Florin Birta, Nagyvárad polgármestere beszédében azt állította, hogy Traian Moșoiu tábornok űzte el Nagyváradról Kun Béla csapatait, „és a bolsevista terror eltávolítása után Várad visszanyerte szabadságát és méltóságát, és a polgárok ismét örvendhettek alapvető jogaiknak”. Majd így folytatta: „Nem kell senki elcsodálkozzon azon, hogy Rimler Károly, a magyar polgármester sietve Mezőtelegdre ment Traian Moșoiu elé. És azon sem, hogy Nagyváradon magyarul is kiáltozták akkor, hogy »Éljen a román hadsereg!« Ez azért történt, mert a váradiak akkor is, csakúgy, mint ma, etnikumtól, felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül békében, szeretetben és közösségben éltek egymással.”
Fontos megjegyezni, hogy 1919-ben mindössze öt százalékot tett ki a románság aránya Nagyváradon, a Birta által felvázolt korabeli események pedig nem épp úgy zajlottak le, ahogy azt a román elöljáró interpretálta.
Mint az Erdélyikrónika.net történelmi portál írja, az 1919-es nagyváradi román bevonulás után a város közvetlen román katonai irányítás alá került, Stefan Holban tábornok vezetésével, aki másnap bejelentette, hogy a város immár Nagy-Romániához tartozik. „Aznap kiadták első intézkedéseiket, amelyek, a fegyverek begyűjtésére vonatkoztak. Kijárási és gyülekezési tilalmat léptettek életbe, és bevezették a cenzúrát. Április 24-én a városba érkezett Aurel Lazar, a nagyszebeni Erdélyi Kormányzó Tanács teljhatalmú megbízottja, aki bejelentette, hogy jövetele célja, a román impérium berendezése. Intézkedésének következtében a város és a megye tisztviselőinek – a munkahelyük elvesztésével megfenyítve – esküt kellett tenni a román királyságra.
Április 29-én Lazar hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy Nagyváradon és az egész megyében életbe lépett a román uralom. Pár nap múlva pedig kijelentette, hogy „az antanttól biztos tudomása van arról, hogy Nagyvárad és Bihar megye Romániához fog tartozni.. Ezzel együtt, a 95 százalékban magyarok lakta városban bevezették a románt hivatali nyelvként.
