Bibliai mértékű aszály sújtja az Alföldet

Kettészakadt ország, aszály, emelkedő gabonaárak és fokozódó klímaválság. Az idei év termése jócskán elmarad a megszokottól – de vajon mi lehet a megoldás a vízhiányra? Mindeközben Olaszország is évtizedek óta nem látott szárazságtól szenved. Az egykor nagy folyókat – mint például a Pó folyó – a csapadékhiány miatt szinte a teljes kiszáradás fenyegeti. A vízszint olyan alacsony, hogy még egy második világháborús hajóroncs is újra felszínre került.

20220624 Bicsérd Illusztráció Bicsérden kiszáradt a horgásztó Fotó: Löffler Péter LP Dunántúli Napló DN Fotó: Löffler Péter

Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke szerint tizenöt-húsz éve beszélünk a klímaváltozásról, és noha kezdetben ő maga is klímaszkeptikus volt, néhány éve már a gyakorlatban is tapasztalja a felmelegedés kedvezőtlen hatásait a szántóföldi növénytermesztésben.

– Melegebb, szárazabb a tél: a talaj regenerálódása, amikor visszatöltődik csapadékkal, az elmúlt években már nem történt meg. Jellemzően hat-hét hetes száraz periódusra jut egy-két hét csapadékos időszak, ami egyértelműen a klímaváltozás következménye. Eddig megmentett minket a májusi esőzés, ám idén ez elmaradt, így ennek tulajdoníthatók a keleti országrész gyakorlatilag lenullázódott terméseredményei. A helyzet tragikus, az aszály még nem ért véget. Át kell gondolni az egész szántóföldi növénytermesztés stratégiáját – húzza alá a szakember.

A gazdák először vízmegtartó technológiák bevezetésével próbáltak védekezni. A talaj felső rétegét minden műveletnél lezárták, hogy minél kevesebb csapadékvíz párologjon ki. Viszont, ha nincs eső, akkor nincs mit visszatartani, és beköszönt az aszály. Petőházi Tamás szerint az idei téli szárazság miatt nem volt tartalék a földekben, amit sokkal jobban megszenvedtek a növények, mint az elmúlt években.

– A megoldás az öntözésfejlesztés: meg kell oldani a záportározók duzzasztását, átmeneti tározók helyett állandó tározókat kell csinálni. El kell érni, hogy Brüsszelben környezetvédők és egyéb szervezetek ne akadályozzák meg ezeket a lépéseket, ugyanis korábban főleg azok a tagállamok, amelyek már sokkal magasabb szinten vannak az öntözésben, ellenezték, hogy nálunk is kialakuljon nagyobb öntözőkapacitás. Bízunk abban, hogy egyetlen szűkös évről van szó. Az ukrán termés gyakorlatilag kiesik ebből a piaci rendszerből, hiszen ami meg is termett Ukrajnában, azt nagyon nehezen tudják kimozdítani az országból. Ha nem rendeződik vissza a helyzet, az az egész világra hatással lesz. Jelenleg mindenki azt várja, hogy lesz-e vetés ősszel Ukrajnában: ha az a búza is ki fog esni, az árak még jobban megemelkednek – figyelmeztet Petőházi, aki szerint a magas gabonaár két-három éves folyamat eredménye, amely a kínai sertéstelepek visszatelepítésével kezdődött a sertéspestis után. Ekkor háromezer sertéstelepnek vásárolták meg az éves takarmányszükségletét, amit komoly áremelkedés követett a világpiacon, majd jött a Covid, a gazdaságok újraindításakor pedig nem csupán a nyersanyagok, hanem a gabonák ára is emelkedett. Ez a két lépés huszonöt-harminc százalékos áremelkedést hozott, aztán idén február 24-én kitört az orosz–ukrán háború, amely ezt a számot megduplázta.

Az európai gabonatermés Északkelet-Európában nő a legdinamikusabban – állapították meg a BME, a Corvinus, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és az ELTE kutatói.

Pinke Zsolt, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője szerint Európa nagy része köszöni szépen, jól van. Nagyok a veszélyei a klímaváltozásnak, de nem minden régióban: Észak-Európában vagy a kelet-európai síkság északi részén elvétve találkozunk aszályokkal, és ezekben a térségekben a búzának is és a kukoricának is robbanásszerűen növekszik a termőterülete. Oroszországban, a kelet-európai síkság északi övezetében három és félszeresére nőtt a kukoricaföldek kiterjedése, Ukrajnában szintén, Lengyelországban több mint megtízszereződött. Beloruszban huszonhatszorosára nőttek a kukoricaföldek, míg nálunk stagnálnak az elmúlt harminc évben. Növekedés történt a balti országokban, de még Dániában is megjelent a kukorica. A folyamatnak vannak nagy nyertesei, és vannak vesztesei is, utóbbiak elsősorban a déli országok.

Távol a tengerektől

– Megfigyelhető kelet–nyugat irányú technológiai lépcső, és déli–északi irányú klimatikus faktor. Nyugat-Európa a világ legmagasabb terméshozamú régiói között szerepel, ahol magas szinten művelik a mezőgazdaságot, és kedvezők a termesztési feltételek – mutat rá Pinke Zsolt. – Kelet-Európa mélyről jön, viszont az elmúlt tíz-tizenöt évben a nyugati technológiatranszfernek köszönhetően nagyot ugrott.

A kommunista rezsim annyira szétzilálta az agrártermelést a Szovjetunióban, hogy voltak olyan évek, amikor az ország jelentős gabonabehozatalra szorult, hogy elkerülje az éhínséget. Abban a Szovjetunióban, amelynek az elődjében, a cári Oroszországban óriási mennyiségű gabonát állítottak elő és exportáltak. A földrajzi egyensúly helyreállt az elmúlt évtizedekben, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Nyugat-Európa összességében magasabb agrárkibocsátású régió, mint Kelet-Európa, ahol ugyan lényegesen nagyobb területen művelik a földeket, de alacsonyabb hatékonysággal. Magyarországon komoly gátló tényező a klíma. Az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején rekordszintű áradások és aszályok követték egymást öt-hat éven keresztül. Akkoriban ezek az események megrázták a magyar közvéleményt, ami a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése elnevezésű árvízvédelmi program megvalósításához vezetett. A szakma meghatározó, progresszív része már akkor hangsúlyozta, hogy a vizeket nagy területen kellene visszatartani, gyenge minőségű földeken. A lehető legnagyobb területen talajba szivárogtatott víz a későbbi vízhiányos hónapokban kipárolog, hűti a környezetet, és táplálja a növényeket. Az Alföldön, ahol nagyon csekély az erdősültség, ez a gyakorlat lehetővé tenné azt, hogy erdőket tudjunk telepíteni, az erdők tájat hűtő, párologtató, csapadékképző hatása pedig jól ismert – magyarázza Pinke Zsolt.

A XIX. században kezdtük felszámolni az alföldi vizes élőhelyeket, méghozzá oly nagy sikerrel, hogy a XX. század elejére az egykori vizes élőhelyállomány 97 százaléka eltűnt Európa legnagyobb folyószabályozásának köszönhetően a Tisza-völgyben. Ez Pinke Zsolt szerint ökológiai és vízgazdálkodási szempontból egyaránt katasztrófa, de a múltunk hibáiból tanulhatunk:

– Magyarország Európában kiemelkedő lehetőséggel bír az árterek helyreállítása szempontjából, hiszen vizekkel szerencsére bőségesen rendelkezünk. Június 22-én ráadásul megszületett az Európai Bizottság úgynevezett restaurációs törvényjavaslata, amely 25 ezer kilométernyi folyót és a hozzájuk kapcsolódó ártereket kívánja helyreállítani 2030-ig. Mindehhez finanszírozási hátteret biztosítanak, tehát Magyarország számára nem csak a fizikai és a környezeti lehetőségek adottak, hogy hatékony módszert válasszon a jelenlegi rohamosan növekvő felmelegedéssel és aszállyal szemben, és segítse a biodiverzitás helyreállítását. Kelet-­Európa szállítási lehetőségei kiválóak a nagy folyóinak köszönhetően, ám Magyarország továbbra sem tudta behozni a tengerektől való távolságának hátrányát. Ezáltal igen magas az innen induló tömegtermékek szállítási költsége, ami komoly versenyhátrányt jelent az olcsó energiára és olcsó munkaerőre épülő keleti gabonával szemben. Nem gondolom, hogy hosszú távon, ráadá­sul ilyen mostoha klimatikus adottságok mellett Magyarországnak tömegesen kellene exportra termelnie a gabonát – véli az ELTE kutatója, megállapításával Petőházi Tamás is egyetért, aki szerint a kormány exportstopja helyes lépés, hiszen Magyarország nem csupán termelő, hanem fogyasztó is, az ellátásbiztonság pedig meg kell hogy követelje az óvatosságot és a sokkal nagyobb odafigyelést.

Oroszország mindeközben a hírek szerint megkezdte az Ukrajnában felhalmozott gabonakészletek kifosztását, illetve a már hajókra rakodott gabona elhordását és eladását is. Becslések szerint ez sok tízmillió tonnában mérhető mennyiség. A háború gátolja a kelet-európai gabonafelesleg világpiacra jutását, ami komoly keresleti piacot teremtett. Pinke Zsolt szerint nagyon józannak kell lennünk a tartalékolással, mert az is elképzelhető, hogy jövőre hasonlóan szűkös év vár ránk:

– Az oroszok játszanak a gabonával: Ukrajnának és Oroszországnak a világ gabonaexportjában elfoglalt részaránya a háború előtt harminc százalék volt.

A mediterrán régió, a Közel- és Közép-Kelet jelentős része, illetve Afrika nagy része kelet-európai gabonából él. Ennek a váratlan kiesése komoly kihívás ezekben az országokban, ráadásul ránk nézve is komoly fenyegetést jelenthet, hiszen ezek a régiók a migráció legnagyobb kibocsátói is. Már most is tömegesen érkeznek emberek ezekről a területekről, részben az élelmezési problémák miatt, ha pedig ezeket a problémákat megsokszorozzuk, akkor nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megértsük: a folyamat milyen súlyos migrációs válsághoz vezethet. Reméljük, hogy az árak kicsit visszarendeződnek. Egy átlagos magyar család pénzügyi kosarában az élelmiszerekhez kötött kiadások aránya 25 százalék volt az elmúlt években. Mi lesz akkor, ha ez megduplázódik? Ha a költségvetésük felét teszi ki az élelmezés, akkor nem fognak tudni közlekedni, lakni, fűteni… Vannak olyan régiók, ahol egy család költségvetésének alapból ötven-hatvan százalékát teszi ki az élelmiszer, például Észak-Afrikában, ahol a piaci áremelkedés olyan terhet ró a fogyasztókra, hogy nem fogják tudni megvenni az ételt – figyelmeztet a szakember.

Kökény Attila, a Talajmegújító Mezőgazdaság (TMMG) mozgalom létrehozója a fenntartható élelmiszer-termelés technológiáit és magyar adaptációs lehetőségeit kutatja. Sorsfordító élet­események miatt kezdett saját élelmiszert termeszteni, majd külföldi gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények alapján alakította ki az ökológiára és mikrobiológiára épülő, minimális talajművelésen és direktvetésen alapuló technológiát, amelyet egyre több gazdaság vezet be a segítségével. A TMMG-technológia talajoltással, takarónövényekkel, minimumműveléssel javítja a talajok termékenységét, vízbefogadó és -megtartó képességét.

Az aszály súlyos károkat okoz a mezőgazdaságnak is. Az Ukrajna elleni orosz háború jelképei egy rosztovi búzamezőn az orosz–ukrán határ közelében. Veszélyes játék. (Fotó: Europress/AFP)

Varázsütésre eltűnik

– Kimentem a földre. Semmiféle mezőgazdasági végzettségem nem volt, viszont korábban informatikai rendszereket építettem, így megnéztem, hogy rendszerszinten mit szeretnék elérni, és mik a lehetőségeim – mondja Kökény Attila. – A műveletlen terület pontosan olyan állapotú volt, mint amilyennek lennie kellene egy jó termőtalajnak: földigilisztákban gazdag, élő, gombaillatú, igazi termőtalaj. Tőle egy méterre szétművelt, kizsigerelt, betonszerűen összetömörödött massza terült el: ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a műveletlen terület földjének minősége a cél, azaz kvázi megfordítani azt a talajpusztítást, amelyet a talajműveléssel dolgozó mezőgazdaság végez.

Széchenyi idejében átvágták a folyókat, és megszüntették a víz természetes kiáramlását a földekre, ami azért volt elhibázott lépés, mert a Kárpát-medencét mindig is csapadékdepresszió jellemezte. Az Alpokból, az Adria felől érkező csapadék a nyugati országrészben esik le, majd utána a Duna vonalától varázsütésre eltűnik, tehát rendkívül kevés jut el az Alföldre. Az Alföldet az áradó víz töltötte fel nedvességgel, ám az áramlás elmaradásával szépen elkezdett kiszáradni a terület. Az ötvenes évektől intenzívvé vált a mezőgazdaság, ekkor már kimutathatóan elindult a száradás a régióban – sorolja Kökény Attila, majd emlékeztet: a mezőgazdaság mindig úgy kezdődött, hogy felégették az erdőt, a helyén néhány évig termeltek, majd maximum fél emberöltő után továbbálltak új erdőket felégetni, mert kimerült a talaj. Amikor elfogytak a szabad területek, elindultak a vetésforgók, az összes ismert régi civilizáció is gyakorlatilag a saját kardjába dőlt a talajműveléssel.

– A földekről eltűntek a katicabogarak, a fátyolkák, a zengőlegyek: az összes hasznos rovar.

A folyamatos erdőtakarás szállítja a vizet, és amint ezt megszakítják, mint mondjuk Tolnában, Baranyában és a Balaton környékén a nagy erdőmentes területekkel, már nem esik rendesen csapadék. Az a probléma a szántóföldekkel, hogy ahol takaratlan felszín van, ott nincsenek a légkörbe felszálló baktériumok, gombaspórák, és egy vihar csak a port tudja felrántani, és nem indul el az esőképződés. Ahogy Zalától elindulunk kelet felé, egyre csökkennek az erdővel fedett területek, egyre jobban nő a csupasz, nagy táblás szántóföldek aránya, ahol szinte semmilyen talajtakarás nincsen. Békésig elérve már csak egybefüggő, több száz hektáros táblákat látunk a horizontig. Rá­adásul ez öngerjesztő folyamat, tehát ha egy évben mondjuk ötven milliméterrel kevesebb eső esik, annyival kevesebb tartalékkal felvértezve indul neki a talaj a következő évi aszálynak. Gyakorlatilag önmagát szárítja ki az ország – jelenti ki Kökény, aki úgy látja, hogy ma az Európai Unióban a rövid távú profitmaximalizálás az elsődleges szempont a mezőgazdaságban, ebbe nem fér bele olyan tevékenység, amely egy centnyi támogatás elvesztését okozhatja. Nem kerülnek ki fasorok, nem erdősítik be az egyébként semmire sem jó területeket, inkább kínozzák a földet, hogy öt évben legalább egyszer kapjanak normális termést egy szikes területen.

Áldozathozatal

– A talaj akkor pihen, hogyha él, és akkor él, amikor élő növények vannak benne. A talajmegújító mezőgazdaság koncepciója arról szól, hogy ugyanúgy termeljük a növényeket, ugyanúgy hasznot érünk el, ám mindeközben a talajt is tápláljuk, ezért nem termelünk rekordhozamokkal. Képzeljünk el egy bukolikus képet, ahol kint legelésznek a boldog szarvasmarhák az embermagasságú növényzetben! Mostanában divatos hangoztatni, hogy az állatok szén-dioxid-kibocsátásuk révén felelősek a klímaváltozásért. Ez zsákutca: a marháknak semmi közük ehhez, hiszen az ökoszisztéma, a biológiai szénciklus részei. A fenntartható rendszer alapja a helyi és szezonális táplálkozás, az ökológiai rendszerek emellett akkor működnek jól, ha vannak benne bogarak, madarak és nagy testű kérődzők.

A szarvasmarhák, birkák, kecskék viszont gyakorlatilag eltűntek a földekről, a rendszerváltozás óta lefeleződött az állatállomány – velük együtt a rovarok és a madarak is eltűntek. Nagy, koncentrált állattartó telepek vannak, amelyek nem képesek tájszinten életben tartani a rendszert. Ökológiai rendszerben élünk, és ezt az agráriumban dolgozók zöme nem hajlandó tudomásul venni. Ugyanúgy a rendszer része az a szántóföld, mint az erdő. Ugyanazok a szabályok működnek rajta az Antarktisztól a trópusokig, ha pedig ezt nem vesszük figyelembe, magas költségű, fenntarthatatlan mezőgazdaságot kapunk – summáz Kökény Attila.

A Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke szerint rengeteg termelő fog veszteséget elkönyvelni: az idei év a túlélésről szól.

A termelési költség drasztikus megemelkedése miatt ráadásul sok gazda gondolja majd úgy, hogy nem éri meg tovább csinálni. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése a régiónkat emeli ki mint sérülékeny, a klímaváltozásnak nagyon kitett területet a kontinensen. 19 millió hektáron tűnt el a szántóföldi művelés Dél-Európában, a folyamat még mindig gőzerővel zajlik. Pinke Zsolt szerint azon kell dolgoznunk, hogy úgy gazdálkodjunk a víztartalékainkkal, hogy elkerüljük az alföldi mezőgazdaság teljes beszakadását. Áldozatot kell hozni: a mély fekvésű, gyenge termőhelyi adottságú földeken fel kellene hagyni a szántóföldi műveléssel, és ezeken vizet kell visszatartani. A víz pótlása nem öncélú dolog: a vízvisszatartás az Alföldön az agrárium és a természetvédelem közös érdeke.

Olaszországot is súlyos aszály sújtja - még a Pó folyó is majdnem teljesen kiszáradt

A súlyos aszály a legrosszabbkor jött az olasz gazdaságnak, hiszen a koronavírus-járvány után ez az első olyan nyár, amikor teljes kapacitással működhetne a vendéglátóipar – most azonban komoly korlátozások akadályozzák a nyaralást. Pisában és Veronában például augusztus végéig az ivóvizet csak háztartási célokra, személyes higiéniára és ételkészítésre szabad használni. Az észak-olaszországi Milánóban a vízhiány miatt már minden díszkutat leállítottak. Ez a megszorító intézkedés más nagyvárosokra, például Rómára is átterjedhet, ha a szárazság folytatódik.

Számos olasz városban jelenleg nem engedélyezik a zöldterületek és sportpályák öntözését.

A tartós hőmérséklet miatt így sok helyen hamarosan kiszáradhat a gyep. Néhány olasz városban augusztus 31-ig tilos a magánautók mosása. Aki nem tartja be a szabályokat, 500 euróig terjedő pénzbírságra számíthat. De van olyan település, ahol a fodrászok csak egyszer moshatják meg az ügyfelek haját. Máshol pedig a szállodáknak is megtiltották, hogy feltöltsék a medencéiket, így korántsem múlik el a gondosan megtervezett nyaralás kellemetlenségek nélkül.

Az egykor nagy folyók – mint például a Pó folyó – az aszály miatt szinte teljesen kiszáradtak. A vízszint olyan alacsony, hogy még egy második világháborús hajóroncs is újra felszínre került.

Borítókép: Kiszikkadt a horgásztó is Bicsérden. Már az ötvenes évektől megkezdődött régiónk kiszáradása (Fotó: Dunántúli Napló/Löffler Péter)