Az aszályos tavalyi év után 2023 tavasza nem bőséges esőzéssel, hanem tömegbalesettel kezdődött: az M1-es autópályán öt kamion és 37 jármű ütközött össze a porvihar miatt. A vízügyi igazgatóságok és az Országos Meteorológiai Szolgálat csapadékmérő állomásainak adatai alapján a 2023. január 1. és április 30. közötti időszakban országos területi átlagban 170 milliméter csapadék hullott az ország területére, ami nyolc százalékkal, azaz 13 milliméterrel több, mint a sokévi (1991–2020) időszakos átlagérték. A január–áprilisi időszak országos csapadékeloszlása viszont nem volt egyenletes, a Dunántúlon többnyire húsz-ötven milliméter többlet, míg a tiszántúli tájegységeken (Dél-Alföld, Körös-vidék) huszonöt-ötven milliméter közötti csapadékhiány tapasztalható. Itt jön azonban a nagy de: drámai hiányt kellett ennek a csapadéknak ellensúlyoznia, és az idén eddig lehullott csapadék egyelőre nem tudta pótolni a rendkívül száraz tavalyi év felhalmozott deficitjét.

Tavaly szeptemberben–októberben már kicsit esősebb lett az időjárás az aszályos nyár után, a talaj azonban annyira száraz volt, és nemcsak a felső, hanem az alsóbb rétegekben is, hogy mindent elnyelt. Körülbelül idén januárra nedvesedett át annyira a föld, hogy már be tudott jutni a tavakba, például a Balatonba, a Velencei-tóba és a folyókba is a vízgyűjtő területről a víz.
Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője szerint, ha érkezik nagyobb csapadékmennyiség, kiemelt feladatuk, hogy holtágakba, csatornákba vezessék és meg tudják tartani azt.
– Olyan lépésekről beszélünk most, amelyeket már negyven-ötven évvel ezelőtt is megtettünk, csak nem hirdettük, hiszen sokkal gyakoribbak voltak az árvizek, és olyankor senkit nem érdekelt, hogy mennyi víz van a különböző tározókban. Akkor az volt a fontos, hogy védjük meg a településeket vagy éppen a mezőgazdaság értékes terményeit. Ma már az is nagyon fontos, hogy hol tartjuk vissza a vizet, hol vannak tározásra alkalmas helyek, hogyan üzemelnek a belvízcsatornák. Már most is több tízmillió köbméter vizet tartottunk vissza a januárban érkező csapadékból. Az év elején nagyobb árhullám érkezett a Tiszán, ám azt a magyarországi városokban szinte sehol nem vették észre. Mégis az volt az első, hogy a felső-Tisza-vidéki, tehát a nyíregyházi székhelyű, illetve az észak-magyarországi, a miskolci székhelyű, a közép-Tisza-vidéki, a szolnoki székhelyű igazgatóság csatornákba, tározóba vezette a vizet, és visszatartott belőle – sorolja a szakember.