Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke a hazai tudomány fejlesztéséről, hagyományokról és példaképekről

A Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű nemzetközi tudományos elismerését, a Semmelweis Budapest Awardot idén Gulyás Balázs vehette át. Gulyás Balázs 42 év külföldi kutatói, innovációs és kutatásirányítási munka után tért haza, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnökeként a világ élvonalába emelje a kutatóhálózatot.

Fotó: Kurucz Áprád

– Az egyetem elvégzése után nem sokkal már külföldön dolgozott. Mit kértek ezért az egykori pannonhalmi diáktól?
– Semmit. Az egyetem anatómiai intézetét vezető Szentágothai János látott bennem valamit, idővel a mentorommá vált. Beszélgetéseink során jeleztem, hogy a fizikát és az agykutatást szeretném valamilyen módon összehozni. Azt javasolta, keressek külföldi egyetemet, ahol erre lehetőség van. Szentágothai János ajánlásával felvettek a Cambridge-i Egyetemre. Ugyanő Aczél Györgynél sikertelenül próbálta elérni, hogy egy évre szóló vízumot kapjak. Harmincnapos tartózkodási engedéllyel mentem ki, majd nagy fájdalommal egy hónap után távoznom kellett. Leuvenbe mentem, ahol az emigráns magyarok által működtetett kollégiumban lakhattam. Az ottani egyetemen az engem érdeklő diszciplínák közül angolul a filozófiát oktatták, így ezt tanultam. Amikor megfelelő szinten beszéltem flamandul, az ottani orvosi kar egyik kutatócsoportjának a tagja lehettem. Itt szereztem meg a PhD-fokozatot, majd hamarosan a stockholmi Karolinska Intézetben találtam magam posztdoktori kutatóként. Per Roland vezetésével a világon elsőként a pozitronemissziós tomográfiával (PET-tel) az agy funkcionális feltérképezésére koncentráltunk. A látásneurológia és az emberi agy feltérképezése terén alapvető eredményeket értünk el.

– Tartotta a kapcsolatot a hazai kollégákkal?
– Számos kiemelkedő, magasan jegyzett magyar professzor pályája kezdetén velem dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjaként szinte napi kapcsolatom volt az itthoni kutatókkal. Nem csak az akadémiai szférára kell gondolni, az iparban is mozogtam. Több, a Richter Gedeonnál fejlesztett molekula tesztelésében segédkeztem. Abszolút élő volt a kapcsolatom a hazai kutató-fejlesztőkkel.

– A Karolinska Intézetben töltött évek után Szingapúrban kezdett dolgozni. Mivel csábították, amiért kontinenst váltott?
– Érdekes magyar vonatkozása van a dolognak. Sir George Radda, azaz Radda György, aki 1956-ban menekült el Magyarországról, páratlan tudományos karriert futott be. A professzor – akit az MRI képalkotó vizsgálat kidolgozójaként tisztel a nagyvilág – 1996–2003 között a brit Orvostudományi Kutató Tanács főigazgatója, 2001–2003 között a londoni Nemzeti Rákkutató Intézet elnöke volt, majd 2005–2010 között a szingapúri Biológiai Képelemzési Konzorcium alapító elnökeként dolgozott. Oxfordban ismerkedtem meg vele, akkor a biokémiai tanszéket vezette. Évekkel később egy stockholmi konferencián viccelődve azt mondta, „kicsi” nekem Svédország, menjek Szingapúrba, ahol nagy dolgok elindítója lehetek. 2011-ben a szingapúri kormány ugyanis megalapította az ország harmadik orvostudományi karát a Nanjang Technológiai Egyetemen. A kar egyik alapító professzoraként az idegtudományi és mentálhigiénés programot indítottam el, később agyi képalkotási központot szerveztem. Számos kutatást indítottunk, amelyek most kezdtek termőre fordulni.

– Ahelyett, hogy learatná a termést, hazatért. Miért?
– Negyvenkét évet töltöttem külföldön, magyar szívvel és lélekkel. Eddig sosem akartam lemondani a saját kutatásaimról, most azonban felkérést kaptam a hazai kutatóhálózat vezetésére. Úgy éreztem, a szülőhazám ilyen fontos hívására nem lehet nemet mondani. Meggyőződésem, hogy a külföldön szerzett tapasztalataimmal segíthetem a hazai kutatás-fejlesztést. Az alapok adottak, a teljesítményt kell világnívóra emelni.

– A kutatók közül néhányan máig nem dolgozták fel, hogy az ­akadémiai kutatóhálózatot leválasztották a Magyar Tudományos Akadémiáról. Nem tart attól, hogy a céljai megbukhatnak a kutatók ellenállásán?
– Nyilvánvalóan hatalmas sokként hatott akkor az érintettekre ez a döntés, azonban mára a kutatók döntő része elfogadta a szeparációt, amelyet én előremutató lépésnek tartok. A világon nemigen találni olyan akadémiát, amelynek kutatóhálózata lenne. Se a brit, se a francia, se az amerikai akadémiának nincs intézethálózata, mégis hatalmas a presztízse.

– Mi indokolta a leválasztást?
– A hazai kutatói teljesítmény fokozatosan veszített versenyképességéből a nagyvilágban. 1981-ben a világ 14. legtermékenyebb nemzetének számítottunk az egy főre jutó tudományos teljesítmény terén. Mi volt ennek az oka? Aki akkoriban külföldre akart jutni, három utat választhatott: sportoló, művész vagy kutató lesz. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által összeállított Globális Innovációs Index (GII) alapján 2023-ban a 35. helyen voltunk. A visszaesés egyik oka, hogy kevésbé vagyunk produktívak, miközben számos olyan ország, amely négy évtizede sehol sem volt – Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan, Hongkong, Izrael –, megelőzte a nyugati országok nagy részét. A további pozícióvesztés megengedhetetlen, sőt meggyőződésem, hogy a legjobb 25 közé kerülés reálisan megcélozható. Ebben a HUN-REN-nek zászlóshajóként kell szolgálnia. Első lépésként fel kell mérnünk, hogyan teljesítenek a kutatóhálózat tagjai a nemzetközi versenyben.

– A matematikai és az agykutatás terén ma is a világ élvonalában vagyunk…
– Ez csupán két terület, de egy objektív felmérésből kiderülhet, ha valamelyik témára több figyelmet és pénzt fordítunk, könnyen az is a világ élmezőnyébe kerülhet. A múltban egy kutatási témára három kutató jutott. Ez az arány a nemzetközi kutatási térben értelmezhetetlen. Év elején elkezdjük az intézetek átfogó, peer-review alapú értékelését nemzetközi élvonalbeli kutatók, szakemberek bevonásával. Ennek nemcsak a hiányosságok, hanem az erősségek feltárása is a célja, amely alapján meg tudjuk határozni a kitörési pontokat, vagyis hol várhatók néhány éven belül kiemelkedő eredmények. Majd a kutatóhelyekkel közösen erre alapozva alakítjuk ki a kutatási stratégiát, amelynek fókuszában a hatás – legyen az társadalmi, gazdasági vagy intellektuális – elérése áll. A kutatási szabadságot nem sértve, a kutatói kreativitást összhangba akarjuk hozni a Neumann János programban megfogalmazott célokkal – közben figyeljük a világban zajló folyamatokat. Minél többet beszélek erről a kutatóhely-vezetőkkel és a kutatókkal, annál jobban látom részükről is a nyitottságot. Többnyire kiderül, hogy valójában ugyanazt akarjuk, és erre lehet építeni.

– Mit tud tenni azért, hogy a fia­talok számára vonzó legyen a kutatói pálya?
– Ilyenkor mindig a pénzt említik elsőként. A fizetés valóban alapvető, de ennél fontosabb, hogy a pályakezdők jó példákat lássanak. Elsősorban tudományos szupersztárok kellenek, akik be tudják vonzani a fiatalokat, másodsorban pedig jó kutatási témák. Tehát jó vezető és kihívásként megélt feladat – ez a kettő kellő motiváció egy fiatalnak. Természetesen az anyagi tényezőket is úgy kell meghatározni, hogy azok ne eltántorítsák, hanem ösztönözzék a fiatal kutatókat.

– Szingapúri kötelezettségeit részben megtartva, több ezer hazai kutató munkáját irányítja. Jut némi énidő ilyen terhelés mellett?
– Kora reggeltől kési estig dolgozom, minden erőmmel a HUN-REN-re fókuszálok. Ha azt érzem, hogy jönnek az eredmények, megindulunk felfelé, akkor megérte. Ha mások is elfogadják, hogy a világ tudománya napi szinten változik, és ehhez nekünk folyamatosan alkalmazkodni kell – illetve bizonyos területeken bennünket követ a világ –, akkor volt értelme a munkámnak. 

Névjegy

Gulyás Balázs 1956-ban született Budapesten. 1981-ben szerzett orvosi diplomát a Semmelweis Egyetemen. Posztdoktorként kutatott a stockholmi Karolinska Intézet klinikai idegélettani tanszékén és az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológiai tanszékén. 2012 óta a szingapúri Nanjang Technológiai Egyetem (NTU) Lee Kong Chian Orvostudományi Karán a transzlációs idegtudományok egyetemi tanára, valamint az NTU Kognitív Neuroképalkotó Központjának igazgatója. Tagja az Európai Tudományos Akadémiának, ahol jelenleg az élettani és idegtudományi szekció elnöke. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke.

Borítókép: Gulyás Balázs: az alapok adottak, a teljesítményt kell világnívóra emelni (Fotó: Kurucz Árpád)