– Ön a Semmelweis Budapest Award tizenharmadik díjazottja. Mit jelent ez az elismerés?
– Hihetetlenül fontos, hiszen 1974-ben a Semmelweis Egyetemen kezdtem egyetemi pályafutásomat. Igaz, nem egyetemi hallgatóként, hanem segédápolóként. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztem, és akkoriban, aki egyházi gimnáziumból érkezett, a sikeres felvételi esetén sem kezdhette el rögtön a tanulmányait. Egy papírt kellett aláírnom, hogy egy évig az egyetemen segédmunkát végzek. Egy ilyen évet mindenkinek ajánlok, aki orvos akar lenni. Megtapasztalhatja, hogy mit jelent majd a szakma napi gyakorlata.
– Édesanyja orvos volt, édesapja jogász. Mi szólt az orvosi pálya mellett?
– Három generációra visszamenőleg legalább egytucatnyi közvetlen családtagom választotta ezt a hivatást. A hagyomány folytatódott, hiszen a kisebbik lányom Uppsalában orvos, a nagyobbik Budapesten állatorvos. A Los Angelesben jelenleg a harmadik diplomáját szerző fiam üzleti tanulmányokat folytat. A családi hagyományt erősítette, hogy az orvosi pálya állt a legközelebb hozzám, de nem vagyok szakbarbár. A tudományok teljes skálája érdekel, ismerőseim szerint ösztönös polihisztorhajlam van bennem. Ha újrakezdeném, ugyanezt a pályát választanám, mellette filozófiai és matematikai tanulmányokat folytatnék. Amit végül is megtettem, hiszen a Semmelweis Egyetemmel párhuzamosan az ELTE-n fizika-előadásokat hallgattam. Évekkel később Leuvenben filozófia, a londoni Heythorp College-ban teológia és az Open Universityn matematika szakon is diplomáztam. Közben kutattam és klinikai munkát végeztem. Érdekelt, motivált, hogyan tudok minél több embernek segíteni.
– Miért a kutatást választotta a gyakorló orvoslás helyett?
– Egy gyakorló orvos naponta egy-két tucat emberrel találkozik, óriási siker, ha mindegyiket meg tudja gyógyítani. A másik lehetőség, hogy egy sikeres kutatás eredményeként emberek millióinak nyújtasz segítséget. Nem te állsz a betegágy mellett, de a te eljárásodnak, diagnosztikai fejlesztésednek, gyógyszerednek köszönhetően épül fel a beteg. Nemcsak a közvetlen környezetedben élőket gyógyítod meg, hanem a világon mindenütt alkalmazhatják az eredményedet. Nekem ez az út vonzóbbnak tűnt. A köztes megoldás – hogy klinikusként kutassak – szerintem nem működik, mert tapasztalataim szerint valamelyik terület sérül.