Van-e kiút a drogcsapdából?

Az elmúlt években a kábítószerveszély globális jelenséggé vált. A kábítószer-forgalmazás összefonódik a terrorizmussal és az illegális fegyverkereskedelemmel, aláássa a demokratikus társadalmakat, s eközben világszerte százezrek mennek tönkre és halnak meg. A drogok gyorsan terjednek nálunk is, a segítség azonban – a gyógykezelés és rehabilitáció, a megelőzés, a társadalom drogellenes és ifjúságvédő mozgósítása – sajnos lassan.
A hazai adatok szerint 1995-ben 3553, 1999-ben már 12 028 drogfogyasztót tartottak nyilván. A gyermek- és fiatalkorúak aránya az összes drogfogyasztó között 1995-ben 7,1 százalék, 1999-ben már 18,3 százalék volt. 1995-höz képest több mint nyolcszorosára növekedett a kezelésre megjelent drogfogyasztó gyermek-, illetve fiatalkorúak száma. 1996-ban az egészségügyi intézményekben kezelt drogfogyasztók 28,7 százaléka, 1999-ben pedig 33,6 százalék opiátfogyasztással kapcsolatos problémák miatt kereste fel a kezelőintézményeket.
A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban nyilvántartott halálesetek száma 1995-ben 204, 1999-ben 337 volt. 2000-ben 12 789 beteget kezeltek az egészségügyi intézményekben. Az új betegek száma a korábbi években lassúbb növekedést mutatott, mint a kezelt betegek száma, de minden évben nőtt a megelőző évhez képest. 2000-ben viszont ez a szám 19 százalékkal csökkent 1999-hez viszonyítva!
Az összes kezelt kábítószer-fogyasztó kétharmada férfi, egyharmada nő. Míg a nők elsősorban nyugtatókat, altatókat fogyasztanak kábítószerként tömény szesszel, addig a férfiak között hódítanak a kemény drogok. A húsz év alatti korcsoportokban az elmúlt évek során ugrásszerűen megnőtt a kábítószer-probléma miatt kezelt gyermekek és fiatalok száma, de ez a növekvő tendencia 2000-ben nem mutatkozott meg. A 15–19 éveseknél a nyilvántartott betegek száma a fiúknál 10,3-szorosára, a lányoknál 6,4-szeresére nőtt 1995–1999 között; ehhez képest 2000-ben 8-9 százalékos csökkenés volt tapasztalható. 2000-ben 1343 középiskolás korú fiút és 520 lányt kezeltek kábítószer-probléma miatt.
A kezelésbe vont páciensek számának regionális megoszlása rendkívül egyenetlen. Elsősorban a fővárosi agglomerációban, Veszprém, Pécs és Szeged térségeiben kiemelkedő a fogyasztás. A fiatalkori bűnözés szerkezetében a legnagyobb arányú növekedés a kábítószerrel való visszaélés körében következett be. A fiatalok először a lágy drogként ismert marihuánát fogyasztják gyakrabban, majd rátérnek az amfetamin-származékokra, végül eljutnak a heroinhoz. Emellett a fiatalkorúak körében is gyakoribbá vált a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő kábítószer- terjesztés.
A kábítószerrel való visszaélés bűncselekményének 1999. március 1-jei hatállyal bevezetett módosítása lehetővé tette a növekvő számú fiatalkorú elkövetők differenciált felelősségre vonását. A 2000. évben országgyűlési határozati rangra emelkedett az Orbán-kormány nemzeti stratégiája a kábítószer-probléma visszaszorítására. Mindezek együttes hatására a kábítószer-fogyasztás növekedése megállt. Ezért is tragikus a büntető törvénykönyv tervbe vett módosítása és a lágy drogok fogyasztását propagálók libertinus szirénhangja. Európa országaiban a drogfogyasztás, -terjesztés tiltott és büntetett cselekmény. A liberális hollandok is keservesen megbánták már engedékenyebb drogpolitikájukat.
Mindeközben általános jelenség, hogy a tradicionális értékek és a családi kötelékek gyengülnek. A fiatalok növekvő mértékben ki vannak téve a populáris ifjúsági kultúra és tömegkommunikáció hatásainak, melyek olyan üzeneteket is közvetítenek, amelyek bizonyos illegitim szerek fogyasztásával kapcsolatban toleránsak. Ezek az üzenetek olyan hamis képet hoznak létre, hogy a „rekreációs” droghasználat elfogadható és még előnyös is az anyagi javak fogyasztásának öncélú hajszolása és az egyéni szükségletek kielégítése során. A fiatalok kisebb hányada személyes függetlenség- és identitáskeresése részeként kísérletezik illegális drogokkal, azonban ezzel érettségük elérésével felhagy.
A droghasználat a társadalom minden rétegében megjelenik, azonban a társadalmi integrációból kiszoruló fiatalok esetében a droghasználat és annak hátrányos következményeinek valószínűsége nagyobb. A droghasználat elleni fellépés ezért csak összehangolt gazdaság-, szociál- és oktatáspolitikai, valamint egészségügyi intézkedésekkel képzelhető el. A szenvedélybetegségek megelőzése rendkívül összetett tevékenység. A társadalmi-szociális, valamint gazdasági helyzet alakulása mellett tiltó és ösztönző módszerekre egyaránt szükség van. Ugyanakkor a felvilágosítás, nevelés és tudatformálás igen nagy szerepet játszik a megelőzésben.
Éppen ezért különös figyelemmel kell lenni a társadalom és a közösségek értékvilágára, a családi és az intézményi nevelés körülményeire, az egyéni fejlődés lehetőségeire. A megelőzés egyszerre kell hogy jelentse a kínálat-, kereslet- és ártalomcsökkentést. A kínálatcsökkentés a drogok hozzáférhetőségének korlátozása, a keresletcsökkentés a fogyasztók vagy a lehetséges fogyasztók körében a kábítószer iránti igény csökkentése vagy a kábítószerekkel szembeni elutasítás erősítése, míg az ártalomcsökkentés a már kialakult kábítószer-használat vagy hozzászokás mellett a különféle ártalmas következmények (szövődmények, lélektani és szociális kórok, mellékhatások) elhárítása.
A közös felelősség felismerése képezi alapját a közösségi megelőzésnek, mely a helyi önkormányzatok, a szakmai szervezetek által tervezett, a civil szféra és az egyházak bevonásával végrehajtott együttműködés a drogprobléma megelőzésére, csökkentésére. Fel kellene ébredniük a drogliberalizáció pártján állóknak: az úgynevezett könnyű drogok használata egyenesen a kemény kábítószerektől való függőség irányába vezet!
Csak a józan belátás és szerető szigor lehet az, amely megelőzheti a mára kialakult tragikus helyzet további súlyosbodását.
A szerző szociológus (Pázmány Péter Katolikus
Egyetem)