A Terror Háza múzeum megmentője

Le a kalappal a szocialisták előtt; már-már zseniális az a cinizmus és ravaszság, amellyel a maguk javára fordították a Medgyessy belügyes múltja kapcsán kirobbant botrányt. Eleinte még úgy tűnt, hogy kormánybukás is lehet a dologból, ám az SZDSZ végül mégis megszavazta a bizalmat a D–209-esnek, elvégre mindig jól jöhet, ha a zsarolható kormányfőt meg tudja szorongatni a parlamentből majdnem kiszorult kisebbik koalíciós párt. Aztán a Medgyessy-bizottságban zajló kutyakomédiával végképp sikerült elaltatni a közvélemény érdeklődését a D–209-es múltja iránt, és – a közvélemény-kutatások tanúsága szerint – sokakkal azt a maszlagot is megetették, hogy a miniszterelnök a haza érdekében vitte bele az országot az IMF adósságcsapdájába. Közben a kormánypárti média is rendíthetetlenül teszi a dolgát: az RTL Klub nemrégiben egész órás riportfilmben számolt be arról, hogy Kádár János nem tömeggyilkos volt, hanem romantikus hősszerelmes, ugyanezen a csatornán Jáksó László, a Heti Hetes gyűlöletkoordinátora Vágó Istvánnal vállvetve hetente idézi fel jó kedéllyel azokat a nagyszerű nyolcvanas éveket. Elvégre – mint Thürmer Gyulától tudjuk – Kádár idején jobb volt, és nem árt, ha ezt a legnézettebb kereskedelmi csatorna közönsége is jól a fejébe vési.
Ám a kisebbik koalíciós párt a gőzerővel folyó múltrelativizálás láttán elszámította magát. Ugyanis a furfangosan kimódolt koncepcióba a Terror Háza ellehetetlenítése nem fér bele, tudnillik a szavazópolgárban talán elkezdene motoszkálni a gyanú, hogy szociáldemokratáinknak mégis lehet valami közük azokhoz az eseményekhez, amelyeknek a múzeum emléket állít. Pető Iván – aki akár családi emlékhelyként is látogathatná a Terror Házát – bakot lőtt, amikor olyan javaslatot nyújtott be, amely – az eredetileg meghatározott 330 millió forint helyet 150 millióra csökkentvén a múzeum jövő évi költségvetését – a Terror Háza kényszerű bezárásához vezetett volna.
Az MSZP ismét megpróbálta saját érdekeiben kijátszani szatellitpártját. Ha a javaslatot a kormánypárti képviselők ellenszavazatainak jóvoltából veti el az Országgyűlés, az nem kevesebbet bizonyított volna, mint hogy az MSZP számára valóban csupán a történelem múzeumba illő fejezete a Rákosi- és a Kádár-rendszer. Ám homok került a gépezetbe, amikor az ellenzéki képviselők – Bárándy Péter igazságügy-miniszter egyik útszéli hangnemű megnyilvánulása után – elhagyták az üléstermet, ugyanis így az Országgyűlés akarva-akaratlanul mégis megszavazta a Pető-féle beadványt. Ez pediglen felettébb kínos fejlemény: netán a szocialisták mégis úgy érzik, hogy zsenánt számukra annak a múzeumnak a létezése, amely a nyilas uralom mellett a kommunizmus rémtetteinek is emléket állít? Így állt elő az a csapdahelyzet, amelyből végül éppen az illegitim rendszer fenntartásában belügyes tisztként közreműködő Medgyessy Péter húzta ki pártját egy zseniális huszárvágással. Amikor már megfelelően nagy port kavart a Terror Háza ellehetetlenítésének híre, a Moszkvából visszatérő Medgyessy nagy gyorsan „odahatott” annak érdekében, hogy jövőre a költségvetésből biztosítsák a múzeum biztonságos működéséhez hiányzó összeget. S ennél semmi más nem bizonyíthatná jobban, hogy a D–209-es valóban tiszta lelkiismerettel, mezei látogatóként lépi át annak a múzeumnak a küszöbét, amely az ő egykori főnöke, Kádár János által levezényelt kivégzéssorozatoknak is emléket állít.
Itt tartunk hát. A KGB elleni harc kiemelkedő hőse mostantól a Terror Háza megmentőjének szerepében is tetszeleghet. Mi egyebet mondhatnánk: le a kalappal a szocialisták előtt.