A nyugdíjas megtette kötelességét, a nyugdíjas mehet!

Köztudott és sajnálatos tény, hogy a választások előtti időszakban a nyugdíjasok szerepe felértékelődik. Talán természetes is ez, hiszen a választásra jogosultak közel egyharmadát képviselik. Döntésük tehát meghatározó lehet a választási eredmények kimenetelét illetően. Nem tapasztaltuk a választási eredmények elemzésekor, milyen szerepet töltöttek be a nyugdíjasok. Pedig ha valamikor, ez az idei választások kapcsán különösen fontos ügy lett. Az éveken át zengő rágalomária megtette hatását, visszhangzott az ország az MSZP kampányától, miszerint visszaadják az Orbán-kormány által a nyugdíjasoktól elvett 52 milliárd forintot. E vád tévedésbe ejtette és tartotta a nyugdíjasok többmilliós táborát. Kihasználta, hogy a nyugdíjasoknak mintegy 35 százaléka ellehetetlenült, nehéz életkörülmények között él.
Érdekes és sajátos, hogy az MSZP választási győzelme után, a költségvetést módosító törvény elfogadásának napján, július 16-án a miniszterelnök nyilatkozata már arról szólt, hogy a 19 ezer forint egyszeri juttatása „a mindenkori kormányok régi adósságának törlesztését jelenti”. Ez a nyilatkozat kétharmad részben helytálló is, hiszen az Antall-kormány alatt – 8,2 százalék, a Horn– Kuncze-kormány alatt – 11,9 százalék volt a nyugdíjak reálérték alatti szintje. (Az Orbán-kormány esetében a nyugdíjak reálértéke +15,9 százalék volt.) Tegyük félre a téma politikai vonzatát, s elemezzük a kormány száznapos programjának első pontját, amely szerint az 52 milliárdos összeget a nyugdíjasok részére a 19 ezer forint juttatásával visszaadja. Az egyszeri juttatás azonban nem oldott meg semmit, nem szolgálta a nyugdíjasok érdekét.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyes nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek (NYOSZ, NYOK) teljes érdektelenséget mutatnak a juttatott összeg nyugdíjalapba történő beszámítását illetően. De mély hallgatás kíséri a nyugdíjasok jövőbeni helyzetével kapcsolatos kormányhatározatokat is. Az érdekvédelem a rendszerváltozás óta polarizálódik. Politikafüggő lett már korábban, és ma is az. Alapvetően együtt gondolkodásra és együttműködésre van szükség az érdekérvényesítés tekintetében. Ez nem függhet(ne) attól, hogy a nyugdíjasok érzelmi kötődése melyik politikai irányzathoz (kormány–ellenzék) kapcsolódik. Napjaink kérdése, ami a nyugdíjasokat feltétlenül érdekli:
1. A 19 ezer forint beépítése a nyugdíjalapba. Ez valamennyi nyugdíjas alapvető érdeke. Ez ügyben az Idősügyi Tanácshoz fordultam. Remélem, hogy az eddig hallgatásba burkolódzó fenti egyesületek is egyértelmű álláspontot alakítanak majd ki. Ugyanis az összeg kifizetésének nem lehet jogcíme a szociális juttatás. Ez legalább két törvénnyel van összeütközésben. Az adósság törlesztése a nép egészséges jogérzete szerint is az elmaradt nyugdíjemeléseket hivatott pótolni, akkor pedig a nyugdíjalapba be kell számítani.
2. Az elmúlt év őszén a miniszterelnök-jelölt olyan nyilatkozatot tett, hogy az érdekvédelmi szervezetek bevonásával alakítja ki a leendő új kormány a szükséges reformokat. Nemcsak a reformok maradtak el, de elemző egyeztetésre sem került sor. Ennek tudható be, hogy a nyugdíjak reálértéke a 2001. és 2002. évekhez képest három százalékkal csökkent. A szocialista-liberális kormány az általuk meghozott nyugdíjtörvényben meghatározott bázisadatokhoz ragaszkodik, és nem követi az előző kormánynak az ettől eltérő és háromszázalékos mértékű törvényt meghaladó nyugdíjemelési gyakorlatát. A nyugdíjtörvény módosítása a kampány során hangoztatott nyilatkozatok ellenére tehát ettől eltérően alakult, idevonatkoztatva az özvegyi nyugdíjak emelését is.
3. A 13. havi nyugdíj kifizetésével kapcsolatos tényről sem beszélhetünk, hisz jövő évtől kezdődően csak egyheti nyugdíj kifizetése várható, s csak 2006 decemberében (a leendő választások évében) kapjuk meg a 13. havi nyugdíjat – mármint az, aki még akkor is életben lesz. Az egyesületünk által részletesen indokolt és korhatárfüggő csoportosítás szerint (72, 66, 60 év életkor) egyösszegű 13. havi nyugdíj kifizetését az Idősügyi Tanács nem fogadta el.
4. A méltányossági alapon történő nyugdíjemelés létjogosultsága sem egyértelmű. Részben anyagi forrás hiányában, de ami ennél is fontosabb, a szerzett jog elvét sértve, alkotmányossági aggályok is felmerülnek.
5. Kormányzati szinten még csak elképzelés sincs arról, hogy az EU-csatlakozás után hogyan alakul a magyar nyugdíjasok élete. Fordított előjelű intézkedésre utal, hogy az előző kormány által biztosított háromszázalékos emelést nem csak hogy nem emelte, de még mellőzte is. A belépés esztendejében, előkészületek nélkül, már nem lesz mód és lehetőség arra, hogy a mi nyugdíjasaink nemhogy elérjék, de akár csak megközelítsék is az unióbeli országok nyugdíjasainak havi juttatásait. Márpedig az ellehetetlenülő nyugdíjasaink – a bevezetőben is láttuk – fontos szerepet játszanak az országos ügyek eldöntésében.
6. Átgondolást igényel(ne) a politikailag üldözöttek ügyében hatályos számos kormányrendelet, egyrészt az áttekinthetőség, másrészt az egységes jogelvek szerinti szabályozás végett is. Ehhez természetesen politikai szándék kell a pártok részéről, illetve a megoldás érdekében a parlamenti képviselők (frakciók) részéről a felvetés fontosságának a felismerése. Ez a jogszabályi rendezés további részletezést igényel, aminek készséggel állunk elébe.

A szerző az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke, az Idősügyi Tanács tagja