Betörhet-e az új idők új dala?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara a múlt tanévben túljutott első növekedési szakaszán: kibocsátotta első végzős évfolyamát, kiadta az első diplomákat. Az 1994 őszén megtervezett intézmény megvalósult. Módunk van mérlegelni, hogy a tervekből mi vált valóra, mi bizonyult előremutatónak, mit érdemes közkinccsé tenni, és mit felülvizsgálni.A vizsgálatot a kar és az egyetem a maga körében és eszközeivel kívánja elvégezni. Egyúttal szívesen közreadja mindazt, ami jónak bizonyult a gyakorlatban, hogy a magyar felsőoktatás nem mindig gondmentes körülményei között tanulni, esetleges megoldásokat lehessen átvenni belőle.A felsőoktatás alapjogot elégít ki: egyrészt a művelődéshez való alapjogot bárki számára, aki arra képes; másrészt a kutatás és a tudományos képzés tevékenységéhez való alapjogot. Mindkettő alkotmányban biztosított, s azokról az Alkotmánybíróság határozataiban részletes elemzést adott. Ennek során hangsúlyozta, hogy a művelődésre való alkalmasság – vagy jobb rátermettség – feltételeinek megállapítása az alapjogi jelleg miatt van törvény által az intézmények autonóm hatáskörébe utalva. A PPKE jogi kara komolyan veszi azt a kötelezettségét, hogy teljes oktatási kapacitását kitöltve fogadjon hallgatókat, másrészt többletfáradságot nem kímélve törekszik – a túljelentkezés miatt teljes számukban nem fogadható jelentkezők közül – az alkalmasabbakat kiválasztani. E célokat elvi szinten a felsőoktatás egésze és a kormány is vallja.A PPKE jogi kara megalapítása óta azzal a helyzettel szembesült, hogy jóval többen akarnak jogot tanulni, mint ahányan a rendelkezésre álló helyekre felvehetők. Magyarán: kínálatunkra bőséges a kereslet. Elvben minden gimnáziumi érettségit tett fiatal alapjoga, hogy jelentkezzék a felsőoktatásba, hiszen (az érettségivel) bizonyította arra való alapvető alkalmasságát. Nem az alkalmasakat, hanem az alkalmasabbakat kell kiválogatni mindaddig, amíg a túljelentkezés fennáll. A felvehetőknél is kisebb azok száma, akiknek teljes finanszírozását az új kormányprogram alapján a költségvetés vállalni tudja. A szakminisztérium – hogy minél többeknek jusson hely és ne történhessen visszaélés – a jelentkezések országos központi nyilvántartását és a felvételi eljárás számítógépes módszerrel történő lebonyolítását rendelte el (a felsőoktatási törvény alapján a miniszter határozhatja meg a felvételi eljárás rendjét). Ezen belül lehetővé tették az eljárási költség fedezése esetén sorrend megadásával egy-egy jelölt több helyre való jelentkezését is azzal, hogy a sorrend utóbb nem változtatható.A felvételi feltételek megállapítását – azt tehát, hogy a jelentkezett érettségizettek közül adott tanulmányokra ki tűnik alkalmasabbnak – a felsőoktatási törvény az intézményi autonómia körébe utalja. Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda vállalta, hogy az intézmények által meghatározott összes felvételi feltételek teljesítésének nyilvántartására alkalmassá teszi a központi rendszert.A jogi karok évtizedek óta irodalom és történelem tárgyakból tett írás- és esetleg szóbeli felvételi alapján bírálták el a pályaalkalmasságot. Egyetértenek abban, hogy a rendszer nagy hibaszázalékkal dolgozik, mégis legfeljebb kismértékben javították többletpontok elismerésével tanulmányi verseny nyerése vagy nyelvvizsga esetén, egyszerűsítették a szóbeli elhagyásával. A PPKE megkísérelte egy gyökeresen új felvételi szűrő- és értékelőrendszer bevezetését. Egyrészt az addigi ötvenszázalékos aránynál jelentősebben vette figyelembe a középiskolai eredményt: hat tárgy négyévi átlaga helyett a négy utolsó év teljes tanulmányi átlagát értékelte (négyszer maximum öt pont); valamint három érettségi alaptantárgy (matematika, irodalom, történelem) eredményét (háromszor maximum öt pont). Az iskolából hozott maximális 35 ponthoz egy írásbeli és egy szóbeli tehetségfelmérő teszt 15+20=35 pontját adtuk. E hetven alapponthoz eredetileg korlátlanul, ma 25 pontig adunk többletpontokat, nyelvtudásért, latin- és hittanismeretekért, nyelvvizsga, érettségi vagy utolsó éves középiskolai jegy alapján, továbbá TDK-helyezésért.Az írásbeli dolgozatban fegyelmezett munkát, kifejezőkészséget, rendszerezőképességet, szabatos fogalmazást értékelünk. A szóbeli felmérőn fellépést, lényeglátást, előadókészséget és közéleti-társadalmi tájékozottságot. Megannyi, a jogi és közéleti pályán fontos készség, de a gimnázium nem „osztályozza”. A középiskolában mutatott sokoldalúság, többre törekvés előnyt jelent rendszerünkben. Előnyt adunk azoknak, akik többet hoznak magukkal az egyetemre azon adottságokból, amelyekre a diplomáig úgyis szert kell tenni. A kar azonban nem feledkezett meg a hátrányos helyzetűekről sem. A roma származású jelentkezőket szinte kivétel nélkül felvette, szintúgy a látás-, a hallás- és a mozgáskorlátozottakat is. A szociálisan rászorultaknak – ha önköltségesek is – a hallgatói önkormányzattal összhangban jelentős támogatást vagy tandíjengedményeket nyújtottunk eddig is.Nem várható ettől a felvételi szűréstől sem százszázalékos eredmény. Ezért egyrészt a kar teljesítőképességét kihasználva mintegy 150 hallgatót önköltséggel felvettünk a 250 körül meghatározott támogatott létszámon felül; ezek közül mindazokat, akik maximális felvételi eredményt nyújtottak. A többlet terhére első két évben a tíz-tíz százaléknyi leggyengébbet eltanácsoltuk. Viszont minden évben az előző évi eredmény alapján legjobban tanuló 250 hallgató a tandíjmentes! Ez versenyt eredményezett, teljesítményt, végső soron jobb tanulást. A mozgás egyébként nem volt jelentős. A felvétel során jók jobbak maradtak nagy átlagban továbbra is. Mégis volt a tehetséges és szorgalmas hallgatónak a gyengébb felvételi vagy iskolai eredmény kijavítására módja tanulmányai alatt. A rendszer igazságossága szembeszökő. Minden hallgatónk felvételekor írásban vállalja, hogy a tehetsége szerint elérhető teljes eredményre fog törekedni. Ez el is várható azoktól a kedvezményezettektől, akik – mintegy tíz százaléka a jogosultaknak – bejutottak tandíjmentesen a jogi karokra. Ha a bejutott gyengébbnek bizonyul, mint a sorban utána felvett, akkor vagy a tehetsége kevesebb mégis, mint azt a felvételi mutatta, vagy nem teljes szorgalommal dolgozik: mindkét esetben indokolt, hogy a sorrend miatt kedvezményezettek sorából kikerüljön.A Horn-kormány alatt mindkét rendszerbeli újítást kifogásolta a minisztérium. A hittan-többletpontok miatti vitánk eredménye a sajtóból ismert. Végül az Alkotmánybíróság a kar álláspontját igazolta. A rangsor szerinti változó támogatás rendszerét az apparátussal szemben a miniszter védte meg: neki tetszett. Reményünk lehetett, hogy az új kormány az intézményi alkotmányos autonómiát tisztelni fogja, és a gondosabb felvételi rendet örömmel fogadja. Ám ez nem egyértelmű. A minisztérium egységesítésre törekszik. El akarja vonni mind a jobb felvételi értékelés, mind az eredmény alapján változó tandíjmentesség lehetőségét. Egységes országos felvételit szorgalmaz irodalom- és történelemtesztekkel, noha bizonyos, hogy ez a pályaalkalmasság mérésére csak nagy hibahatárral alkalmas. Amellett végleg, öt évre kívánja a tandíjmentességet biztosítani az egyszer felvetteknek, függetlenül attól, hogyan teljesítik vállalt kötelezettségeiket, mennyire igazolják a megelőlegezett bizalmat.Egyelőre a törvény az intézményi autonómiát támasztja alá, de meddig? Az alkotmány ugyan az oktatás autonómiáját, a rátermettséget védi a művelődésben, de lesz-e elég súlya az elektronikus rendszer szószólói, az esélyegyenlőség hamis prófétái ellenében? Nem igaz, hogy az esélyegyenlőséget meg lehet teremteni addig, míg a szűkös keretek miatt érettségivel nem tanulhat tovább bárki, aki akar. Addig valahogy kell válogatni. Csak az a kérdés, vállalhatja-e az intézmény, ha akarja, az igazságosabb és hatékonyabb szűrés többletmunkáját, vagy győz az egyszerűbbet követelő többség (és az üzleti érdek)?Kérdés: kinek jó az egységesítés? Újításunk nem nagy horderejű. Egy kis intézmény próbálja ki a gyenge helyett a jobb rendszert. Aligha csinál iskolát, mert többletterhet ró az oktatói testületre. Ha egységes felvételit kényszerítenek ránk, csak a központi nyilvántartás lesz könynyebb – többet keres a rendszer üzemeltetője, a felvételi iroda. Ezért adjuk fel az igazságosabb, a hatékonyabb módszert?Ami viszont a tandíjmentesség elvesztése vagy versenyben való elnyerése lehetőségének elgáncsolását illeti, ennek semmi látható haszna nincs. Mert az, hogy biztonságban lustálkodhassék az állam pénzén az egyszer felvett, míg lemaradt társa számára örökre zárva a támogatás lehetősége: ez sem nem igazságos, sem nem hatékony – és amíg egy karon van így, még csak nem is érint sokakat. Itt csak arról van szó, hogy a hivatal irigyli, hogy az egyemnek autonómiája van a minőség jutalmazása és biztatása körében.Bízunk abban, hogy a nyilvánvalón igazságosabb rendszer feláldozását az új miniszter sem fogja engedni.