A családtörténet az élő történelem

A Magyar Nemzet augusztus 15-i számában Boross Imre, a kisgazdapárti múlt jeles krónikása megemlékezett a nemrég elhunyt Dessewffy Gyuláról, aki a második világháború alatt és az azt követő időkben az akkori Kisgazdapárt vezető személyisége, a nyilas időkben az ellenállás egyik vezetője volt. Az írás felemlíti, hogy Gyula gróf Batthyány Lajosnak és gróf Andrássy Gyulának dédunokája, és a magyar arisztokrácia kiemelkedő alakjainak „Rákóczitól Széchenyiig, a Wesselényiektől Eötvösig, Teleki Páltól Bethlen Istvánig” szellemi örököse, Barankovics Istvánnak, Nagy Ferencnek, Bajcsy-Zsilinszkynek harcostársa volt.Szeretném kiegészíteni néhány vonással ezt a családtörténeti vázlatot. Dessewffy Gyula az egyik legrégibb – oklevelekkel nyolcszáz évre visszanyúlóan igazolt múltú; Hevenessy szerint Szent István korában már szereplő – történelmi családnak, a Csetnekiek nemzetségéből származó Dessewffy családnak a sarja volt. Ez a szellemi örökség nem kisebb jelentőségű a többi magyar történelmi család hagyományánál.Csak egy példa: Dessewffy Gyula ükapja, József gróf és a nála húsz évvel fiatalabb Széchenyi István közismerten állandó vitában, egyben személyes jó barátságban álltak egymással. Az atyai barát a heves fiatalemberrel. Takáts Gábor bécsi kémjelentések alapján feltételezi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása nem pillanatnyi ötlet volt. „A titkosszolgálati jelentés szerint Dessewffy József hatalmas beszédet mondott a magyar nyelv fejlesztése s egy tudományos akadémia alapítása ügyében. Őutána Felsőbüki Nagy Pál szólalt fel, s élesen kikelt a főrendek ellen...” Ekkor „gróf Széchenyi István – hogy jobban hallják – egy székre állt fel”, és egyévi jövedelmét felajánlotta az Akadémiára, egyúttal visszautasította Nagy Pálnak a mágnásokat támadó általánosításait.Vagyis az történt, ami általában, hogy Nagy Pál jól lehazaárulózta az Akadémia tervét kigondoló arisztokratákat. Ezzel népszerű lett, a pénzt később összeadó arisztokratákat pedig – Széchenyi kivételével – a kutya sem emlegeti többé. (A néptribun Nagy Pált később Metternich megvásárolta.)Jóval utóbb, de még Széchenyi életében Dessewffy József Emil nevű fia lett az Akadémia elnöke. Működése alatt épült fel közadakozásból az Akadémia mai palotája. Ő szervezte meg a Földhitel Intézetet is, amelyet Széchenyi annak idején hiányolt. Mint államférfi, egyebek között ő próbálta megreformálni 1859-ben a Monarchiát, és az ő műve a híres 1860-as Októberi Diploma.A kommunista „történettudomány” szerint persze ő is hírhedt ellenforradalmár és hazaáruló volt, akárcsak Károlyi Sándor és mindazok, akik reménytelen helyzetekben a kiutat a kiegyezésben és az akkori Európához való felzárkózásban látták. Mellesleg Emil ugyanúgy dédapja Dessewffy Gyulának, nemcsak Batthyány Lajos és idősb Andrássy Gyula.Dessewffy József és Emil csak két kiragadott példa az elődök sorából, hiszen Dessewffy Gyula a Csetnekiek huszonegyedik nemzedékéhez tartozik, I. Deziszlótól számítva, aki az ország zászlótartója volt Muhinál, és elkísérte IV. Bélát Dalmáciába is.A család tagjai számos nemzedéken át elsősorban katonák voltak. Ezerkétszáz máig élt tagjából kutatók szerint legalább százan estek el csatamezőkön a hétszáz év alatt. Így például a Mohács utáni időkben az akkor élt hat Dessewffy fivér közül négyen a török elleni harcokban. Ferenc győri várkapitány halálát Tinódi is megénekelte. Buda várkapitánya volt László, aki Váradnál esett el, tőle származnak a ma élő Dessewffyek. Az ötödik és hatodik testvér viszont a szellem és a politika embere volt, egyikük pap, másikuk, János, már Mohács előtt zászlósúr, főajtónálló, később Habsburg Ferdinánd alatt a kamara elnöke és főudvarmester.Volt olyan korszak, amikor két huszárezred is a Dessewffy nevet viselte; egyikben nyerte kiképzését többek között Hadik András, az „idősebb” gróf Dessewffy József parancsnoksága alatt.A legismertebb családtag Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, aradi vértanú, aki mások menekülését fedezte, de ő maga nem menekült külföldre. Sajnálatos egyoldalúság azonban, ha csak a függetlenségi harcokhoz csatlakozott tagokra emlékezünk, mivel mindenki minden körülmények közt a haza és a nemzet érdekében, önfeláldozóan küzdött, Muhitól kezdve, európaiként és magyarként.Békésebb időkben a család tagjai nemcsak a kard, hanem – magyar szokás szerint – a toll emberei is voltak. A „nagy Szinnyei” – már száz éve – egy tucatnyi Dessewffyt sorolt fel. Azóta számuk még vagy fél tucattal gyarapodott. Dessewffy Gyula személyében ez a két hagyomány ötvöződött, amikor a személyes bátorság nem feltétlenül a fegyver, hanem a toll forgatásához és életveszélyes feladatok vállalásához kellett. Nem véletlen, hogy a náciellenes koalíció vezetőjét a kommunisták már akkor – 1947 nyarán – emigrációba kényszerítették, amikor formailag még nem vörös uralom volt hazánkban.Ami „az utolsó magyar girondista” politikai felfogását illeti, egyszer beszélgetés közben, részben éppen az ő szerepére utalva említettem neki, hogy én a Dessewffyek közös jellemzőjének a katolikus szkeptikusan konzervatív magatartást érzem. Mire ő: – Igen, én is katolikus és konzervatív vagyok.A konzervatív magatartás alatt természetesen mindketten az értékkonzervativizmust értettük. Ehhez azt is tudni kell, hogy a rövid életű, ám időnként újra meg újra felbukkanó magyar konzervativizmus vezéralakjai Gyula dédapja és annak fivérei voltak.Amit Dessewffy Gyula pályafutásához kapcsolódva leírtam, nem a Dessewffy-család apoteózisaként fogalmaztam meg, mert a történelem és a tények tükrében családunk nem szorul ilyesmire. Szándékom, mint a cím is jelzi, az volt, hogy felhívjam a társadalom figyelmét a magyar családok – nemcsak a történelmiek, hanem minden magyar család – történetében, sorsában felkutatható hagyományokra és tanulságokra, ezek fontosságára identitásunk érdekében és védelmében. Mert minden család története hazánk és nemzetünk története, egyben identitásunk alapja is – csak ismerni kell.