„Magyar országnak fundálója”

1710. augusztus 20-án, Szerencsen, Rákóczi fejedelem a Szenátussal együtt hadiszemlét tartott, és bejelentette, hogy angol és holland közvetítéssel megkezdik a béketárgyalásokat, az európai közvélemény tájékoztatására pedig ugyanekkor megjelent röpirat együtt idézte Hugo Grotius A háború és béke jogáról című művét és Szent István Intelmeit, hogy bizonyítsa Magyarország jogát a békére.Látszólag minden rendhagyó. A szabadságharc katonailag elveszett, de még van rá esély, hogy nemzetközi garanciális megállapodással Magyarország helyet kapjon az európai békerendszerben. Az ezredév elején a magyar földön született első államelméleti mű gondolatai jelennek meg a polgárosodó Európa új politikai színterén, hogy megnyerjék a közvéleményt. A középkori Szent Király neve az előző század németalföldi szülöttjével kapcsolódik össze, akinek 1625-ben írt műve a modern természetjog és a nemzetközi jog kézikönyve lett. Mindez a XVIII. század elején történik, amikor a birodalmak és nemzetállamok a hatalmi egyensúly megteremtésével évszázados érvényű döntésre készülnek. A szakrális ünnep, a politikai döntés és a Szent István és Grotius gondolataival együtt érvelő röpirat megjelenése halálos biztonsággal megragadott pillanatot idéz fel a hosszú történelmi folyamatban.Mohács évszázadával Szent István emlékezete új értelmezéseket kapott. Országa három hatalom alá került, a szent királyok hitviták tüzében égtek, a korona hol elhagyta hazáját, hol visszatért, és az uralkodó modell az absolutus rex lett. A pusztulás és a megosztottság, a túlélés és az egység idején Szent István kultusza tágas lett, gazdag és változatos. Őrizte eredeti értékeit, ugyanakkor követte az ország páratlan megpróbáltatásait és az újkor átalakulásait. A társadalom tudatvilágában új értékeket hordozott. Éltek tovább róla a latin himnuszok, de az ország többsége most szólította meg anyanyelvén: „Szerelmes királyunk!” Úgy fogalmazta meg önmagának, hogy a végvárakat építő mérnökök analógiájára lett „Magyar országnak fundálója”, a humanizmus antik eszményével áthatva „Megszentelt Hektorunk”, az új világkép vetületében „Fénylő nap”. Szövegkritikai módszerekkel kimutatták, hogy az énekek középkori latin szövegek töredékeit hordozzák, őrzik Szent István zsolozsmájának legősibb részleteit, s ugyanakkor históriás énekek, vitézi siratók, vitázó rigmusok és bujdosó énekek műfajaiban új gondolatokkal, merész képzettársításokkal hivatkoznak rá. Elmondják országlásának történetét, visszavetítik rá a török harcokat, vagy belehelyezik koruk valóságába: „Az faluk tűzben lobognak / Köztünk poganiok dobolnak.”Elsirattatják vele a pusztuló országot, zsoltárok soraival bánják meg előtte a bűnöket, és panaszolják fel mindennapjaikat. Korszerű gondolatokba, egymással vitázó nézetekbe öltöztetik alakját. Egyaránt lejegyeztek XVII. századi királyi hatalmat legitimáló Szent István-éneket és a jó uralkodó után kiáltót, a Habsburg birodalmi politika ellenében Magyarország államiságát féltőt is. Nincs ebben semmi különös. Az újabb történeti vizsgálatok kimutatták: a régi szövegekben fellelhető alapvető, egyetemes princípiumok továbbörökítő tulajdonságokkal rendelkeznek, évszázadról évszázadra mintegy „újraírják önmagukat”, miközben a változó történelmi körülmények világításába kerülnek.Szent István emlékezete a három hatalom alatt megosztott társadalomban az ország virtuális egységét fejezte ki. A szóbeli és énekhagyományt tovább vitte az írásbeliség, a nyomdászat és az újkori hírközlő kapcsolatok hihetetlen gazdag hálózatának rendszere. Kalendáriumok címlapjain kereskedő szekerek szállították a török megszállta területekre, felidézték a missziókban, és metszetek fogalmazták meg sokféle kompozícióban a korona felajánlásának jelenetét. A habsburg– magyar királyok pénzeire vagy Bethlen Gábor aranyforintjaira vésett koronázott Madonna alakjához automatikus képzettársítással tartozott.Az Intelmeket közölték a Corpus Juris XVII. századi kiadásai, és ez az évszázad fedezte fel bevezető gondolatainak kortalan személyességét: „Szerelmetes fiam (...) gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve (...) Itt az idő...” Értelmezték a szülő– gyermek viszonyra, és szavai feltűntek a fiaknak adott életviteli tanácsokban.Ez a sokrétű hagyomány Rákóczi államában új képzetsíkra kerül, elméleti egységbe fogva. Szent István Intelmeinek erkölcsi értékrendje hatja át a kormányzás felelősségéről, a politikai és katonai vezetői pályára felkészítő Nemes Ifjak Társaságának megalapítása alkalmából, Kolozsvárott 1707. április 28-án elhangzott fejedelmi beszédet: az uralkodó népének atyja, és uralkodásáról el is kell számolnia.A Magyarország önálló államiságáért indított szabadságharc nyolc esztendeje alatt kiadott nyilatkozatok és fejedelmi közlemények legtöbbször az Intelmek IV. fejezetét idézték: „Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgádnak. (...) Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.”Ez a IV. fejezet a békés uralom követelményét foglalja össze; Szűcs Jenő szavaival: „a király és a társadalom – mondhatni – politikai szektora közti harmóniának, a kettő szoros funkcionális viszonyának ideálkövetelménye”. A középkor hajnalán megfogalmazott elv a hatalom önkorlátozásáról a török kiűzése után berendezkedő új, a rendiség kereteit szétfeszítő és szociális indítékú magyar állam érdekében vívott szabadságharc legitimálását szolgálta. Főleg a külföld számára latin, francia, német, angol nyelveken kiadott állampolitikai iratokban. Az evangélikus Ráday Pál tollából éppen úgy, mint a katolikus Brenner Domokos prépost leírásában. Protestáns hatalmak és a Szentszék számára egyaránt. Híveivel a királyt a közjó szolgálata fűzi öszsze, így tartható fenn az ország egyensúlya, ez „erősíti meg az államok békéjét és nyugalmát”.A háború alatt is gondolj a békére – Grotius művének ezt az alapelvét a csaknem két évszázadon át a fegyverek között élő Magyarország sokszorosan tanúsította. Idézhetnénk Esterházy Miklós, I. Rákóczi György, Zrínyi Miklós írásaiból is Pázmány Péter szavait: „mert az mi nemzetünket a békességnél egyéb meg nem tartja”. A Háború és béke joga azonban elsősorban azért volt a XVII. századi politikai elit és a külföldi egyetemeket járt értelmiség körében az egyik legnépszerűbb olvasmány, mert a nemzetközi békerendszerről kifejtett elveiben találták meg az ország jövőjét garantáló politikai kultúra érveit. Grotius gondolatai a királyi esküről, a megosztott hatalom működéséről, a tisztességről, a felkelés jogosságáról – sok egyébbel együtt – egybevágtak azzal, ahogy Szent István Intelmeit, főleg annak IV. fejezetét az európai hatalmi átrendeződés korában a nemzet jövőjén gondolkozók értelmezték.Nem különös tehát, hogy az európai közvélemény tájékoztatására szánt – Lettre d’un Ministre de Pologne a un Segneur de l’Empire sur les affaires de la Hongrie, vagyis: Egy lengyel királyi tanácsos levele egy birodalmi nemes úrhoz a magyarországi ügyekről című – röpirat a francián kívül latinul és németül együtt idézi Szent Istvánt és Grotiust. Hangsúlyozza, hogy az isteni törvény és a természetjog alapján megilleti Magyarországot a nemzetközi garanciákkal biztosított béke és a jó hír. Szent István szavait, a békés uralkodás követelményéről közlő könyvecskét egész Európában elterjesztettük – írta 1710. augusztus 29-én Danckából Brenner Domokos.Tudjuk, a régi ünnepi nap történelmi pillanata elmúlt, mégis keressük benne a maradandót. Valahol itt rejlik a kulcsa a kultúra működésének. Régen nemzedékről nemzedékre öröklődött a tudata, s még a századunkban tomboló erőszaknak sem sikerült teljesen kitörölnie az emlékezetből, hogy minden kultúra évszázados tapasztalatokat tárol, sérül és elhal nélküle a nemzetek megújuló képessége, elsorvad a jövő.Alig több mint tíz évvel ezelőtt Kovács Éva bizonyította be az évszázadokon át koronázási palástnak használt miseruháról, hogy ezt az első magyar király az emberiség történetének addigi legnagyobb eseménye, Krisztus születése ezredik évfordulójára készíttette és adományozta a székesfehérvári prépostságnak. A művészettörténész megfejtette a palást képi világát, hímzett szövegeivel együtt. Ez pedig azt mondja el, amit az Intelmek, hogy István „az emberiség írott történelmének útját kereste, az erkölcsi normák korlátozta hatalmat vállalta és ezzel a megmérettetés kockázatát”. A paláston Krisztus életének jelenetei, az adományozó királyi pár és gyermekeinek elhelyezése, a képi toposzok, allegóriák és a szóillusztrációk együtteséből „a Te Deum fordulatai olvashatók le”.Az Intelmek és A háború és béke joga egybekapcsolt gondolataiból a tértől és időtől független értékek folyamatossága hangzik át a behavazott századok felett. Amint Rákóczi Emlékirataiban az Esztergom 1706. kora őszi elfoglalásának ünneplését közlő szövegből az évezredek párbeszéde cseng: „Te Deumot énekeltettem a kápolnában, melyet még Szent István király építtetett.”