Az átfogó kultúra világmozgalma

Furcsa világban élünk. A világ eseményei elborítanak bennünket, és sokszor már nem látjuk a fától az erdőt. Pedig egyetlen értelme van a tájékozódásnak: a jövő. Mi lesz velünk? Milyen lesz a jövőnk? Hogyan tehetjük jobbá, szebbé, egészebbé, egészségesebbé életünket? Miféle világban nőnek fel utódaink? És mit tehetünk azért, hogy céljaink valóra váljanak? Elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a választ. És mivel a válasz attól is függ, hányan gondolkoznak hozzánk hasonlóan, hányan dolgoznak azon, hogy hozzánk hasonló céljaik valóra váljanak, azt is fontos tudnunk, kik milyen irányban keresik a megoldást. Idáig többnyire nem jut el a tájékoztatás. Ez pedig azt sugallja, hogy a helyzet változatlan – vagyis elsősorban a hagyományos és a modern felfogás híveire osztható fel a kultúra. Úgy tűnik, elkerülte a figyelmet, hogy időközben világjelentőségű átrendeződés zajlott le az életszemlélet területén. A természetközpontú felfogás híveinek száma mára világszerte több mint százötvenmillió főre tehető.
Az 1960-as években az Egyesült Államokban ötmillió emberről mutatták ki, hogy közel áll a természetközpontú szemlélethez. A 198 millió felnőttet jelentő amerikai társadalom addig ismert két fő csoportja, a hagyományos (vallásos és tradicionális felfogásúak) és a modern (anyagi és sikerorientációjúak) mellett Paul Ray szociológus felmérései szerint ez az új csoport az ötmillióról 1996-ra már ötvenmillió, 2000-re hatvanmillió főre nőtt, míg a moderneké 88 millióra, a hagyományos felfogás híveinek száma ötvenmillióra csökkent. Ha ez így megy tovább, nemsokára az átfogó kultúrához tartozók alkotják a legszélesebb, legátfogóbb kulturális csoportot a felmérések szerint világszerte.
Az átfogó kultúra kapcsolatot teremt a természettel, és megtanulja összehangolni a természet rendjét (ökológia) a gazdasági élettel. Hangsúlyt fektet a családi élet mellett a közvetlen és átfogóbb közösségekkel, a nemzettel egységbe rendeződésre, és az országhatárokon is átívelő kapcsolatot teremt. Az a történet, amit a modern kor a világ keletkezéséről alakított ki, és arról, hogyan illünk a világba, mára elvesztette hatékonyságát. Nem vagyunk puszta páriák, olyan világképre van szükségünk, amely többet ad nekünk a modernizmus ajánlatánál. Hogyan alakult ki ez az új tábor? A hatvanas évektől új társadalmi mozgalmak egész sora alakult ki, mint például a civil, polgári szerveződések, a békemozgalmak, a környezetvédő, zöldmozgalmak, a társadalmi igazságosság irányzata, az alternatív gyógymódok terjedése, az új spiritualizmus, az új életmódok, önfejlesztő életfelfogások, az új tudatosság, a fenntartható fejlődés eszméjének térhódítása. Azok, akik több szellemi átértékelést is átélnek, egy idő után ráébrednek: elkerülhetetlen egész világképük tudatosítása, sőt megalapozása. A hagyományos, vallásos közgondolkodást egyre inkább kiszorító materializmus már önmagában felveti a kérdést: melyik felfogás a helyesebb. De ha ehhez még sorozatos újabb átértékelések társulnak, az ember ráébred: nem hajthatja fejét naponta más értékrendszerbe. Ezzel pedig a manipuláció és az élet öntörvényű ellenhatásai rákényszerítik az emberek egyre nagyobb, lassan már legnagyobb részét az átfogó kérdésekben is az önálló gondolkodásra, az önálló világkép, társadalomszemlélet és életfelfogás kialakítására.
Mivel a vallásos felfogás a túlvilágra összpontosít, az anyagias az anyagi javakra, ezért az előző évezredekben valahogy elmaradt az élet, a természet, az értelem, a közösségek jelentőségének felismerése. Emiatt a természet értékelése, a környezet megbecsülése helyett olyan modern társadalom bontakozott ki, amely saját természeti létalapjának korlátlan felhasználására, pusztítására rendezkedett be. Ennek következménye a természet drámai mértékű pusztulása, olyan újfajta betegségek tömeges terjedése, mint az asztma (öt-tíz százalék), az allergia (harminc százalék), a neurózis (egyesek szerint hetven százalék), a rossz közérzet, az elidegenedés. Mindez alapvetően érinti étkezési szokásainkat, életmódunkat, életfelfogásunkat.
A modern felfogás gyökerei első közelítésben ötszáz évre nyúlnak vissza, és a politikai és vallásos korlátok liberális elvetését, a jórészt a városi kereskedő osztályok elindította modern gazdaságot és a materialista tudósok, mérnökök, értelmiség megjelenését, röviden: a liberálmaterializmust jelenti. Az átfogó kultúra elődjeinek a reneszánsz ezoterikus szellemi mozgalmai és a XIX. század romantikus és természetközpontú irányzatai tekinthetők. A kulturális kezdeményezők túllépnek a jobb-bal felosztáson, a szocializmus–kapitalizmus dilemmán. Olyan értékeket vallanak, mint a társadalmi lelkiismeret, elkötelezettség a jobb jövő mellett.
A nyugati kultúra két évezredes történetében 1500 éven át a vallásos, az utóbbi ötszáz évben a modern, anyagelvű szemlélet volt a hangadó, az események fő irányítója. Úgy tűnik, az emberiség történetének ritka pillanatához érkeztünk: olyan pillanathoz, amely fordulópontot jelenthet a válságból egy jobb jövő felé. Ha meggondoljuk, hogy mind a modern, mind a hagyományos szemlélet kidolgozott, mégis folyamatosan csökken hívőik száma, illetve az átfogó kultúra hívei egymásról mit sem tudva, önállóan jutnak el szemléletük, világképük kidolgozásához milliószámra, akkor tudjuk felmérni, miféle teljesítmény áll emögött, és e teljesítményre, világképünk teljesen önálló megalapozására mindannyian képesek vagyunk.

A szerző csillagász