Magyarország a stabilizáció és integráció hídfője

Két év elteltével megállapítható, hogy a kormányprogramban foglalt külpolitikai célok megalapozottak voltak, és megvalósulnak. Értékalapú külpolitika megvalósítására tettünk ígéretet, arra, hogy érdekeinket józanul, tisztességesen, megfontoltan fogjuk érvényesíteni, és figyelembe vesszük a nemzetközi feltételeket, adottságokat és lehetőségeket. Mindezt betartottuk, és a jövőben is be fogjuk tartani. Ami a külpolitikai célok elérésének módszerét illeti, egyértelműen a kooperatív módszer mellett döntöttünk, ezt alkalmazzuk és követjük. Nem úgy akarunk többletenergiához, többletforrásokhoz, többletteljesítményhez jutni, hogy mástól elveszünk valamit, hanem a kooperáció által felszabadított többletenergiából szeretnénk részesülni. Az együttműködés módszerét követjük globális kérdésekben, Európa-, Közép-Európa-, szomszédsági, és magyarságpolitikánkban egyaránt.A külpolitikai célok megvalósításának körülményei nem alakultak kedvezőtlenül. Néhány, lényegét illetően kedvező tényezőt említenék ezek sorában.Az egyik a magyar gazdaság állapota és fejlődése. Úgy sikerül átlagot meghaladó gazdasági növekedést elérnünk, hogy javul mind a külső, mind a belső egyensúly, ami a külpolitika számára is nagyobb mozgásteret teremt. A külgazdaság-politikának a tárcához kerülése elősegíti a külpolitikai és a külgazdasági célok jobb egyeztetését és sikeresebb megvalósítását.A másik tényező, hogy a külső nemzetközi feltételek lényegében nem alakultak kedvezőtlenül. Vannak kedvezőtlen mozzanatok, hozzánk közel és tőlünk távolabb is, de összességében véve a külső körülmények külpolitikai célkitűzéseink elérését, a kooperatív módszer alkalmazását az előző két évben végső soron nem gátolták. A harmadik, legfontosabb elem értékeink, nemzeti célkitűzéseink és érdekeink egybeesése. Ugyanakkor értékeink és érdekeink mind globális, mind európai, mind pedig regio-nális szinten azonosak a globális, európai és közép-európai értékekkel és érdekekkel. Magyarország kiemelten érdekelt a globalizáció veszélyeivel, kihívásaival szembeni univerzális fellépés sikerében. Egyidejűleg, sajátos helyzetünk következtében, számunkra nemzeti sorskérdés a sikeres és egyre egységesebb Európa. Egyben alapvető érdekünk, hogy a közép-európai együttműködés erősödjék, egyre több formát és mélyebb tartalmat nyerjen.Értékelvűségű és civilizációs közösségAmi a globális szintet illeti, az értékalapú magyar külpolitika alaptétele az univerzális és abszolút értékek elfogadása. Magyarország továbbra is gazdasági erejét és népességét meghaladó szinten vesz részt a globális folyamatokban, elsősorban az ENSZ keretében. Általában érdekünk a nemzetközi szabályozás és normaalkotás erősítése. A XXI. század veszélyeivel, kihívásaival szemben az egyik fontos ellenszer és eszköz éppen a regionális és globális szinten megvalósuló szabályalkotás lesz. Magyarország továbbra is részt kíván venni ebben a munkában.Ugyanakkor egy bizonyos civilizációhoz tartozunk. Több civilizáció létezik, ezek nem zárt rendszerek, határaik elmosódnak. Magyarország azonban a nyugati civilizációhoz tartozik, amelyet az euroatlanti szervezetek testesítenek meg.A legfontosabb, hogy Magyarország nem híd, hanem hídfő. Nem akarunk híd lenni, nem akarunk transzferország, tranzitország, „kompország” lenni. Az egyik oldalhoz tartozunk: a nyugati civilizáció része vagyunk. Van azonban egy különlegesen fontos szerepünk: egyszerre vagyunk stabilizációs hídfő és integrációs hídfő. Ez azt is jelzi, hogy elfogadjuk a nyugati civilizáció értékrendjét és technikáit, mindenekelőtt a kooperatív technikát. Elfogadjuk másik nagyon fontos módszertani elvét is, a versenyt és az e mögött álló teljesítményelvet. Vállaljuk a versenyt, részt veszünk benne gazdasági, kulturális téren egyaránt. Egyetlen, de határozott kívánságunk, hogy az esélyek és a verseny feltételei egyenlően érvényesüljenek.A civilizációról, az értékekről és ezzel összefüggésben NATO-tagságunkról szólva leszögezhetjük, hogy hazánk a koszovói válság próbatételét kiállta – és jól állta ki. Helytállásunk helyzetünket megerősítette, az országot felértékelte, ahogyan az is, hogy elvi álláspontjaink voltak, nem fogadtuk el feltétlenül a kellően át nem gondolt felvetéseket, érzékeltettük, hogy szuverén akaratunk van, és érdekeinket érvényesítjük, természetesen az adott szövetség keretei között és érdekeinek figyelembevétele mellett. Kitartottunk a kockázatok és a belpolitikai nehézségek ellenére. Reméljük, hasonló helytállásra a közeljövőben nem lesz szükség. NATO-tagságunk első évének legfontosabb tanulsága az volt, hogy békeidőben is bebizonyítottuk, képesek vagyunk teljes mértékben a rendszerbe illeszkedni, hozzá tudunk járulni a konszenzus építéséhez, megteremtéséhez. Sikerült a szövetségnek többlet-hozzájárulást nyújtani, elsősorban a politikai együttműködés területén. Jó példa erre az európai védelmi politika kérdése. A „hatok”, a nem EU-tag NATO-tagok, ezen belül a „hármak”, az EU-tagjelölt NATO-tagok – Lengyelország, Csehország, Magyarország – bevonásának módszerei, hatékonysága voltaképpen a NATO és az Európai Unió közötti együttműködés próbái.Ha valóban jó együttműködést akar teremteni a két szervezet – ami elkerüli a fölösleges kettőzést, az erőforrások szétforgácsolását, és a képességeket erősíti –, akkor a hat ország helyzetét meg kell oldani. A gyakorlatban dől majd el, hogyan működnek a most készülő konzultációs mechanizmusok. Sajátos a helyzetünk, hiszen NATO-tagként, egyben leendő EU-tagként közel vagyunk a lehetséges válságövezetekhez, nem is szólva a valóságosakról. Ami az európai együttműködést illeti, két éve folytatjuk a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Kétségtelenül van némi bizonytalanság. Úgy érzékeljük, hogy a másik félnek nincs még kiforrott elképzelése a tárgyalások további menetéről. A legtöbb bővítési folyamatban az időtényező vonatkozásában jelen volt a bizonytalanság. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt a kérdést megfontoltan kezeljük, s ezt a higgadtságot próbáljuk kisugározni a közvélemény felé is. Mi az, ami biztos, melyek a tételek, amelyek álláspontunk és egyben magatartásunk koordinátái?Biztos, hogy a kiigazított felkészülési programjaink végrehajtását 2002 végéig befejezzük. Néhány hete elkészült a közösségi vívmányok átvétele nemzeti programjának (ANP) módosítása. Csak egy szűk sáv marad, ahol a csatlakozáskor léptetjük életbe az uniós szabályozást, vagy a kölcsönösség okán, vagy mert komoly gazdasági érdekünk fűződik az adott kérdéshez. Biztos, hogy tárgyalunk és tárgyalni akarunk, érdemben, fokozatosan közeledve a kemény maghoz, a legnehezebb kérdésekhez. A könynyebben lezárható kérdések megoldásával akarjuk „letisz-títani” a tárgyalóasztalt. Ennek érdekében már jó néhány megoldási elképzelést kidolgoztunk, de érdemben el kell kezdenünk róluk tárgyalni. Haladást akarunk elérni, méghozzá kiszámítható, hiteles menetrend keretében. Valójában a felkészülés és a tárgyalásokon történő tényleges haladás a mi igazi támaszunk.Kőbe vésett üzenetA csatlakozási tárgyalásokat 2001 végéig be lehet fejezni. Itt a „lehet”-en van a hangsúly. Természetesen ezután is úgy akarunk tárgyalni, hogy ez a lehetőség meg is nyíljon. Még lényegesebb, amit az Európai Unió már Helsinkiben kimondott, hogy „2002 végétől az unió kész lesz új tagok befogadására”. Mi ezt üdvözöltük és elfogadtuk, számunkra ez a mértékadó üzenet. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Helsinkiben elfogadott szöveget kőbe vésettnek tekintjük. Bízunk abban, hogy ez a megfogalmazás változatlanul érvényes, és nem lesznek további feltételek. Az utóbbi időben megjelent negatív jelzések sohasem tőlünk származtak. Nekünk legfeljebb azt lehet „felróni”, hogy nem tettünk úgy, mintha el sem hangzottak volna. Nem viselkedtünk úgy, mint a három majom, amelyek közül az egyik a szemét fogja be, a másik a fülét, a harmadik pedig a száját. Hallottuk, amit mondtak, olvastuk, amit írtak, és reagáltunk, de teljes higgadtsággal. A jövőben is ezt tesszük.Hazai dolgainkról szólva az igazi kérdés az, hogy a magyar társadalom, a politikai erők, a civil szervezetek és a média milyen mértékben áll a magyar álláspontok mögé; vagy milyen mértékig ért egyet vissza-viszszatérően a másik fél szempontjaival. A tárgyalásokat csak a belső egység alapján lehet eredményesen lefolytatni. Ezért dolgozunk a nemzeti konszenzuson, ez élet-halál kérdése. A tárgyalásokat illetően nem lehet különböző álláspontokat képviselni, átvenni a másik fél álláspontját kisebb jelentőségű témákban sem. Mindenkinek el kell majd döntenie, hol áll.Dolgozunk a nemzeti konszenzus tényleges alkalmazásán. Hat hatpárti egyeztetést tartottunk a Külügyminisztériumban. Ha vannak is eltérések, lényegében hasonló nyelven beszélünk. Remélem, ez egy konkrét megnyilatkozásban is kifejeződik a közeljövőben. Dolgozunk a szociális partnerekkel való egyetértés erősítésén. Az Európai Integrációs Tanácsban megvitattunk konkrét témákat, így a szociálpolitikát, a mezőgazdaságot, a személyek szabad mozgását, és tudunk érdemi dialógust folytatni. Ezek nagyon fontos építőkövei a nemzeti konszenzus megteremtésének.Számunkra a közép-európai és regionális politika terén is a kooperatív technika a meghatározó. A térségben változó geometriájú együttműködés érvényesül, az együttműködés különböző formáival. Ezek a formák többé-kevésbé nyitottak, mindegyik kifejez valamilyen sajátos azonosságot és közös érdeket. Továbbra is a jól működő és egyre nagyobb bizalomra épülő visegrádi együttműködést tartjuk a legfontosabbnak. Szlovákia bekapcsolódása döntő tényező volt. Idén Magyarország tölti be a Közép-európai Kezdeményezés soros elnöki tisztét, itt is az együttműködést kívánjuk szélesíteni. Szintén fontos a trilaterális, majd most már „kvadriterális” együttműködés. Mindezeket kiegészíti a kétoldalú kooperáció.Visegrád és SzegedÚgy látjuk, hogy Közép-Európa-politikánk sikeres. Sikeres azért, mert amit most megteremtünk, az a régióban mindannyiunk számára fontos, de kiemelten azért is, mert amit most Közép-Európában teszünk, az a jövőbeli, egységesülő Európa építőköveit jelenti. A kettőt nem lehet egymás alternatívájának tekinteni. Téves minden olyan megközelítés – bármilyen megfontolást és célokat szolgáljon is –, amely azt próbálná kimutatni, hogy vagy Közép-Európa, vagy Európa; hogy Közép-Európát esetleg előnyben részesítenénk Európával szemben. Ez a Közép-Európa-politika az egységesülő Európa megteremtésére irányuló politikánk részét alkotja.Mi tehát a feladatunk, mit kell tennünk? Valóban komolyan kell vennünk stabilizációs és integrációs hídfő szerepünket. Stabilizációs szerepünk meghatározó kerete a délkelet-európai stabilitási egyezmény: a magyar részvétel, hozzájárulás ebben kiemelkedően fontos. Sikeresnek bizonyult és kedvező visszhangra talált az általunk kezdeményezett szegedi folyamat.Szintén hídfő szerepünkből következő feladatunk és kötelességünk a tapasztalatátadás. Tesszük ezt a legkülönbözőbb formában, a Helsinki Csoport felé, szomszédaink felé, az integrációs, gazdasági vagy átalakulási tapasztalatok terén. A harmadik feladatunk, hogy hatékony politikai és diplomáciai segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy a kelet-, közép- és délkelet-európai országok fokozatosan bekapcsolódjanak az euroatlanti szervezetekbe. Most elsősorban a NATO-bővítés foglalkoztat minket is, folytatódása alapvető érdekünk. Nem ellenezzük a „nagy robbanás” megoldást, a big banget. Elsősorban szomszédaink tagságában vagyunk érdekeltek, de nem válogathatunk közöttük, és nem is korlátozhatjuk a bővítést rájuk. Ezért hiszem, hogy egy általános bővítés érdekeinkkel és szempontjainkkal nem volna ellentétes. Készek vagyunk ebben segíteni, részt venni, de látni kell, hogy ez elválaszthatatlan a tagságra pályázó országok képességeitől, felkészülésétől. Érdekünk a regionális szabályozás, mindenekelőtt egy Kárpát-medencei környezetvédelmi megállapodás, csakúgy, mint a kétoldalú megállapodások. Földrajzi helyzetünk elengedhetetlenné teszi, hogy ha lehet, a regionális környezetvédelmi szabályozás az egyetemesnél szigorúbb és egyértelműbb legyen.A szomszédsági politika terén két ország kerül előtérbe a közeljövőben. A romániai választások kihatására és a szlovákiai helyzetre gondolok. Kétségtelenül van bizonyos mértékű bizonytalanság. Szlovákiát illetően optimista vagyok. Minden bizonytalanság és feszültség ellenére hiszem, hogy kohéziós erők is működnek a mostani koalícióban. Mi mindenképpen ebben vagyunk érdekeltek.A román választásokat követő esetleges változások kapcsán mindenkit óvnék a dramatizálástól. Románia külpolitikájában nem lesznek drámai változások. Nem lesz olyan román kormány, amelyik az euro-atlanti integrálódás politikáját föladná. Ez pedig bizonyos kötelezettségekkel, következményekkel jár. További kérdés, hogy a magyarok politikai pártja része lesz-e az új kormánynak, ezt ők döntik majd el.Ausztriát illetően meggyőződésem, hogy a magyar álláspont helyes volt és – kivéve egyes hazai, belpolitikai indíttatású reakciókat – mindenütt megértésre talált. Nekünk mindenekelőtt a kérdés megoldódása az érdekünk. Egy olyan Ausztria, osztrák kormány, amelynek Európa és a bővítés melletti elkötelezettsége erős. Bízunk abban, hogy kapcsolataink a jövőben is e szellemben fejlődnek tovább.A magyarságpolitika területén a legfontosabb feladat, hogy a szomszédos országokban élő magyarok egyes kedvezményeiről szóló törvényt kidolgozzuk. A koncepciót egyeztettük, a határon túli magyar politikai szervezetek vezetőivel is egyetértettünk valamennyi fő pontot illetően. Egyeseknek ez a kedvezménytörvény sok, indokolatlan, veszélyes; mások pedig sokkal többre számítottak. Azt hiszem, a középút lesz a megoldás, a jelenlegi koncepció ezt képviseli. Célunk, hogy segítsük a szomszédos országok magyar közösségeit identitásuk megtartásában, jogaik érvényesítésében, a szülőföldjükön maradásban; és azt akarjuk, hogy amikor Magyarországra jönnek, ne szenvedjenek megaláztatást, ne legyenek kiszolgáltatva, hanem emeljék föl a fejüket, és érezzék magukat magyarnak. Meg fogjuk keresni a módozatait annak, hogy a várakozások legalább nagy részét ki tudjuk elégíteni.Általában a kisebbségpolitikában nem volt látványos áttörés, nem is várható. Lassú haladás van, kisebb-nagyobb előre- és visszalépésekkel. Folyamatos, szívós és türelmes munkára van szükség. Koszovó leckéje is mutatja, milyen fontos probléma a kisebbségi kérdés. A vajdasági magyarság autonómiakoncepcióját ma a szerb ellenzék jelentős része támogatja, bár egy éve még nem ez volt a helyzet. A nemzetközi közösség is sokkal nagyobb megértést tanúsít a koncepcióval kapcsolatban a korábbinál. Ez is bizonyítja, hogy helyes az álláspontunk: a vajdasági magyarság autonómiakoncepcióját a szerb demokratizációs folyamaton belül kell megvalósítani.Magyarságpolitikánknak változatlanul fontos eleme lesz az oktatás, a kultúra terén nyújtott támogatás. A gazdasági kapcsolatok erősítését célzó Közép-Európa-politikánk érinti nemzet