A kutatás-fejlesztés utolsó esélye

A közelmúltban négyszázmilliárd forintnak megfelelő támogatást kapott a brit tudomány. Ebből javítják a kutatóintézetek felszerelését, és jelentősen emelik a kutatók fizetését. Megpróbálják újra az amerikaival versenyképessé tenni a szigetország tudományos életét. A jelenlegi helyzet az, hogy a Royal Society tagjai közül ma már csaknem százötven tudós az Egyesült Államokban dolgozik.A tudományos kutatás kiemelt támogatása a többi fejlett és feltörekvő országban is központi kérdés, hiszen a kormányok jól tudják, hogy a gazdag államok technológiai fejlettsé-gét és a vele járó magas életszínvonalat elsősorban a tudományos eredmények hasznosításának köszönhetik. Közhely, hogy a tudomány nemzetek feletti, és minden új eredmény az egész emberiség javát szolgálja. Csakhogy nem mindegy, hol születik az új felismerés, és hasznosítása melyik országot gazdagítja. Logikus, hogy világszerte nő a kereslet kutatók, elsősorban a tehetséges fiatalok és az egyes szakterületeken már befutott tudósok iránt.Ezt az igényt azonban számos helyen úgy elégítik ki, hogy „elcsábítják” a szegényebb országok szakembereit. Azokat, akiknek képzése jelentős összegekbe került, és akik képesek lennének honfitársaik tudásszintjét emelni, hazájuk felzárkózását elősegíteni. Ennek elmaradása nem kevés kárt okoz a szegény országoknak, amit a különböző segélyprogramok, támogatások aligha kompenzálnak.Kézenfekvő kérdés: a gazdag országok miért nem képeznek még több szakembert, miért nem tesznek többet azért, hogy az egyetemet végzett és esetleg doktori fokozatot is megszerzett, innovációra, új felismerésekre képes fiataljaik az egyetemeken, a kutatói pályán maradjanak. A felelet egyszerű: ezeknek a diplomásoknak a képzése rendkívül drága, ezért a fejlett országok a fölösleges kiadásokat elkerülendő százszor is meggondolják a hallgatói létszám növelését. Egyébként is a szükségletek kielégítésére ott vannak a kevésbé fejlett országok tehetséges fiataljai, tapasztalt kutatói.Agyelszívás tekintetében mi is célország vagyunk, amit kitűnően példáz az informatikusok meghívása Németországba. Ki hiheti, hogy azoknak, akik majd beválnak, nem fogják megadni a végleges letelepedési engedélyt, hogy nem próbálják őket az óhazai fizetésekhez képest kiemelkedő illetményekkel ott tartani? A Németországban most munkát vállaló informatikusoknak évi 13 millió forintos fizetést ajánlanak. A hazai egyetemeken az őket tanító, hasonló korú (fiatal) oktatók évi illetménye jó, ha eléri az egymillió forintot!