Eddig mintegy háromszázezer hektárnyi kukorica és kétszázezer hektárnyi napraforgó ment tönkre a régiót sújtó aszály miatt Magyarországon.
A klímaváltozás erődemonstrációt tart a földeken, ráadásul éppen olyan évben viszi el a termés jelentős részét, amikor az árak kifejezetten magasra szöktek, és az ukrajnai piac kiesésével a kereslet is megnőtt. Csupán az említett két növénynél mintegy négyszázmilliárd forint a kiesés, és nemcsak a mennyiség, de a minőség terén sem rózsás a helyzet. A csapadékeloszlás miatt a szántóföldi terméseket tekintve kettészakadt az ország: míg a Dunántúlon közepes vagy jó a termés, az Alföldön tombol a szárazság.
Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár szerint már most tisztán látható, hogy noha az őszi búza és a repce teljes vetésterületének még csak az egyharmadát takarították be a gazdák, az előző évekhez képest jóval gyengébb termésmennyiség várható:
– A munkálatok 1,6 millió hektárra terjednek ki, ebből 932 ezer hektár az őszi búza, 313 ezer az őszi árpa, 205 ezer a repce. A búzatermést egyelőre nehéz megbecsülni, de az elmúlt öt év átlagához képest több mint harmincszázalékos lehet a hozamcsökkenés. A termésátlagok között az időjárási hatások miatt jelentős, több mint kétszeres különbség is lehet megyénként, az eddigi átlag 3,6 tonna hektáronként.
A repce termésmennyiségének visszaesése a korábbi évekhez képest negyven-ötven százalék. Az őszi árpa betakarítása körülbelül 1,4 millió tonnával zárult, a hektáronkénti átlag 4,5 tonna, de a búzához hasonlóan nagy az eltérés térségenként – sorolja az államtitkár, hozzátéve, hogy a termelők eddig 322 ezer hektárra jelentettek be aszálykárt. Feldman Zsolt kihangsúlyozza, a jelenlegi eredmények ismeretében ez a búzamennyiség a hazai felhasználást (2,5 millió tonna) kielégíti, ugyanakkor várhatóan idén mindössze egymillió tonna alatti exportárualap képződik, ezért az Agrárminisztérium folyamatosan monitorozza a gabonakivitelt a hazai ellátás érdekében. A 12,5 milliárd forintos kárenyhítési alap bővítéséről a bejelentési időszak végeztével születhet döntés.
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke szerint tizenöt-húsz éve beszélünk a klímaváltozásról, és noha kezdetben ő maga is klímaszkeptikus volt, néhány éve már a gyakorlatban is tapasztalja a felmelegedés kedvezőtlen hatásait a szántóföldi növénytermesztésben.
– Melegebb, szárazabb a tél: a talaj regenerálódása, amikor visszatöltődik csapadékkal, az elmúlt években már nem történt meg. Jellemzően hat-hét hetes száraz periódusra jut egy-két hét csapadékos időszak, ami egyértelműen a klímaváltozás következménye. Eddig megmentett minket a májusi esőzés, ám idén ez elmaradt, így ennek tulajdoníthatók a keleti országrész gyakorlatilag lenullázódott terméseredményei. A helyzet tragikus, az aszály még nem ért véget. Át kell gondolni az egész szántóföldi növénytermesztés stratégiáját – húzza alá a szakember.
A gazdák először vízmegtartó technológiák bevezetésével próbáltak védekezni. A talaj felső rétegét minden műveletnél lezárták, hogy minél kevesebb csapadékvíz párologjon ki. Viszont, ha nincs eső, akkor nincs mit visszatartani, és beköszönt az aszály. Petőházi Tamás szerint az idei téli szárazság miatt nem volt tartalék a földekben, amit sokkal jobban megszenvedtek a növények, mint az elmúlt években.
– A megoldás az öntözésfejlesztés: meg kell oldani a záportározók duzzasztását, átmeneti tározók helyett állandó tározókat kell csinálni. El kell érni, hogy Brüsszelben környezetvédők és egyéb szervezetek ne akadályozzák meg ezeket a lépéseket, ugyanis korábban főleg azok a tagállamok, amelyek már sokkal magasabb szinten vannak az öntözésben, ellenezték, hogy nálunk is kialakuljon nagyobb öntözőkapacitás. Bízunk abban, hogy egyetlen szűkös évről van szó. Az ukrán termés gyakorlatilag kiesik ebből a piaci rendszerből, hiszen ami meg is termett Ukrajnában, azt nagyon nehezen tudják kimozdítani az országból. Ha nem rendeződik vissza a helyzet, az az egész világra hatással lesz. Jelenleg mindenki azt várja, hogy lesz-e vetés ősszel Ukrajnában: ha az a búza is ki fog esni, az árak még jobban megemelkednek – figyelmeztet Petőházi, aki szerint a magas gabonaár két-három éves folyamat eredménye, amely a kínai sertéstelepek visszatelepítésével kezdődött a sertéspestis után. Ekkor háromezer sertéstelepnek vásárolták meg az éves takarmányszükségletét, amit komoly áremelkedés követett a világpiacon, majd jött a Covid, a gazdaságok újraindításakor pedig nem csupán a nyersanyagok, hanem a gabonák ára is emelkedett. Ez a két lépés huszonöt-harminc százalékos áremelkedést hozott, aztán idén február 24-én kitört az orosz–ukrán háború, amely ezt a számot megduplázta.
Az európai gabonatermés Északkelet-Európában nő a legdinamikusabban – állapították meg a BME, a Corvinus, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és az ELTE kutatói.
Pinke Zsolt, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője szerint Európa nagy része köszöni szépen, jól van. Nagyok a veszélyei a klímaváltozásnak, de nem minden régióban: Észak-Európában vagy a kelet-európai síkság északi részén elvétve találkozunk aszályokkal, és ezekben a térségekben a búzának is és a kukoricának is robbanásszerűen növekszik a termőterülete. Oroszországban, a kelet-európai síkság északi övezetében három és félszeresére nőtt a kukoricaföldek kiterjedése, Ukrajnában szintén, Lengyelországban több mint megtízszereződött. Beloruszban huszonhatszorosára nőttek a kukoricaföldek, míg nálunk stagnálnak az elmúlt harminc évben. Növekedés történt a balti országokban, de még Dániában is megjelent a kukorica. A folyamatnak vannak nagy nyertesei, és vannak vesztesei is, utóbbiak elsősorban a déli országok.