Multiplexinvázió

Az utóbbi négy évben, amióta az első multiplex mozi megnyitotta kapuit, gyökeresen átalakult Budapest filmszínházainak struktúrája. Az első ilyen, a Hollywood Multiplex a Duna Plazában annak idején még igen nagy szám volt. Csodájára jártunk, sorban álltunk, hogy megtapasztalhassuk mi is a „külföldi csodát”, nagy örömmel fizetve a már akkor sem olcsó mozijegyért. Az emberek szívesen járnak multiplex moziba, hiszen kényelmes, a domború óriásvászon és a digitális hangtechnika ellenállhatatlanul csábít, az átlagos moziknál lényegesen jobb audiovizuális élményt nyújt (kár, hogy manapság divat szinte fülsértő hangerővel játszani a filmeket). Ezt felismerve az üzleti szféra beindította a projekteket: mára már gombamód szaporodnak a multiplexek. Az utóbbi évek hoztak ugyan egy úgynevezett látszólagos versenyhelyzetet, de a hagyományos filmszínházak képtelenek voltak felvenni a versenyt a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenségek miatt. Próbáltak a jegyárban egy kicsit a multiplexek alá menni – mindhiába. A moziba járó közönség cserbenhagyta a régi kedvenc helyeket: több, nem is olyan rég még igencsak közkedvelt, patinás, nagy múltú filmszínház becsukta a kapuit.Van, amelyik valószínűleg örökre, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a tulajdonosok továbbra is moziként kívánnák hasznosítani (veszteségesen) az ingatlanjaikat. Persze olvashattunk a sajtóban öt-tíz fős mozivédő tüntetésekről, de semmi befolyásuk nem volt a folyamatra: ez már kőkemény biznisz. Örvendetes kivétel, ha ezekben a mozikban a popcorn filmeken túl néha egy-két értékesebb produkció is megfordul. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy mindegyik forgalmazó a saját filmjeit részesíti előnyben. Szimpatikus lépés közülük a Budapest Filmtől, hogy filmszínházait magyar nyelvű nevekkel látta el. (Máskülönben, ha kinyitok egy moziműsort, akkor ahhoz legalább középfokú angol nyelvvizsga kell...)A legnagyobb baj nem is a mozi formájának a nyugatosodása, hanem a multiplexek műsorpolitikája. Az üzlet itt is a meghatározó ízlésformáló szegmens, hiszen szinte csak az amerikai szuperprodukcióknak ad helyet. Érthetetlen, miért nem lehet a tíz terem közül legalább egyben kötelezően értékesebb filmeket játszani. Kétségkívül kiéleződött a szembenállás a kísérleti és a művészfilmek, illetve a kommersz termékek között. Míg az utób-biaknak otthont adnak a multiplexek, a művészfilmek fóruma az art mozihálózat. A budapesti art mozihálózat, amelyet a Budapest Film üzemeltet, Európa második legnagyobb művészfilmeket játszó hálózata, ennél több művészmozi csak Párizsban van, így a fővárosban a művészi értékkel bíró filmek és a (nagyobb költségvetésű) magyar filmek vetítése megoldott. A kísérleti kis- és nagyjátékfilmeknek (amelyeket a minőségük miatt már az art mozik sem kedvelnek, kivéve, ha valami díjat nyer a filmszemlén, mint például az [email protected]) az Open Film Festival és a Tilos Rádió által közösen üzemeltetett, szeptemberben újra megnyíló Blue Box mozi fog otthont adni.Sokkal nyugtalanítóbb a helyzet vidéken. A vidéki városokat is meghódítják fokozatosan a multiplexek, ami természetesen az összes többi városi mozi bezárásához vezet (lásd Székesfehérvár, Kecskemét), így előállt az a nonszensz helyzet, hogy művész-, illetve magyar filmet, ami nem a felszínes hollywoodi dramaturgia alapján készült, és értelemszerűen nincs létjogosultsága a két hálózatban, csak a fővárosban lehet nézni. Nem valószínű, hogy tömegek fognak azért utazgatni, hogy Budapestre járjanak moziba, hiszen előbb vagy utóbb úgyis minden kijön videón. Az már persze megint más kérdés, hogy a művészfilmeket forgalmazó Odeon videokölcsönzők is eléggé ritkák vidéken.