Demográfiai kihívások az ezredforduló küszöbén

Fogyatkozik az ország lélekszáma, húsz év óta folyamatosan, az utóbbi években egyre gyorsuló ütemben. Csak az elmúlt évben 48,5 ezer fővel lettünk kevesebben, az 1990-es évek folyamán pedig a halálozások száma 332 ezerrel haladta meg a születésekét. A népességfogyás nem egyformán érinti a különböző korosztályokat. Egyre nagyobb mélyedést váj a korfa alján elhelyezkedő gyermekkorúaknál, és a kedvezőtlen halandósági viszonyok ellenére is növekszik az időskorúak létszáma. A népesség jövőbeni megújulását magában hordozó gyermeknemzedékek létszáma csak a 1990-es években 413 ezer fővel csökkent, a társadalom „motorját” alkotó 15–39 éves nemzedékeké pedig 140 ezer fővel lett kevesebb. Gyarapodott a 40 év feletti korosztá-lyok lélekszáma, ezen belül a hetvenévesnél idősebbek 142 ezer fővel lettek többen. A népesség fogyása az elöregedés folyamatával párhuzamosan zajlik.Hosszú idő óta nem volt okunk kedvező jelenségekről beszámolni a népesedési helyzettel kapcsolatban. A rendszerváltozást követő két évben mérsékelten emelkedett a születések száma, a halandóság magas szinten stagnált. Aztán a születések száma először kismértékben, majd erőteljesebb ütemben, de folyamatosan csökkent 1999-ig, a halálozások száma rekordmagassággal tetőzött 1993-ban. Igaz, a csecsemőhalandóság hosszabb idő óta tartósan javult – most váratlanul elkezdett romlani –, a halálozások száma pedig több mint tízezerrel csökkent 1993 és 1997 között. Ebben az időszakban ugyanakkor meglepően kevés gyerek született. Így annak ellenére gyorsult a népességcsökkenés üteme, hogy 1993 és 1997 között lényegesen kevesebben hunytak el, mint korábban.A demográfiai folyamatok viszszatükrözik a társadalomban és gazdasági életben végbement változásokat. A hirtelen vagy éles változásokra a leggyorsabban a születési mozgalom reagál. Mivel a fogamzás mechanizmusának ismerete az ember egyedüli sajátja, ilyen értelemben csakis az ember az, aki tudatosan képes szabályozni reprodukciós viszonyait, gyermekeinek számát és azok születésének idejét. Az 1990-es évek társadalmi és gazdasági változásai jelentőségüket, tartalmukat és minőségüket tekintve nem hasonlíthatók az elmúlt ötven év egyetlen időszakához sem. Ez a demográfiai folyamatokban is lecsapódik. A szülési kedvet kifejező termékenység szintje harminc százalékkal csökkent 1990 és 1999 között, a születések száma 31 ezerrel lett kevesebb. Ilyen termékenységi viszonyok mellett száz nő mindössze 129 gyermeknek adna életet, ami csaknem negyven százalékkal marad el a népesség számának szinten tartásához szükséges egyszerű reprodukciótól.Bizonyos értelemben váratlan és indokolatlan volt a születési mozgalom ilyen mértékű hanyatlása. A jövőbeni gyermekvállalási szándékokat kifejező családtervekben, közel sem változott olyan mértékben a kívánt gyermekek száma, mint ahogy a tényleges termékenység csökkent. Magyarországon most sem jellemző az akaratlagos gyermektelenség, és hosszú idő óta a kétgyermekes családmodell a legelterjedtebb. Nőtt a különbség a szándékok és tervek, valamint az aktuális termékenységi magatartás között. Meglepő volt a születésszám folyamatos csökkenése azért is, mert az 1990-es évek közepétől léptek szülőképes koruk legtermékenyebb időszakába a húsz évvel korábban született nagyobb létszámú nemzedékek. Jóllehet nem volt várható egy születési hullám kialakulása, ám arra számítani lehetett, hogy a csökkenő termékenységet némileg ellensúlyozza e generációk nagyobb létszáma, és ez, ha időlegesen is, akár születésszám-emelkedéssel is együtt járhat. Nem ez történt. Lényegesen megváltoztak a családalapítási és gyermekvállalási stratégiák. Afiatalok egyre inkább elhalasztják a hosszú távra szóló lekötöttséggel és elkötelezettséggel járó döntéseiket. Lényegesen visszaesett a házasságok száma, gyorsan terjed a házasságon kívüli együttélés, kitolódott a gyermekvállalás életkora. A születésszám-csökkenés ellenére nőtt a nem házasok, főleg a hajadonok termékenysége: csak az elmúlt tíz évben kétszeresére emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya, amely immár 28 százalékot ér el.Az elmúlt év második felében már inkább stagnált, az idei év első öt hónapjában pedig – ha mérsékelten is, de – emelkedett a születések száma. Egy tartós csökkenés után a stagnálás is eredménynek számít, az emelkedés pedig kimondott öröm. Nem nagy mértékű ez a növekedés: 1300 gyermekkel, 3,3 százalékkal született több, mint egy évvel korábban. Azt még nem tudni, hogy milyen családokban és hányadik gyermekek születtek többen, milyen korú és családi állapotú édesanyáknál, de az valószínűnek látszik, hogy korábban elhalasztott és kívánt gyermekek születnek meg most nagyobb számban. Ilyen értelemben várható, sejthető volt egy kedvező fordulat, csak azt nem tudtuk, hogy mikor következik be, és azt nem látjuk előre, hogy ez a folyamat mennyire lesz tartós. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a gyermekvállalás feltételei a rendszerváltozást követően most a legkedvezőbbek. Ebben közrejátszik a javuló gazdasági helyzet és azok a kormányzati erőfeszítések, amelyek a gyermekvállalás feltételeinek javítására és egy gyermekbarát társadalmi légkör kialakítására törekednek.A születésszám emelésére most még vannak strukturális tartalékaink. A 20–29 éves nemzedékek létszáma jelenleg mintegy 150 ezer fővel magasabb, mint tíz évvel ezelőtt, így szülési kedvük javulása tovább emelheti a születések számát. Azt is tisztán kell látni, hogy hosszú időre ezek a nemzedékek adják az utolsó esélyt arra, hogy a népességcsökkenés ütemét a születésszám emelkedésével mérsékeljük. Már megszülettek azok a nemzedékek, akik tíz vagy húsz év múlva lépnek szülőképes koruk teljébe, de létszámuk folyamatos csökkenés után már csak kétharmadát fogja kitenni a jelenlegi 20–29 évesekének. Az elmúlt évben született alig 95 ezres generáció létszáma pedig már csak fele akkora, mint az 1970-es évek közepén született nemzedékeké volt. Jelentősen romlanak azonban a népesség szerkezetében rejlő, a lélekszám csökkenését fékezni, mérsékelni tudó tényezők. A halandóság javítása ilyen tényezőnek számít, ezért is kedvező jelenség a halálozások számának csökkenése. Ez már jelentősebb mértékű, mivel az előző év első öt hónapjához viszonyítva idén mintegy 3800 fővel – hat százalékkal – haltak meg kevesebben. Különösen értékes ez a csökkenés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az elmúlt év decemberében és az idei év januárjában kimagaslóan sokan haltak meg. Évtizedekre visszatekintve még soha nem fordult elő, hogy két hónap alatt több mint 31 ezren hunytak el. Váratlan és bizonyos tekintetben érthetetlen a csecsemőhalandóság nem csekély mértékű emelkedése. Az elmúlt évtizedekben, amikor az általános halandóság romlott, kivétel volt az újszülöttkorosztályok halandósága, amely általában javult, hoszszabb távon pedig jelentős mértékben csökkent. Most mintha ennek ellenkezője történne. A javuló és romló halandóság okait, valamint várható tartósságát sem ismerjük még. Nem tudjuk még, hogy milyen korú, nemű, családi állapotú lakosságnál milyen ha-lálokok szerepe változott. Tény, hogy a halandóság javításában hoszszabb távon is vannak jelentős tartalékaink. Az ország társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetéhez képest méltatlanul kedvezőtlenek a halandósági viszonyok. A halandóság javulása bizonyos ideig és mértékig ellensúlyozhatja a születésszám csökkenését azzal, hogy a kisebb lélekszámú nemzedékek hosszabb ideig élnek. Ez mérsékelheti a népesség fogyását, sőt ideiglenesen akár meg is állíthatja a csökkenés folyamatát. A népességszám ily módon történő stabilizálása egy komoly gondot hordoz magában, nevezetesen azt, hogy a születésszám-csökkenést kiváltó halandóságjavulás jóllehet fenntartja a népesség összlétszámát, de lényegesen módosítja annak korösszetételét, felgyorsítja az öregedés folyamatát. A fejlett társadalmak legnagyobb XXI. századi demográfiai kihívása a népesség öregedéséből és csökkenéséből adódó társadalmi, gazdasági, szociális, és egészségügyi gondok kezelése.Népesedési helyzetünk jelenét és jövőjét tekintve nincs okunk optimizmusra, de az idei év mutatói azt jelzik, hogy talán egy újabb mélypontról, holtpontról ismét kimozdultunk. Rekordgyorsaságú népességcsökkenést követően mérséklődött a lélekszám fogyásának üteme, és ebben mindkét meghatározó népesedési jelenség kedvező irányú elmozdulása játssza a főszerepet.Magyarország élen járt a politikai és gazdasági rendszerváltásban, és az elmúlt évtizedben megtapasztalta az ezzel együtt járó társadalmi és gazdasági megrázkódtatásokat. Most élen jár a gazdasági kilábalás területén is. Az ország demográfiai helyzeténél fogva korábban, már a rendszerváltozást megelőzően szembesült a népesedési kihívásokkal, és ez ideig többet is tett, mint az újabban hasonló gondokkal küzdő országok többsége. A gyermekvállalás ösztönzésére vonatkozó hazai erőfeszítések és intézkedések azt igazolják, hogy a kiszámítható, megbízható és tartósan érvényesülő családtámogatási formák kedvező hatással lehetnek a gyermekvállalási kedvre, különösen akkor, ha a családi élet teljes életciklusát átölelik, család- és gyermekbarát társadalmi környezettel, valamint biztonságos gazdasági háttérrel párosulnak.