Új Széchenyi-terv kellene az árvízvédelemre

„Az a tény, hogy a vízgyűjtő terület nagy része külföldön helyezkedik el, kiszolgáltatottá tesz bennünket mind az előrejelzés, mind a közvetlen beavatkozás szempontjából” – állapítja meg borúsan egy szakmai anyag a Bodrog-parti települések árvízvédelméről szóló tanulmányban. Több tízezer ember egzisztenciáját moshatja el az immár évről évre rendszeresen áradó Tisza az egyébként is gyötrelmes sorsú térségben. Ezekről a szakmai feladatokról is szólnak szakembereink szeptember 17-én és 18-án, a hannoveri világkiállítás konferenciaközpontjában megrendezendő magyar vízügyi napok alkalmával.Hazánk a szakmai szóhasználat szerint „medencei ország”, rendkívül terhes hidrogeológiai adottságokkal. A Kárpát-medence Duna- és Tisza-medence is egyben, s e befogadó folyók vizei túlnyomórészt a hegyekből jönnek, mégpedig a jelenlegi országhatárokon túlról. Egy lakosra számítva világelsők vagyunk az ország területén átvonuló vizek mennyiségét tekintve. Európában egyetlen másik ország van, amelynek sorsa hasonló mértékben a vízen múlik: Hollandia. Árvédelmi gátrendszerünk hosszát tekintve azonban még őket is megelőzzük. Ehhez szorosan kapcsolódik az az adat is, hogy az európai országok között Magyarországon a legmagasabb a töltések közötti területek, az úgynevezett hullámterek aránya. A XIX. század elején az ország területének harmada még víz alatt állt, ez az arány ma három százaléknál is kisebb. Ehhez kellett a Széchenyi–Vásár-helyi-program másfél száz évvel ezelőtt.Véderdőt telepítenekMa újabb – jelképes – Széchenyi-terv szükségeltetik a Bodrognál. A szakemberek kimutatásai szerint 1988 novemberében, majd 1999 márciusában a korábbi biztonságérzetet magával sodró árhullám vonult le a Tiszán és mellékfolyóin, így a Bodrogon is. A vízállás Záhony környékén jócskán meghaladta az eddig mért csúcsokat. Felsőbereckinél és Sárospataknál csaknem fél méterrel volt magasabb az árhullám minden idáig mért vízszintnél. A jobb parti ártér településeire is bezúdult az áradás: 230 lakóház súlyos károkat szenvedett, néhány összedőlt. Sárazsadány-ban egyébként az utóbbi négy évtizedben huszonkétszer érte el a víz a mélyebben fekvő házakat.Riasztó, hogy az árvizek hevessége miatt nincs lehetőség a hatékony helyi védekezésre – a szakemberek szerint. Noha a Felső-Tisza-vidék, azon belül a Bodrogköz területét 107 kilométer hosszú fővédvonal óvja, az emberek nem érzik biztonságban magukat e térségben. A jelentések a terület „nemkívánatos népességcsökkenéséről” szólnak, s ennek fő okát a szakértők a vízveszélyben látják. Az ok okozata, hogy a gazdaságfejlesztők sem kezdenek ipartelepítésbe a vidéken. Noha az árterek jól megfelelnének mangalicatenyésztésre, ilyen telepek sem létesültek az utóbbi években.Ámbár 1993-ban és 1996-ban a kormányzó, két különböző kormány is határozatokat hozott a gátfejlesztésre – miután ezen években ijedelmet keltő nagy árvizek pusztítottak –, tényleges cselekvés csak 1998 után történt. A védvonalak megerősítése is csak enyhíteni tudta az 1999-es, majd 2000-es – mint egy szakjelentés fogalmaz – „katasztrofális árvizek” károkozását. Így még átfogóbb védelem kifejlesztését tűzték ki célul az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei. E szervezet igazgatója, Pados Imre fontosnak látja a védvonalak és ezek tartozékainak felújítását, a meder stabilizálását, az észlelőhálózat korszerűsítését és az előrejelzés technikai hátterének európai szintre emelését.Jelenleg ugyanis a töltésrendszer nem elég magas. Elöregedtek a zsilipek, a csőátereszek is. A Horn–Kuncze kormány éveiben elmaradt a karbantartás, így a töltéseknek és ezek berendezéseinek hibái halmozódtak. E területen érzik az emberek, mekkora kárral jár, ha Amerika próbál európai ügyekbe beavatkozni: nevezetesen az 1920-as trianoni „rendezés” ma súlyos vízügyi problémákat okoz Magyarországnak. A vízgyűjtő terület ugyanis jelenleg „külföldön” fekszik, s ez kiszolgáltatottá teszi a magyar vízügyeseket (is). Emellett a baloldali blokk kormányzása alatt a vízügyi igazgatóságok létszáma zsugorodott, ma a korábbi állomány ötöde próbál megbirkózni a növekvő nehézségekkel. Ráadásul – miként egy szakjelentés föltárja – „számos olyan, 50–200 méter hoszszú szakasz van, amelyen a gátak altalaj-állékonysága veszélyesen romlott”. Ez azért is aggasztó, mert a Bodrogköz 23 kistelepülésén csaknem 24 ezer ember él, s próbál boldogulni, emellett a térség történelmi, kultúrtörténeti értékei pótolhatatlanok, természeti szépsége fölemelő.A meglévő töltésvonalakat a vízügyesek nem óhajtják módosítani, e munka ugyanis horribilis pénzbe kerülne. Emelni és erősíteni akarják a töltéseket: az úgynevezett koronaszintet egy méterrel a mértékadó árvízszint fölé magasítanák. A koronaszélességet négyméteresre bővítenék, egyharmados rézsűhajtással. A Tisza jobb parti védvonalában sürgős feladatnak tekintik, hogy emeljék azon töltéseket, amelyek harminc centiméterrel elmaradnak a most szükségesnek ítélt magasságtól. Ugyancsak a sürgős tennivalók közé sorolják Zalkod belterületének teljes árvízmentesítését, ehhez másfél kilométer hosszú töltés – korábban magaspart – kiépítése szükséges. Szép, egyben sok időt igénylő lecke a véderdő-telepítés. Ez a feladat munkaalkalmat ad a térség állástalanjainak, egyben lehetőséget arra, hogy kiderüljön: kik azok, akik valóban tenni akarnak azért, hogy fölemelkedjenek, s nem csupán az adófizető polgártársak segélyeire alapozzák maguk és családjuk jövendőjét.Véderdőt a Bodrog bal partján is telepítenek, tisztában vannak azonban azzal, hogy ezek árvízvédelmi szerepe csak esztendők múltán lesz érzékelhető. A szakemberek a berendezések felújítását is sürgetőnek ítélik. Megerősítik a Sárospatak és Bodroghalászi közötti őrjárás töltéseit is – a tervek szerint.A munkálatokkal megvédik a Bodrog bal partján élő több mint húszezer ember hajlékát, köztük két és fél ezer ember árvízszint alatti házát. Biztonságba helyezik Sárospatak térségének kulturális és ipari központjait. Enyhítik további épületek, utak fenyegetettségét is.A Bodrog jobb partján, Tokaj és Sárospatak között jelenleg nem óvja árvízvédelmi mű a településeket. A veszély enyhítésére szóba került, hogy az árvízszint alatt álló házak lakóit magasabb területekre kell költöztetni. Ennél olcsóbb megoldásnak látszik azonban az árvízvédelmi töltés emelése. Emberi szempontokat is figyelembe vesznek. Így került a vízügyi szaktanulmányba olyan mondat, hogy „a falusi ember nehezen mobilizálható”.Támfalak és töltésekBodrogkeresztúron két védvonalat építenek a tervek szerint: egy másfél kilométeres szakaszt, és két 150-150 méteres, „depóniajellegű” részt. Bodrog-kisfaludnál 2400 méteres töltéssel a teljes falu védelmét megoldják. Itt 68 méteres vasbeton falat is terveznek. Szeginél ezer méter hosszú töltést vezetnek a magasparthoz, s a töltéslábnál összegyűlő vizet a Pipiske-árokba irányítják. Olaszliszkánál 2100 méteres védvonalat terveznek a Bodrogba ömlő Bartamás-gödör partjához. Vámosújfalunál olyan, 2250 méteres védvonalat emelnek, amelynek koronaszintje mind a Bodrog, mind a Tolcsva-patak áradásának ellenáll. Sárazsadánynál 900 méteres, félköríves töltés nyújt biztonságot. Bodrogolaszinál a Szarkakúti-patak jobb partján épül védtöltés. Itt helyi lakosok áttelepítésére is sor került.Sárospatakon három különálló töltést építenek. A Fazekas sornál magasparttól magas-partig ötszáz méteres töltést emelnek. A további folyószakaszon kétszáz méteres árvízvédelmi támfalat magasítanak. A Thököly utcától az Arad utcáig 645 méteres, újabb töltésszakaszt alakítanak ki, a szennyvíztelep töltését pedig fél méterrel magasítják. Bodrogha-lász városrészt négyszáz méteres töltéssel védik meg az árvízveszélytől.Lisszaboni aquamobilKevéssé drámai feladatokról is szó lesz a hannoveri expó magyar vízügyi napjain. Már két évvel ezelőtt a Lisszabonban rendezett szak-világkiállításon – amely az 1996-ra tervezett, de a baloldali blokk által váratlanul lemondott lágymányosi expóval azonos kategóriába tartozott – a magyar kiállítás a vízhez kapcsolódott. Az ott működő „aquamobil”, azaz egy fából készült, emberi erővel meghajtott vízemelő szerkezet az akkori világkiállítás tíz leglátványosabb tárgya közé került – olvasni a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (Kövim) most kiadott jelentésében. Rendkívüli népszerűsége miatt a szerkezetet az expó zárása után itthon, Székesfehérvár egyik közparkjában helyezték el, ahol azóta is kipróbálható – a városiak büszkeségére és a gyerekek örömére.A Kövim irányítói a hannoveri expót fontos fórumnak látják ahhoz, hogy a világ élvonalához tartozó magyar vízügyi szakma bemutatkozzon. Ezért szeptember 17–18-án megrendezik az expóváros konferenciaközpontjában a magyar vízgazdálkodás napját, Vizek Magyarországon címmel. A rendezvényt a tervek szerint Manninger Jenő politikai államtitkár nyitja meg. A rendezők a programot a területi vízgazdálkodásért felelős vízügyi igazgatóságok és a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény segítségével állítják össze. Bemutatják az idei nagy tiszai árvízről készült filmösszeállítást, a gemenci holtág rehabilitációt, a Nemzetközi Duna-kutató Munkaközösség (IAD) által végzett vízminőség-kutatási programot. Színesítik a szakmai napokat a helyszínen kipróbálható árvízi szimulációs játékkal, a vízgazdálkodásunk multimédiás rendszerével. Ásványvízkóstolót is tartanak, s igazodva a hannoveri expó azon jellegzetességéhez, hogy abban nagy teret kapnak a gyerekekről, gyerekeknek szóló programok: a víz világnapjára meghirdetett gyermekrajzpályázat díjazott műveit is bemutatják az ezredfordító év világkiállításán, Alsó-Szászország fővárosában, Hannoverben.