Kizárólagosan a Magyar Nemzetnek adott írása jelent meg e hasábokon az október 29-i számban az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Condoleezza Rice-nak. Számomra a cikk egy kijelentése tűnt különösen érdekesnek és továbbgondolásra érdemesnek. A mondat így hangzik: „Ha a Szovjetunió nyerte volna a hidegháborút, más világban élnénk most.”
Feltételezem, hogy a főtanácsadó asszony nem saját véleményét mondta el, ha pedig e vélemény az Amerikai Egyesült Államok hivatalos álláspontja, akkor csak sajnálni tudom, hogy az Atlanti-óceán túlpartján megfeledkeznek arról, hogy a hidegháború megnyerése nem kizárólag a Nyugat érdeme, ehhez hozzájárultak a szovjet iga alatt nyögő kis közép-európai nemzetek is. Jó, ha emlékszünk arra, hogy nem sokkal az 1917-es lenini puccs után, 1920. augusztus 15-én Józef Pilsudski lengyel generális seregei Varsó előtt óriási véráldozat árán megállították Tuhacsevszkij marsall addig diadalmasan nyugat felé törő Vörös Hadseregét. Ha ez a Martell Károly 732-es poitiers-i, mórok felett aratott győzelméhez fogható jelentőségű esemény nem következik be, Európa számos országa már hamarabb belekóstolt volna a „világmegváltó” eszme áldásaiba. De menjünk tovább! Ha annak idején 1956-ban a pesti srácok nem veszik fel – és nem is eredménytelenül – a harcot a Magyarországon állomásozó szovjet páncélos alakulatokkal, ha nem szállnak szembe az akkori világ legerősebb szárazföldi hadseregével, lehet, hogy a nemzetbiztonsági főtanácsadó asszony fent idézett mondata ma nem lenne aktuális. Igaz, hogy 1956-ban a magyar szabadságharc alig két hét alatt elbukott, de a szovjet beavatkozás és az azt követő kádári megtorlás nagyban hozzájárult a nyugati értelmiség kommunizmusba vetett hitének megrendüléséhez. A francia és az olasz kommunista pártok ezt követően kezdtek veszíteni népszerűségükből, s a két világháború között ügyes propagandával (W. Münzenberg, A. Gide stb.) megtévesztett európai közvélemény akkor ismerte fel a kommunizmus igazi arcát. De mindezeken túl nem szabad lebecsülni a lengyel Szolidaritás, illetve a „lengyel pápa”, II. János Pál szerepét sem.
Jól tudom, hogy a hála nem politikai kategória, de az rendkívül szomorú, hogy sem az amerikai, sem a nyugat-európai politikusok igazából nem tettek semmit annak érdekében, hogy az 1989-ben a hatalomból kikerült, és a Condoleezza Rice asszony által említett hidegháború Szovjetunió általi megnyerésében érdekelt politikai erők és az azokat megtestesítő személyek ne kerülhessenek vissza többet a hatalomba. Ha az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati országok azon anyagi eszközöknek csak töredékét fordították volna az egykori szovjet blokk országainak Marshall-terv-szerű talpra állítására, mely összegek a hidegháború vér nélküli megnyerése folytán szabadultak fel, akkor e térség országait s nemzeteit megkímélték volna egy sor szenvedéstől és keserű csalódástól.
A szerző mérnök-történész
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
