Figyelmeztető jel a vízválság

A vízválság kialakulása a hőség, a csapadékhiány és az egyes területeken megnövekedett számú lakosság együttes eredménye – derül ki a lapunk által megkérdezett szakértők válaszaiból. Arra voltunk kíváncsiak, hogy pontosan milyen folyamatok vezettek a Solymáron és környékén kialakult szükséghelyzethez, milyen állapotban vannak hazánk vízkészletei, mi jellemzi a lakosság vízfogyasztását és kinek van a legnagyobb felelőssége abban, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő.

Solymár, 2022. július 1. A Magyar Honvédség Rába H25-ös vízszállító kocsijából ivóvizet töltenek Solymáron a Panoráma utca és a Lejtő utca sarkán lévő víztározóba a vízhiány miatt 2022. július 1-jén. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Mindez csak a kezdet

– A súlyos vízválság az elmaradt helyi fejlesztéseken túl a hőség, a csapadékhiány és a megnövekedett populáció egyenes következménye – jelentette ki lapunknak Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója. Mint mondta, a nyomásesést és az átmeneti vízhiányt a hőségben megnövekedett vízfogyasztás folyamatos emelkedése, illetve műszaki meghibásodás okozta. – Solymáron a probléma már évtizedek óta fennáll, kisebb-nagyobb szünetek korábban is előfordultak a vízellátásban. Azonban olyan jelentős vízhiány, mint amilyet a múlt héten tapasztaltak a solymári lakosok, még nem fordult elő – erősítette meg.

Litkei Máté szerint ez még nem a klímaváltozás következménye, de a jövőben az egyre egyenlőtlenebb csapadék­eloszlás miatt már lehetnek klimatológiai problémák. 

A szakértő szerint egyszerre fog rendellenességet okozni a rövid időn belül lehulló túl sok csapadék és a tartós szárazság. A regionális klímamodell-szimulációk becslései szerint hazánkban nyáron az eddig megszokott mennyiséghez képest kevesebb, télen viszont jóval több csapadék várható, ami a víztározás és a mezőgazdasági termelés szempontjából különösen kritikus lehet, hiszen éppen a vegetációs időszak alatt lenne szüksége több nedvességre a talaj felső szintjének. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy nyáron nemcsak a csapadék intenzitása, de a hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék gyakorisága is növekedni fog, amely a dombsági, a hegyvidéki és a városi területeken komoly problémákat fog okozni.

A vízkorlátozás és a tartós víz­hiány elkerülése érdekében a jövőben az államnak a vállalkozásokkal és az önkormányzatokkal együtt kell megterveznie a víz biztosítását, hogy egyszerre tudjanak felkészülni a tartós csapadékhiányra vagy éppen a túl sok csapadékra

– vélekedett a Klímapolitikai Intézet igazgatója. Hozzátette, a vízigények növekedésével egyre nagyobb szerepet kap a tározás, a vízkészlet-gazdálkodás, illetve a lefolyás szabályozása.

Fókuszban az agglomeráció

A vízhiány kialakulásának egyik oka az agglomerációs települések népességének nagyarányú növekedése. Ahogy arra a DMRV rámutatott, a június végén elrendelt vízkorlátozásban érintett településeken az utóbbi néhány évben a korábbi tendenciát is meghaladó mértékben növekedett a lakosok száma, ami egyértelműen együtt jár az igényelt ivóvíz mennyiségének növekedésével. A DMRV szerint a népességnövekedés mellett a felhasználói szokások is jelentősen változtak. Az érintett területen számos ingatlanban van úszómedence és újonnan telepített auto­mata öntözőrendszerrel ellátott, jelentős vízigényű kert.

Litkei Máté szerint a főváros agglomerációjában fekvő települések nem voltak és a mai napig sincsenek felkészülve a több tízezres embertömeg fogadására. Az agglomeráció gyors ütemű lakosságszám-növekedésével nem tart lépést a közművek, az úthálózat, a kutak, a víztározók és az átemelők kiépítése.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója hangsúlyozta: Budapest lakossága folyamatosan csökken, az agglomeráció lakosságszáma pedig nő. A pandémia után a helyzet tovább súlyosbodott, egyre többen költöznek az agglomerációba. Ahhoz, hogy a minőségi vízszolgáltatás hosszú távon fenntartható legyen, nélkülözhetetlen a vízbázisok védelme, az infrastruktúra kifogástalan műszaki-technológiai állapotának fenntartása, a hálózat karbantartása, az elöregedett hálózat cseréje, rekonstrukciója, továbbá a helyes társadalmi értékrenden alapuló fogyasztói magatartás.

Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű-szövetség (Mavíz) elnöke kérdésünkre megerősítette a fentieket. Elmondta, az agglomerációba kiköltöző lakosság megnövekedett vízigényét nem képes az ötven-hatvan éve kiépített víziközmű-infrastruktúra kapacitása kiszolgálni. A szakértő szerint nehezíti a dombvidéki településeken a helyzetet, hogy a magasabban fekvő területekre is fel kell juttatni a vizet, mely többszöri átemelést és jelentős villamosenergia-felhasználást is jelent. 

Sajnos a jelenleg tapasztalható tartós aszály a kutak vízszintjét is jelentősen csökkenti és erre jön még pluszhatásként a hőség, amikor a megszokottnál is magasabb a lakossági vízigény

– fejtette ki, hozzátéve: a kialakult helyzetben mindenképpen szükséges a közösségi gondolkodás és a tudatos vízhasználat. Természetesen jogosan várja el a fogyasztó, hogy mindig legyen jó minőségű csapvíz, de a meglévő rendszerek kapacitásának megnövelése drága folyamat, amelynek része a hálózat rekonstrukciója, esetleg bővítése, új víztározók építése, új kutak fúrása, és még sorolhatnánk.

Tudatos fogyasztásra nevelés

Magyarországon 2000 és 2014 között az egy főre jutó éves lakossági közüzemi vízfogyasztás 15 százalékkal csökkent – hívta fel a figyelmet Litkei Máté, aki a lehetséges okok között említette az árképzést, valamint az ezek hatására terjedő saját kutas vízellátást. A trend ezt követően azonban megfordult, annak ellenére, hogy a háztartási gépek energiahatékonysága javult és nagyobb fokú a társadalmi odafigyelés.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója kifejtette: a megyénként eltérő infrastrukturális állapotok miatt jelentős eltérések mutatkoznak az egy főre jutó megyei vízfogyasztásban. Az egy lakosra jutó éves vízfogyasztás Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legalacsonyabb. Az Európai Unióban hazánkban az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó lakossági ivóvíz-felhasználás (2019-ben mintegy 36 köbméter/fő). 

Ez környezetvédelmi szempontból előnyös és víztakarékosságot jelez

– jegyezte meg.

Litkei Máté arról is beszélt, hogy a még önkormányzati tulajdonban lévő vízszolgáltató vállalatokat az aszálykockázatok kezelése érdekében államosíthatják, ami megoldást jelenthetne a jelenleg több településen elmaradt műszaki-technológiai állapotok javítására és a vízhálózatok fejlesztésére, ezáltal tehermentesítve az önkormányzatokat. Palkovics László technológiai és ipari miniszter ezzel kapcsolatban korábban arról beszélt, hogy Magyarországnak van elegendő vize, de nem mindegy, hogyan bánunk a készlettel.

A társadalmi felelősségről való közös gondolkodást a Magyar Víziközmű-szövetség is nagyon fontosnak tartja, ezért több platformon próbálja érzékenyíteni a lakosságot.

Összehangolt válaszra van szükség

– Országosan elegendő vízmennyiség áll rendelkezésre, hazánk továbbra is kifejezetten jó helyzetben van vízbázisait tekintve, azonban lokálisan kialakulhatnak problémák – vélekedett Kurdi Viktor. Mint mondta, vízhiány bekövetkezése esetén locsolási korlátozások bevezetésével élhetnek a szolgáltatók és az önkormányzatok közösen a létfenntartáshoz szükséges vízigények biztosításáért. 

A szakember arra figyelmeztetett, hogy a vízhálózatok elöregedett volta miatt a csőtörések előfordulási gyakorisága valószínűleg tovább fog növekedni, ezt a folyamatot erősítik a tartós szárazság ­miatt előálló talajmozgások is.

– Magyarország felszíni és felszín alatti vízkészleteink tartós megóvása nemzetstratégiai jelentőségű – hívta fel a figyelmet Litkei Máté. Szerinte a klímaváltozás során fellépő és súlyosbodó áradások, aszályok, a termőföld pusztulása, a vizek és a levegő szennyeződése együtt olyan komplex problémakört alkotnak, amely kihívásokra összehangolt, hatásos választ kell adni. 

Mind az Európai Unióban, mind hazánkban készültek hosszú távú cselekvési tervek a vízfelhasználás és -ellátás zöldítésére és környezetbarátabbá tételére, mint a vízgazdálkodás, a szenny­víziszap optimális hasznosítása érdekében tett szükséges beruházások, a vízgazdálkodással és az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos adat- és tudásbázisok fejlesztése.

A szakértő szerint a vízhiány lehetősége országrészenként, településenként változó. Egy délnyugat-dunántúli településen kisebb az esélye vízhiánynak a sok csapadék és a jóval kevesebb lakos miatt, mint a budapesti agglomerációban. – A vízhiány nem véletlenül jelentkezett elsőként a főváros peremtelepülésein. A budapesti vízellátó rendszert két és fél mil­liós lakosságra tervezték, azonban az 1989-ben 2,1 milliót számláló városból az elmúlt harminc évben csaknem háromszázezer lakos kiköltözött a nyugodtabb és zöldebb elővárosokba – emlékeztetett Litkei Máté, aki szerint az említett problémák megoldhatók. – A közműhálózat és az utak vízelvezetésének a fejlesztésével, tározók építésével és mesterséges talajjavítással javulhat a helyzet. Nem árt azonban észben tartani, hogy ezek a fejlesztések időigényesek, nem egyik napról a másikra lezajló folyamatok – fejtette ki a szakértő.

Megtenni, ami tőlünk telik A Mavíz néhány javaslatot és ötletet is megosztott lapunkkal, amelyekkel mindenki tehet egy kicsit környezetéért, a vízkészletünk megóvásáért. Fürdés helyett érdemes inkább zuhanyozni, fogmosás, kézmosás, borotválkozás közben ne folyassuk feleslegesen a vizet. Gondoskodjunk a csöpögő csapok, vécék megjavításáról, a mosó- és mosogatógépet csak teljes kapacitással indítsuk el. A lehulló csapadékot gyűjtsük össze és használjuk locsolásra, öntözésre vagy a gépkocsi mosására. Hagyjunk szabadon minél több zöld felületet. Külterületeken gondoskodjunk a csapadékvíz visszatartásáról, az irányított beszivárogtatásról, ezáltal a villámárvizek elkerüléséről.

Borítókép: a hőhullám próbára tette Solymár és környékének vízellátását, honvédségi lajtos kocsikat is be kellett vetni (fotó: MTI/Máthé Zoltán)