Több mint miniszterelnök

Augusztus 15-ével véget ért a Magyar Köztársaság miniszterelnökének titkosrendőri múltját feltárni hivatott parlamenti bizottság MSZP-től és SZDSZ-től kapott egy hónapos mandátuma. Bár igaz az, hogy Magyarország új demokráciájának tizenkét éve alatt nem sikerült erőteljes és befolyásos parlamenti bizottsági rendszert kialakítania, mégsem mondhatjuk, hogy minden ilyen szerv munkája időfecsérlés. Sőt tény, hogy rövid egy hónap során a kormány okozta kerékkötések és a sajtó jelentős részének negatív hatása ellenére eredménnyel járt a „D–209-es bizottság” működése. Annak ellenére, hogy – amint az mára világos – a bizottság szocialista tagjainak eredetileg sem állt szándékukban, hogy az ellenzékkel együttműködve felfedjék a valós tényeket Medgyessy Péternek a kommunista titkosrendőrségben töltött, rejtett múltjával kapcsolatban, a bizottság MDF-es elnökének és fideszes tagjainak sikerült hozzáférniük számos, az előző rendszerből eredő, feloldott dokumentumhoz. Ennek a munkának eredményeként, szakértőik segítségével képesek voltak összeállítani jelentésüket, amely egybeveti a kor hiteles dokumentumait a D–209-es szt-rendőrtiszt saját múltjával kapcsolatos egyéni beállításával. Parlamenti bizottságok írott termékeiből ritkán válik ugyan bestseller, ez esetben azonban mégis nagyon fontos az eredmény. Az alábbiak összegzik a rendelkezésre álló tények alapján megalkotott képet. Az egyes pontok sorrendje követi a bizottság létrehozását rögzítő parlamenti határozatban foglalt kérdéseket.

Kérdések és válaszok
1. Léteznek-e a nyilvánosságra került dokumentumok mellett további olyan dokumentumok, amelyek a miniszterelnök titkosszolgálati múltjára és tevékenységére vonatkoznak? Amennyiben léteznek, akkor azoknak mi a tartalma?
Megerősítést nyert, hogy valóban léteznek további dokumentumok. A minden szt-tisztre vonatkozó Levelező Aktából azonban anyagot nem kaptunk, a bizottság tehát nem tudja írásos bizonyítékkal alátámasztani Medgyessy Péternek azt az állítását, amely szerint esete kivételes volt, elhárítómunkája pedig kizárólag népgazdasági elemzésekre vonatkozott. A Medgyessy Péterrel kapcsolatos anyagot a bizottság augusztus 7-én a nyilvánosság elé tárta. Az így kezelt, vagyis publikus iratokból néhány részlet: szt-rendőrtiszti működésének első tizenhat hónapja folyamán Medgyessy Péter több jelentést adott le. (BM-jellemzés, 1979. július 17.) Medgyessy Péter rendszeresen részt vett a BM által szervezett állambiztonsági tanfolyamokon. A bizottság a megküldött dokumentumokon belül is talált ellentmondást. Medgyessy Péter 1978-ban saját kezűleg írt önéletrajza szerint az érettségi után egy évig dolgozott. Ezzel szemben a BM III/II. 1976. évi környezettanulmánya szerint: „érettségi után azonnal felvették a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre”. Ezért a bizottságnak nyújtott iratok megbízhatósága megkérdőjelezhető.
Medgyessy Péter pénzügyminiszter-helyettesi kinevezésekor a BM – amint ez hasonló helyzetben szokás volt – felajánlotta az operatív kapcsolat és a fedett titkosrendőri beosztás megszüntetését. Ezzel szemben Medgyessy Péter szóban és írásban is jelezte: „továbbra is szívesen vállalja” a szolgálatot, amint bizonyítja egy BM III/II., 1982. október 21-én kelt javaslata.
2. Hogyan vált a miniszterelnök a III/II. 7. számú ügyosztály szigorúan titkos állományú tisztjévé? Mik voltak a kiválasztás és az alkalmasság kritériumai?
Medgyessy Péter a bizottság előtt beszámolt arról, hogy beszervezése kényszer és előzmények nélkül a BM felkérésére, valamint a pénzügyminiszter jóváhagyásával történt. Ugyanakkor korabeli nyílt állományú operatív tisztek kijelentették, hogy az ilyen jellegű beszervezés az illetőre vonatkozó aprólékos kapcsolatfelvételt és felmérést igényelt, mert egy meg nem felelő személy kiválasztása a BM-re nézve súlyos következményekkel és veszélyekkel járt volna. Ezért lényeges szempont volt a leendő szt-tisztek politikai megbízhatósága és elszántsága.
3. Mi volt a miniszterelnök pontos feladata a III/II. 7. ügyosztály szigorúan titkos állományú tisztjeként?
Meghallgatása folyamán Medgyessy Péter szt-titkosrendőri feladatairól érdemi információt a bizottságnak nem adott. 2002. június 19-én – egy nappal a kategorikus cáfolat után – bevallotta, hogy „elhárítótiszt” volt. A bizottság a mai napig nem kapott választ arra, kik vagy mely országok ellen folyt az elhárítás. Egy – a Magyar Hírlapban 2001-ben megjelent – interjúban ilyen vonatkozásban a szovjet KGB-t említette, a bizottság előtt ezt azonban nem volt hajlandó megismételni. Tekintettel arra, hogy a BM belső – akkoriban titkos – telefonkönyvének 1988. évi kiadásában még szerepel két állandó szovjet összekötő tiszt telefonszáma – az egyik az állambiztonságért felelős tiszt volt – Medgyessy Péter visszakozásának alapos oka volt. Egy volt titkosszolgálati vezető még hozzátette, hogy csak egy „őrült” fordult volna szembe a Magyarországon lévő KGB-vel.
A személyes elhárítást illetően az akkori operatív tisztek véleménye és parancsok alapján a 80-as évek elejéig az elhárítást még „totális” feladatként kezelték. Ily módon nemzetközi területen dolgozó bármely szt-tisztnek két feladata volt: nyugati (esetleg román) hírszerzők leleplezése, valamint a velük kapcsolatba lépni próbáló magyar személyek felfedése.
A népgazdasági elemzésekre vonatkozóan két alapvető gond merül fel. A megfelelő kapacitás hiányával küzdő BM nem tudott volna érdemben ilyeneket feldolgozni. Másodszor, amikor később esetleg ki is alakult a BM ilyen irányú igénye, a BM hivatalosan kérhetett volna a PM-től bármikor ilyesfajta jelentést. Ennek tükrében semmiképpen nem volt indokolt a PM munkatársát titkosrendőri minőségben kinevezni és további juttatásokkal ellátni.
4. Mettől meddig állt a miniszterelnök bármilyen kapcsolatban a titkosszolgálatokkal?
A bizottsághoz érkezett iratok szerint Medgyessy Péter szt-titkosrendőri kinevezéséhez 1978. március 10-én tett esküt, főhadnagyi rangban. Ezek után 1982. október 21-én a BM javaslatára alezredesi rendfokozatra javasolták. A rendfokozatokra vonatkozó írásos anyagot a bizottság nem kapott. Bő hónappal későbbi, egy november 24-i BM-javaslat az szt-tisztet december 31-i dátummal tartalékállományba helyezi. Az egykori belügyminiszter, Horváth Balázs – aki a rendszerváltozás után közvetlenül az szt-tisztek további sorsának rendezését kapta feladatul – szerint a tartalékállományba helyezés azt jelenti, hogy a BM bármikor operatív munkára kérhette fel újra az illetőt, addig, amíg az el nem érte a fegyveres szolgálatokra vonatkozó szabályzatban előírt nyugdíjkorhatárt. A bizottsághoz beérkezett dokumentumok hiányossága miatt nem kizárható, hogy tartalékállományba történt áthelyezését követően Medgyessy Péter nem kapott további operatív titkos megbízatást, de az sem, hogy kapcsolatban volt a titkosrendőrséggel szt-tiszti kinevezése előtt – például amikor a BM III/ II. E alosztály készített róla környezettanulmányt 1976. szeptember 28-án.
A bizottság munkája során azt sem tudta kizárni, hogy az ügy kirobbanását okozó, a Magyar Nemzetben megjelent első dokumentumot követő második irat valós, nem pedig hamisítvány. A dokumentum, amely szerint Medgyessy Péter III/III-as jellegű feladatot lát el, több OTP, PM és Állami Biztosító alkalmazott nevét tartalmazza. Villányi Miklós, akkori pénzügyminiszter meghallgatásakor a bizottság érdeklődött a szóban forgó személyekről, akikről azt állította, hogy valamennyien akkoriban ezeken a helyeken dolgozó, valós személyek. Ezek után, amennyiben a dokumentum nem valódi, úgy rendkívüli hamisítvánnyal állunk szemben.
5. A miniszterelnök milyen ügyekben, mely személyekre vonatkozóan, milyen tartalommal és kinek tett jelentéseket? Mi lett ezen jelentések további sorsa?
A Medgyessy Péter által írott jelentésekre vonatkozó kérdést a bizottság igen csekély mértékben képes volt megválaszolni. A meghallgatás során Medgyessy Péter először azt állította, hogy szt-tiszti működése folyamán egyetlen jelentést írt. Majd azt mondta, hogy évente egyszer került erre sor. Korabeli, nyílt állományú tisztek szerint azonban a többéves tevékenység folyamán minimum 25–30 jelentést kellett írnia Medgyessy Péternek. Minthogy a vele kapcsolatos Levelező Aktát sem a BM, sem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) nem találja, a bizottság arra a kérdésre, hogy kikről mit és kinek tett jelentést, nem tud választ adni. Több megkérdezett is állítja, hogy minimálisan havonta kellett jelentést írnia egy szt-tisztnek.
Tény viszont, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt által írott jelentések nem lelhetők fel sem a Belügyminisztériumban, sem pedig az NBH-ban. Ugyanakkor nem bizonyítható ezen iratok megsemmisítése sem. Ebből következik, hogy további Medgyessy-iratok, köztük az általa készített jelentések is lappanghatnak valahol, illetve illetéktelen – idegen titkosszolgálatok, kormányok, netán az alvilág – kezekben vannak. Mivel felbukkanásuk, illetve felhasználásuk kiszámíthatatlan, s feltehetőleg súlyos következményekkel járhat az ország kormányozhatóságát és nemzetközi, jó hírnevét tekintve, ki kell jelenteni, hogy dr. Medgyessy Péter miniszterelnökként továbbra is első számú, különleges nemzetbiztonsági kockázatot jelent a Magyar Köztársaság számára.
6. A miniszterelnöknek volt-e kapcsolata, s ha igen, milyen, az akkori titkosszolgálat más főcsoportfőnökségeivel? Kiterjedt-e a miniszterelnök tevékenysége a III/I., III/III., valamint a III/IV. csoportfőnökségek munkájára, s ha igen, akkor milyen tartalommal?
Tekintettel a Medgyessy Péterrel kapcsolatos anyag hiányosságára, e kérdéssel a bizottság nem tud érdemben foglalkozni.
7. A miniszterelnök korábbi közjogi tisztségeihez fűződő nemzetbiztonsági átvilágítások során fény derült-e titkosszolgálati múltjára? Ha igen, úgy kiknek lehetett erről tudomása, és történt-e valamilyen intézkedés ennek alapján? Ha nem, úgy ezért kit terhel felelősség?
Medgyessy Péter korábbi nemzetbiztonsági ellenőrzései során nem derült fény titkosszolgálati múltjára. Ez esetben két különböző eljárás kapcsán: sem a független átvilágítóbírák vezette III/III-ra vonatkozó ellenőrzés, sem pedig a nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős miniszter vagy államtitkár által felügyelt C típusú nemzetbiztonsági vizsgálat során. Az előbbi folyamán a bírák érintettnek találták Medgyessy Pétert, minthogy pártállami beosztása következtében III/III-as jelentéseket kapott kézhez. Erre az érintettségre több volt minisztertársához hasonlóan Medgyessy Péter azt mondta, a jelentéseket nem olvasta el. A második pontot illetően, bár Medgyessy Péter kétszer volt a rendszerváltozás után kormánytag, C típusú átvilágításon kivételként soha nem esett át, mert Horn Gyula miniszterelnöktől utólagosan – tehát nem eredeti kabinettagként – kapott kinevezést. A C típusú átvilágítással kapcsolatos mulasztásért az akkori miniszterelnök felelős. A C kérdőívben kitöltött válaszok felsorolják a célszemély igazi, nem pedig fedő munkahelyeit, és külföldi titkosszolgálatokkal való kapcsolatait. Medgyessy Péternek fel kellett volna tüntetnie a Belügyminisztériumot, mint hajdani munkáltatóját és az összes külföldi titkosszolgálatot, amelyekkel együtt vagy amelyek ellen dolgozott.
8. Az ügy kirobbanását követően milyen intézkedéseket tett a kormány a következmények elhárítása, a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében?
A jelenlegi kormány semminemű intézkedést nem hozott a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében. Idézve Medgyessy Péter augusztus 1-jei bizottsági meghallgatásából: „Semmi speciális és specifikus intézkedésre nincsen szükség.”

Erkölcsi következtetések
A Medgyessy-ügy elsősorban morális kérdés. Morális kérdés, hogy Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke az elmúlt rendszerben, az elnyomó diktatúrában szigorúan titkos tiszt volt az államhatalom gépezetében. Morális kérdés, hogy megválasztása előtt erről nem tájékoztatta a Magyar Köztársaság elnökét. Morális kérdés, hogy a választópolgárok milliói nem tudhatták, hogy szavazatukkal egy volt titkosrendőrt segítenek a kormányfői székbe. Morális kérdés, hogy titkosszolgálati múltja ellenére elvállalta a miniszterelnök-jelöltséget. Morális kérdés, hogy a koalíciós párt csak a sajtóból értesült a miniszterelnök titkosszolgálati múltjáról. Morális kérdés, hogy a miniszterelnöki poszthoz való konok ragaszkodással Medgyessy Péter súlyosan veszélyezteti a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, ezzel a Magyar Köztársaság biztonságát és nemzetközi tekintélyét. S nem utolsósorban morális kérdés, hogy a miniszterelnök, amennyiben igaz az IMF-csatlakozást elősegítő verziója, úgy Magyarország súlyos nemzetközi eladósodottságáért felelősség terheli.
Egy mondatban: nem az a baj, hogy Medgyessy Péter titkosszolgálati tiszt volt, hanem az, hogy ma a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Medgyessy Péter igazat mondott, amikor kijelentette, soha nem volt ügynök. Valóban nem volt. Több volt annál. Szigorúan titkos tiszt volt.
A szerző a „Medgyessy-bizottság” hivatalos szakértőjeként
működött. A NATO Védelmi Egyetem volt oktatója