A Medgyessy-kormány féléves tevékenységét akár egy mondatban is meg lehetne fogalmazni: amióta hatalmon vannak, a rendszerváltozás alapértékei veszélybe kerültek hazánkban. Aligha hittük volna tizenkét évvel ezelőtt, hogy a demokratikus Magyarországon újra félelemben élnek a minisztériumi dolgozók, s hogy világnézeti meggyőződésük miatt köztisztviselők kerülnek az utcára. A szociálliberális káderpolitikában talán az a legijesztőbb, hogy régi emlékeket idéz. Valaha Marosán György és Czinege Lajos dobhártyákat roncsoló hangja jelenítette meg a kommunista káderpolitikát. Az idők változnak, ma már szükségtelen ordítani és toporzékolni. Elegendő a hatalmi arrogancia és a füllentési kényszer, amint azt a Kovács László és Bársony András uralta Külügyminisztérium egyre botrányosabb esetei is bizonyítják.
Még az áprilisi választások idején történt, hogy a Külügyminisztérium egyik főosztályvezetőjét megvádolta a Népszabadság: a „legszocialistább” napilap tudósítója, Kéri J. Tibor tudni vélte, hogy az illető a polgári összefogás mellett agitáló e-maileket küldött szét munkahelyén. Hamar kiderült, hogy az egész ügy jellegzetes öngól, afféle „kacsa”: a Népszabadság is elismerte tévedését, amikor néhány nappal később helyt adott a szóban forgó főosztályvezető helyreigazításának. Az eset szót sem érdemelne, ha a Kovács László vezette új külügyi tárca nem akarná mindenáron vezető pozíciókba juttatni kádereit. A főosztályvezetőt kisvártatva leváltották, majd eltávolították a minisztériumból, helyét egy „megbízható” munkatárs vette át. Kovács Lászlóék alighanem osztották a Külügyminisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezete elnökének, Torzsa Istvánnak az ügy kirobbanásakor megfogalmazott keresetlen szavait: „… elvárnánk, hogy a Külügyminisztérium vezetése szólítsa fel munkatársainkat, hogy – miként a törvény is előírja – munkahelyükön tartózkodjanak mindenféle (sic!) pártpolitikai tevékenységtől.”
Eltelt néhány hónap, Kovács Lászlóék berendezkedtek a magyar államigazgatásban, s az ország az önkormányzati választásokra készülődött. Ekkor már a Külügyminisztérium sorait erősítette Ara-Kovács Attila, aki afféle mindenesként nyerte el főosztályvezető-helyettesi megbízatását. Ara-Kovács az SZDSZ A korszakváltás programja című iratának egyik szerzője, de politikai tanácskozásokon hivatalosan is képviselte a szabad demokratákat, sőt munkássága arra is kiterjedt, hogy az Élet és Irodalomban ostorozza a haiderizálódó polgári Magyarországot. Nos, Ara-Kovács Attila „újságíróként” írta alá a Népszabadság 2002. október 12-i számában megjelent, Demszkyre szavazunk című fizetett politikai hirdetést, amelyet – rajta kívül – olyan el nem kötelezett, egyetlen párt holdudvarába nem tartozó közszereplők láttak el kézjegyükkel, mint Eörsi István, Jancsó Miklós, Konrád György, Tamás Gáspár Miklós és mások. Csakhogy hiba van a kréta körül: Ara-Kovács Attila köztisztviselő, Demszky mellett tett hűségnyilatkozatával kétségkívül megsértette a köztisztviselői törvényt. A demokratikus közvélemény joggal várhatja el, hogy a vétkest Kovács László azonnal függessze fel állásából és távolítsa el a minisztériumból.
Most azonban nagy a csend. Sem a pártelnök-külügyminiszter, sem Bársony államtitkár nem tartja mulasztásnak a történteket. Hallgat a tegnap még oly agilis Torzsa István szakszervezeti vezető is. S némaságba burkolóznak a Külügyminisztérium megfélemlített munkatársai – ha nem akarnak utcára kerülni, jobb, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Jóllehet Kovács László augusztus 5-én azt állította, hogy „semmiféle politikai tisztogatás nem zajlott, nem zajlik, és nem fog zajlani a Külügyminisztériumban…” Ha Kovács László így vélekedik, mindenki számára világos, hogy példátlan politikai tisztogatás zajlik. Vannak, akiket közvetlenül elbocsátottak, másoknak belső átszervezéssel nehezítették meg az életét. A tisztogatás ténye elsikkad, mert a hierarchiában egyszerűen lejjebb helyezik az eddigi vezetőket, úgy tűnhet tehát, hogy mindenki marad a helyén. Kívülről persze nem látszik, hogy eddig önállóan, holnaptól pedig egy szocialista komisszár felügyeletével vezetnek egy szervezeti egységet.
Nem kétséges, hogy Ara-Kovács Attila elégedett ember: jó munkahelyet választott magának. Egyetlen dolgot nem szabad szem elől tévesztenie: minden csoda három napig tart. Mi, magyar demokraták töretlenül bízunk abban, hogy a posztkommunista törvénytelenségek helyett hamarosan valódi jogállamot építhetünk. Az ilyen és ehhez hasonló ügyekben az a riasztó, hogy valami egészen más, nem európai minőséget mutatnak.
Valami réges-régen letűntnek hitt, avítt és korszerűtlen üzenetet hordoznak, bár körmönfontságuknál fogva kétségkívül veszedelmesebbek, mint a marosáni és czinegei átkok. Ara-Kovács Attilának vállalnia kell a következményeket: a magyar közigazgatásban nem dolgozhatnak pártkatonák, akik ráadásul még kérkednek is érinthetetlenségükkel.
A szerző újságíró
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
