrengéseket válthat ki. Ezt arra alapozzák a kutatók, hogy az Appennin-hegység környékén a természetes eredetű szén-dioxid-kibocsátás megugrása egybeesik a legnagyobb rengésekkel. Azaz Olaszország szeizmikus tevékenységének egy részét annak köszönheti, hogy a mélyben jelentős mennyiségű gáz halmozódott fel.

Az Appennin-hegység környékét az elmúlt években számos pusztító földrengés rázta meg, közülük az egyik legnagyobb az a 6,3-as erősségű mozgás volt, amely 2009-ben lerombolta L’Aquila városát. A környéken végzett mérések szerint a természetes szén-dioxid-kibocsátás emelkedése egybeesett a legnagyobb földrengésekkel. Ez a megállapítás arra utal, hogy a felszínre törő gáz esetleg szerepet játszhat a folyamatban – jelent meg a Science Advances folyóiratban.

A földköpenyben természetes folyamatok során – karbonátos kőzetek megolvadásakor – jelentős mennyiségű szén-dioxid keletkezik. Ez a gáz gyűlik össze a földkéregben, szivárog a forrásokat tápláló talajvízbe. A földrengésre hajlamos területeken azonban pontos adatok hiányában senki sem tudta megmondani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás változása összekapcsolható-e a rengésekkel. A homályt eloszlatandó, 2009 és 2018 között olasz kutatók megmérték a 2009-es L’Aquila-földrengés epicentruma közelében elhelyezkedő források gáztartalmát. Az adatok azt mutatták, hogy a szén-dioxid-kibocsátás megugrása nagyjából akkor történt, amikor erős földrengések pattannak ki, és a kibocsátás akkor esett vissza, amikor a rengések kisebbek voltak, illetve távolabb történtek. Amikor a régiót hatos vagy annál nagyobb erősségű rengések sújtották, a források naponta több mint hatszáz tonna szén-dioxidot bocsátottak ki. Szeizmikus szempontból csendes időszakokban a kibocsátás 400–500 tonna volt.

– Ezek az adatok azonban még mindig nem támasztják alá meggyőzően, hogy a szén-dioxid szintjének emelkedése elősegíti-e a földrengések kipattanását, hiszen az is elképzelhető, hogy a rázkódó kéreg természetes módon több gázt enged szabadon a megszokottnál – mondja Andrea Billi, a római Olasz Nemzeti Kutatási Tanács geológusa. Az ilyen típusú szén-dioxid-kibocsátás folyamatos figyelemmel kísérése az Appennineken és más szeizmikusan aktív régiókban, például Kaliforniá­ban és Japánban, felfedheti, hogy a felszínre törő gáz a földrengések előidézője vagy a talajmozgások mellékterméke. – Azt hiszem, van kapcsolat a kettő között – üzeni Giovanni Chiodini, a tanulmány társszerzője, a bolognai Olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusa.

– Nem tudom elképzelni, hogy ez így igaz legyen, bulvár íze van az egésznek – reagált a hírre Tóth László szeizmológus. Az, hogy a szén-dioxid-felszabadulás oka legyen a földrengésnek, az ő tudása és negyvenéves szeizmológiában eltöltött tapasztalata szerint ki van zárva. A földrengéseket tektonikus folyamatok okozzák, ebben teljes egyetértés van a szeizmológusok és geo­fizikusok körében. Kisebb rengéseket okozhat például jégtakarók elolvadása, de hatos erősségű rengéseket aligha. Bizonyos gázok kibocsátása valóban megváltozhat rengések előtt, alatt vagy után, de elsősorban a radon szerepel a szakirodalomban. Előjelként nem lehet ezekre tekinteni, mert egyszer egyszer fordulnak elő, gyakran azonban nem kapcsolhatók össze a földrengésekkel.

Szeizmológusokat vontak felelősségre

Emlékezhetünk rá, hogy a 2009-es L’Aquila-földrengés után perbe fogtak és első fokon elítéltek szeizmológusokat. Az ok az volt, hogy a nagy rengés előtt kiugróan megnőtt a szeizmicitás a területen, sok száz kisebb mozgás volt megfigyelhető és érezhető – a lakosság nyugtalankodott. A kutatókat és a katasztrófavédőket első fokon azért marasztalták el – hat év börtönt kaptak –, mert megalapozatlanul nyugtatták a lakosságot. A több mint háromszáz halálos áldozatot követelő, csaknem tízezer házat romba döntő katasztrófa után az olasz országos katasztrófa-előrejelzési bizottság hét tagját gondatlanságból elkövetett gyilkossággal vádolták, ám az olasz fellebbviteli bíróság utóbb felmentette a hét szakértőt.