Új moralisták, farizeusok (17.)

Mi is a szégyellnivaló?
„A múltamban nincs titkolni- vagy szégyellnivaló” – szögezte le Medgyessy Péter.
De van.
S a szégyellnivaló független attól, ami most kiderült. Ez a szégyellnivaló a szocialista-liberális Magyarország és a polgári Magyarország közötti alapvető filozófiai különbség.
Ha diktatúráknak, „nyomorító hatalmaknak” soha nem lennének szekértolói és kiszolgálói, akkor nem lennének aljas, embertelen rendszerek.
Ez persze idealizmus. Naivitás. Az emberiség egész története ennek ellenkezőjét bizonyítja. No de az mégiscsak lehetetlenség, hogy a diktatúrák szolgáit utóbb hősként tisztelje a nyálfolyató, fogyasztóvá boldogított utókor…
Hát hol lesz akkor az igazodási pont? A mérték? Mi és mihez képest lesz majd akkor nagyszerű és nemes? Mi különbözteti meg akkor a hóhér Haynaut az aradi tizenháromtól? Ha minden csak nézőpont, kényszer, körülmény és „történelmi szükségszerűség” kérdése, akkor bizony semmi.
„Az emberiség cselekedni a rosszat cselekedte ugyan, de méltányolni a jót méltányolta” – írja Benda mester Az írástudók árulásában. Aztán egyszer csak felbillent ez az egyensúly. S mióta feltűntek a történelem színpadán a kommunisták, azóta úgy tűnik, odalett végképpen.

Tanulságos olvasmányok
Ha valakinek elég türelme és jó gyomra van, felütheti a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának jegyzőkönyveit. Mondjuk az 1989. évit. Mert akkor már mégiscsak küszöbön állt a rendszerváltás, így nem érdektelen tudni, miről és miket is beszéltek akkor azok, akik most Európára és demokráciára hivatkozva oktatják ki az ország polgári felét mindenféléről. Akik akkor a diktatúra egyik legfőbb döntéshozó szervezetének tagjaiként, egy diktatúrát fenntartó és kiszolgáló apparátus vezetőiként és irányítóiként, az immorális és velejéig rothadt, a bűnben és vérben és hazaárulásban és gyilkolásban fogant, majd a jövőt felélő és ostoba Kádár-rendszer embereiként még mindig döntöttek az ország és a lakosság sorsáról.
Nézzük mindjárt az 1989. február 10–11-i ülés anyagát. Ez az ülés éppen 1956 miatt érdekes, ugyanis Pozsgay Imre népfelkelésre vonatkozó bejelentése után ekkor ültek össze először a kommunisták.
Katona Béla, a 2002-es magyar parlament szocialista frakciójának tagja akkor ezeket mondta:
„Az az érzésem, és nem akarok most itt részletekbe belemenni, hogy ezt a népfelkelést már nem tudjuk kitörölni a nép szótárából. Ez mindenképpen benne fog maradni, de nagyon jó lenne, ha határt szabnánk, megmondanánk, hogy tovább nem megyünk, hiszen alighogy ez a népfelkelés szó elhangzott, a következő héten már különböző ellenzéki csoportok gyűlésein ez úgy aposztrofálódott, hogy jó-jó, ez egy első lépés, hogy a népfelkelést elismeri a párt, de ez nem népfelkelés, hanem forradalom meg szabadságharc volt. Nekünk ebben viszont valóban nagyon keményen le kellene tenni a határt, hogy eddig és ne tovább!”
Nyers Rezső a június 23–24-i ülésen, Nagy Imre és mártírtársai temetését követően így fogalmazott:
„Az orbánviktorok, azok fognak még beszélni. Beszéltek már eddig is. Fiatal ember az még, és nem hiszem, hogy meg fog okosodni nagyon hamar (derültség), és azt sem hiszem, hogy önmagára szájkosarat tesz, úgyhogy az egyéb ügyek kapcsán vitatkozzunk vele. (…) vitatkozzunk az ott elhangzott szovjetellenességgel, szocializmusellenességgel, de ne keverjük bele június 16-át.”
Horn Gyula a már idézett februári ülésen:
„Nem szabad megengednünk, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést, és így tovább.”
Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke az 1989. március 7-i ülésen egyebek mellett ezeket mondta:
„Nem tudom, mit jelent a szabad választás: nem lehet ilyen semmitmondó jelzővel illetni a választásokat. Meg kell a tartalmát mondani, mi az, hogy szabad választások. (…) Az, hogy a parlament tagjainak 75 százaléka kommunista, az semmifajta garanciát nem jelent, ezt mindannyian tudjuk, látjuk. Kiszámíthatatlan az, hogy a parlament hogyan áll bizonyos kérdésekhez, és ezt tényleg nem lehet azzal megoldani, hogy kötelezik őket, hogy egy kérdésben így vagy úgy döntsenek. Ezt csak azon az alapon lehet, hogy van egy olyan program, amelyik összeszervezi a pártot, és ami egyúttal garantálja azt, hogy a párt által ajánlott képviselők a parlamentben azt képviselik, ami mögé felsorakoztak mint program mögé.”
Ez a szégyellnivaló.
A puszta tény, hogy valaki tagja volt az MSZMP KB-nak, az a szégyellnivaló. Erről a pontról már nem lehet belehátrálni sem a homályba, sem az ismeretlenségbe. Innen nincs visszaút. A diktatúrák szolgái, működtetői, fenntartói és haszonélvezői soha sem tehetnek úgy, mintha semmihez sem lett volna közük. S a felmentéshez mégiscsak több kell, mint határtalan pofátlanság és cinizmus. Martinovits Ignác a császári udvar besúgója volt. Majd a császári önkény fejét vette a generális kaszálón. Az elég a felmentéshez. S még jóval többhöz is.
Nagy Imre moszkovita kommunista volt. Kádár János felakasztatta. Az is elég a felmentéshez. S még jóval többhöz is.
De hóhérként, vagy a hóhérok szellemi örököseként megtapogatni az áldozatok koporsóját, majd eztán egy szó nélkül élére állni a demokráciának – az nem elég semmihez. Az csak undorító…

Medgyessy, a kém
Előttünk áll most a köztársaság miniszterelnöke, a kém Medgyessy. A III/II–7 osztály szigorúan titkos tisztje, a rendőrfőhadnagy. Ez immáron tény, az érintett maga ismerte el a parlamentben, miután Lamperth Mónika belügyminiszter, mint titokgazda, „felmentette a titoktartási kötelezettség” alól. Valaki majd egyszer azt is megkérdezi Lamperth Mónikától, hogy miután bejelentette, Medgyessy Péternek nincs aktája a Belügyminisztériumban, nincs nyoma annak, hogy SZT-tiszt lett volna, akkor mi a fene alól mentette fel ugyanő az érintettet és milyen alapon. Valaki majd megkérdezi egyszer Lamperth Mónikától, hogy mikor hazudott egészen pontosan: amikor nem találta meg az aktát, vagy amikor mégis megtalálta…
De ez még ráér. Most a kém Medgyessyvel van dolgunk.
Kém Medgyessy hosszan magyarázza mostanában, hogy ő főhadnagyi minőségében a hazáját szolgálta, hazája érdekeit védte. „Akár a KGB-vel szemben is”…
E rövidke félmondat mindennél fényesebben bizonyítja, hogy a pofátlanságnak tényleg nincs határa. Egy 1961-től vagy 1978-tól regnáló szigorúan titkos D–209 arról értekezik, hogy Magyarország érdekeit védte „akár a KGB-vel szemben is”. Hihetetlen!
Ha kém Medgyessy 1961-ben vállalt munkát a BM III/II-es főcsoportfőnökségénél, az különlegesen ízléses momentum. Erre mondta Lendvai Ildikó, hogy Medgyessy 19 éves volt 1961-ben. Ezt nyilván mint felmentést fogalmazta meg az egykori cenzor. Na és? – mondhatjuk erre mi, hogy tisztességtelenségben megőszült klasszikusokat idézzünk. Mansfeld Péter pedig 18 éves volt, amikor Kádárék felakasztatták. Mire magyarázat, mire mentség az életkor?
De a lényeg az, hogy a Kádár-rezsim idején a Belügyminisztérium összes III/akárhányas főcsoportfőnöksége közvetlen kapcsolatban állt a KGB-vel. A Kádár-rezsimben moccanni sem tudtak a magyar titkosszolgálatok a KGB nélkül. A Kádár-rezsimben ezt az országot félig-meddig Moszkvából irányították, éppen úgy, mint az egész szovjet érdekszférát. Amúgy Kádár mocskos kis diktatúrájának fenntartói és haszonélvezői előszeretettel szoktak erre hivatkozni, ha valamelyik aljasságuk véletlenül szóba kerül (1956 vérbe fojtása és a megtorlások, 1968-as csehszlovákiai bevonulás stb. ). Nos, mindezek ismeretében a III/II volt tisztjeként 2002-ben eljátszani a KGB-vel szemben dolgozó szuperkémet, hát ez túlmegy minden határon!
Amúgy éppen a BM III/II főcsoportjának tagjai voltak a legszigorúbban titkosított, védett ügynökök. S egy pillanatra jó, ha visszaemlékezünk arra, hogy a NATO-bővítés idején éppen a nyugati államok fogalmazták meg azon aggodalmaikat, hogy a bővítés kapcsán netán egykori fedett KGB-sek kerülnek be az észak-atlanti szövetség szervezetébe. Ennek fényében érdekes lesz, miképpen reagálnak majd Medgyessy múltjára a NATO-szövetségesek. Vajon milyen érzéssel paroláznak majd kém Medgyessyvel az Egyesült Államok és a Nyugat-Európa kormány- és államfői, vagy éppen budapesti nagyköveteik? És mit fog majd mondani most Charles Gati, aki többször kifejtette, mekkora problémának tartja, hogy Magyarországon homályban maradhattak az egykori ügynökök…
Vajon nem büdösödött-e meg a francia becsületrend kém Medgyessy fiókjában tegnapelőtt óta?…

Mit tesz most az SZDSZ?
Az SZDSZ-t igen érdekes kis helyzetbe hozta kém Medgyessy. A szabad demokraták valóban 12 esztendeje szorgalmazzák, hogy az átvilágítást terjesszék ki a III/II, illetve III/I-es főcsoportfőnökségre is. Emlékeim szerint Kőszeg Ferenc fogalmazta meg, hogy erkölcsileg semmi különbség sincs aközött, hogy valaki III/III-as vagy III/II-es ügynök volt. Információink szerint Medgyessy Péter elmondta Kuncze Gábornak, hogy mi a helyzet. S akkor nyilván tudott róla az egész SZDSZ, mert az fel sem merülhet, hogy Kuncze egy ilyen súlyú információt nem osztott meg azonnal párt- és frakciótársaival. Mint ahogy azt magától az érintettől tudjuk, hogy az MSZP-ben beszámolt arról a bűzös fluidumról, amely egész előéletén végigcsordogál, meghatározva kém Medgyessy jelenét s jövőjét is. Lehet, hogy az MSZP felejtette el közölni koalíciós partnerével, hogy micsoda alakot is készülnek beleültetni a köztársaság miniszterelnöki székébe? Akár így, akár úgy – a politikai felelősség közösen terheli őket, az egész csinos kis társaságot.
S miképpen kérhette fel a köztársasági elnök Medgyessyt miniszterelnöknek? Azon a négyszemközti megbeszélésen, amelyet folytattak, nem szólt volna a kém? S mi most a köztársasági elnök felelőssége? Az övé, aki őrködik a magyar alkotmányosság felett?
Egy biztos: az SZDSZ zsarolási pozíciója tovább nőtt. Ez a parlamentbe éppen csak becsúszott törpepárt, amely eddig is – hm, hogy is mondjuk – felülreprezentált volt a kormányzásban, most gyakorlatilag azt követelhet az MSZP-től, amit akar.
Az SZDSZ eddigi történetében az elvek és a hatalomvágy harcából mindig az utóbbi került ki győztesen.
Kis János az MH tegnapi cikkében elvi síkra helyezte a dolgokat, s kiadta a jelszót: „E cikk szerzője az SZDSZ tagja és a koalíció kritikus támogatója. Egészen addig, míg van rá remény, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye – először a köztársaság történetében – még ezen a héten működésbe lép.”
Az SZDSZ-frakció kedd este 17:3 arányban megvonta a bizalmat Medgyessytől.
Akkor, amikor még – úgymond – abban sem voltak biztosak, hogy a kém Medgyessyről előkerült dokumentum valódi-e. Majd miután kiderült, hogy igen, visszavontak mindent. Azt hiszem, nagyjából eddig tartottak az elvek. Vajon mivel zsarolta meg őket Kuncze?
Ezután jön majd a hatalomvágy.
Azt pedig már nem Kis, hanem Kuncze vezényli.
Szépen visszavontak mindent. Megtartják Medgyessyt. Cserébe megkapják a főpolgármesteri posztot Demszkynek, s amit még akarnak. Bármit, amit akarnak.
És majd meg is fogják magyarázni.
Mint eddig mindent.
Ha pedig mégsem, akkor elő a farbával! Nyíljanak meg végre az archívumok! Legyen szabadon kutatható minden. Én benne vagyok. S Kenedi Jánosnak adok is mindjárt egy tippet: kezdje a melót az ORFK vezetésében…
Mert az tényleg úgy van, hogy ezek mind visszajöttek: az egész hálózat, teljes fegyverzetben.
Aztán majd meglátjuk.
Addig marad nekünk Péter.
Nevem Péter. Péter Le Mond…