Mit tehet az értelmiségi?

A termelési rendszerváltozás a válság kezelésének csak egyik része. A fogyasztói társadalom csak az elitje számára biztosít értelmes és alkotó munkát, a nagy többségnek csak a lélektelen robot jut. Mindezért az ember nagyon sok olyan dolgot vehet meg, amire igazából nincs is szüksége. Az ember azonban sok minden mást is szeretne csinálni, mint termelni és cuccokat vásárolni. Elsősorban a szellemi értékek – mint a társas és közösségi kapcsolatok – fontosak, a kultúra, a művészetek és sok más, melyek az embert boldoggá tudják tenni. Míg az anyagiak korlátosak, a szellemi értékek határtalanul gyarapíthatók. Senki sem mondhatja, hogy ennél tökéletesebb barátságot, házasságot, jobban nevelt gyermeket, szebben megírt könyvet, gyönyörűbben eljátszott zenét, jobb közösséget stb. már el sem lehet képzelni. A világunkat a mainál sokkal emberibbé kell tenni. Ha inkább a szellemi értékek felé fordulunk, akkor az anyagiakból jóval kevesebb is elég. Az evolúciótól éppen a szellemi képességeinket kaptuk mint különleges adottságot. Ha elsősorban a szellemi értékeinkért élünk, illeszkedünk a világ rendjéhez, a természet hordoz bennünket, és megmaradhatunk. Ha rendkívüli szellemi képességeinket elsősorban az anyagiak halmozására fordítjuk, akkor kizsigereljük erőforrásainkat, tönkretesszük a környezetünket, és az élethez, a gyermekekhez sincs igazából kedvünk.Az ilyen ember, mivel nem illik a világ rendjébe, elpusztul. Az átmenet kulcstényezője a feladata tudatára ébredő értelmiségi. Nem az a dolga, hogy a fogyasztói gépezetnek alárendelje magát, a gazdasági növekedés, reklám szavakat szent tehénként tisztelje, és megalázkodva, tenyerét tartva szolgálja a pénz világát. A globalizálódó világgazdaság, miközben az emberiséget a szakadék szélére hajtotta, egyúttal hatalmas értékeket is létrehozott. A tudomány és a technika eredményeit az ember javára, és nem a pazarló fogyasztást gerjesztő folyamatok táplálására kell használnunk. A saját törvényeit követő gazdaság vak, a piaci törvények csak a pillanatot mérlegelik, a legmeszszebbre tervező multinacionális vállalatok sem számolnak évtizednél hosszabb időszakra. Az embernek, az antroposznak kell messzebbre nézni, nem szabad hagynia, hogy a piac törvényei katasztrófába hajtsák az emberiséget.Nem kell félni, hogy a gazdaság a beavatkozások miatt erejét veszti. Ha az értelmiség nem tudja megakadályozni a fenyegető válság kirobbanását, mindenek felé való helyezése, a szellemi értékek további sorvasztása, akkor az áldozatok között ott lesznek az értelmiségiek, az elit is. Valószínű, nem sikerül a válság terheit csupán a szegény országokra hárítani, az ott élők milliárdjait feláldozni, őrizni az USA, Nyugat-Európa, Japán és más gazdagabb ország kiváltságait. A nélkülözés ezeket az országokat is sújtani fogja. Beláthatatlan, mit csinál majd a nemzedékek óta jólétben élő, gátlástalan pazarláshoz szoktatott átlagember, ha nem lesz a kocsija tankjában benzin, és üresen tátonganak a megamarketek polcai. Ki tudja, hogyan viselkednek majd az éhező és fázó emberek, akik kisgyermekkoruktól fogva a tévék előtt ülve, gyilkosságok tíz- és százezreit nézték végig, és ráadásul fegyver is van otthon.Azok ellen fognak fordulni, akik vezették őket, akikre hallgattak, és akiknek tudnia kellett volna, merrefelé mozgatják a világot. Az első számú bűnbak a tudós, ez máris érezhető. De nem sok jóra számíthatnak a közgazdászok, újságírók, az elektronikus média munkatársai, a tanárok, mert a tömegek egyénenként is felelőssé tehetnek majd mindenkit, aki értelmiséginek számít, és a pazarló fogyasztás bálványainak hódolt, azokat szolgálta. Mit tehet személyesen az értelmiségi a világ sorsának jobbra fordításáért? A legnagyobb veszélyt a hagyományait, erkölcsi tartását, egyéniségét veszített, egyformává gyúrt, és szabadságukkal élni képtelen emberek sokasága jelenti. Az ilyen emberekből álló tömegek képtelenek a világ megértésére, alkalmatlanok a változásokkal járó terhek viselésére, megsokasodnak az arcnélküliek. Bármilyen diktatúra sokkal könynyebben hatalomra juthat, és a XX. század történetéből is ismerhetjük, ez mire, tömeggyilkosságokra, háborúkra vezet.Az értelmiségi elsődleges feladata, hogy a rábízott emberek minél több szellemi értékkel gyarapodjanak. Minél számosabban lesznek közösségeinkben a többet tudó, tisztábban gondolkodó, önmagukért és másokért felelősséget vállalni, lemondani is képes, jövőbe tekintő emberek, annál könnyebb lesz az átmenet. Az értelmiségnek a szó szoros értelmében létérdeke, hogy az ilyen egyénekből és ne a piaci szempontoknak most éppen megfelelőnek látszó, azaz könnyen befolyásolható, robotra és vásárlásra beállított tömegekből álljon a népesség.