Ismét negatív rekordot döntött a közélet

Nem csupán a kánikula döntöget rekordokat a Medgyessy-kormány idején, de a mind jobban durvuló közélet szinte napról napra visszatetszőbb jelenségei is. Mint a legutóbbi. Hiszen 1990 óta sem alacsony, sem magas tisztségben nem vertek meg senkit egészen mostanáig, amikor Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyele-tének e kormánynak nem tetsző elnökét útonállók támadták meg, akiknek kilétét nyilván nem fogjuk megtudni. Most azután a Magyar Rádió (MR) is rekordot döntött.
A közszolgálati rádió amúgy is hatalmas nyomás alatt áll. A hatalom az állítólag független rádió elnökének, Kondor Katalinnak az elmozdításán és az intézmény kiéheztetésén dolgozik. Amit annál könnyebben tehet, amióta a Medgyessy-kormány a közszolgálat nyakára törvénytelenül pórázt tett az előfizetési díjak eltörlésével, amelyet korábban 40:28 százalék arányban kapott az MTV és az MR. A maradékot a Duna TV. Most már ugyanis az a közszolgálati televízió kap számolatlanul ellopásra szánt milliárdokat, ahol a haverok és pénzleosztási bűntársak gazsulálnak még a Horn-korszaknál is gyomorforgatóbb módon, míg az a rádió nem kapja meg a még a puszta működésére sem elegendőt, nem is szólva a most, a munka törvénykönyve módosításának végrehajtása miatt szükséges többletkiadásokról, amelyik példás elszámolási fegyelemmel dolgozik, és amelynek alkalmazottai a Parlamenthez mentek tüntetni, mert szerény fizetésüket még jobban meg akarják nyirbálni. Arról a Magyar Rádióról van szó, amelynek MSZP-s kurátori elnökségi tagja, a korábbi állampárt egyik ideológusa és cenzora, Agárdi Péter a kezét dörzsöli saját intézménye kiéheztetése láttán, miközben a médiatörvényt megsértve szinte naponta támadja a saját felügyelete alatt álló rádió neki és a koalíciós pártoknak nem tetsző műsorát.
Kondor Katalin munkáját azonban a rádiónak az Agárdi Péterhez hasonló munkatársai sem teszik könnyebbé. Azok, akik Csehországban, Lengyelországban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban a rendszerváltás óta nem dolgozhatnának, nemcsak a közszolgálatban, de kereskedelmi médiumokban sem. Ők, akik az 1990 utáni első kormány feledékenységéből kulcspozícióikat nemcsak megtartották, de be is betonozták magukat, szakszervezeteket alapítva. Hálából. Az azonban, ami most, a berlini tudósítói posztra kiírt pályázattal történt, még a korábbiaknál is példátlanabb. Egy újabb negatív rekord dőlt meg.
Nézzük tehát.
2003 márciusában a Magyar Rádió Rt. Kossuth főszerkesztősége nyilvános pályázatot írt ki a berlini tudósítói posztra, mert Bedő Iván szerződése lejárt. A pályázatot napilapokban és egy hetilapban (Magyar Nemzet, Népszabadság, HVG) a szokásos módon hirdette meg a rádió, ahogy korábban ez a bukaresti tudósítói posztnál történt. Ekkor senki nem jelentett be kifogást. A pályázatra kívülről, belülről összesen 16-an jelentkeztek, és így a Magyar Rádió gyakorlatilag a szakma krémjéből válogathatott. Május 14-én a 13 pályázó közül (három formai okok miatt nem felelt meg) a négy legjobbat a pályázatot elbíráló öttagú bizottság személyes beszélgetésre hívta. A bizottság elnöke Perjés Klára adófőszerkesztő, tagjai Hollós János alelnök, az Aktuális-szerkesztőség volt vezetője, P. Szabó József, az Aktuális-szerkesztőség helyettes vezetője, Juhász Gitta, a Kossuth adófőszerkesztő-helyettese és Kiss Károlyné, az MR humánpolitikai csoportjának vezetője.
A bizottság egyhangúlag a berlini Humboldt Egyetemen végzett Kanyó László pályázatát támogatta. Május 28-án váratlanul levél érkezett Kanyó Lászlótól, hogy családi és személyes okok miatt nem tudja vállalni a berlini tudósítói posztot.
Kanyó levelében bizonyos hangulatkeltő motívumokat is említ, de a döntésében szerinte nem ezek befolyásolták.
Ezután, pontosan június 4-én a bizottság újra összeült, és újra egyhangúlag úgy döntött, hogy a pályázaton második helyezést elért Baraczka Esztert jelöli meg győztesként. Baraczka Eszter az MTV kiemelt külpolitikai szerkesztője. A bizottság döntéséről Perjés Klára elnök szóban tájékoztatta Baraczka Esztert, és arra kérte, hogy jól gondolja meg, beszélje meg családjával: elvállalja-e, mert nem szeretnének úgy járni vele is, mint Kanyó Lászlóval. Baraczka Eszter egy nap múlva visszajelzett, hogy megbeszélte családjával és vállalja.
Ezután a rádió nyilvánosságra hozta a győztes nevét. Június 6-án kifogás érkezett a Frásztól, a Független Rádiós Szakszervezet elnökének, Győri Lászlónak az aláírásával. Eszerint az MR pályázata megsértette a munka törvénykönyvének 5. parag-rafusát, mert hátrányos megkülönböztetést követett el azzal, hogy nem hallgatta meg személyesen Bedő Ivánt és Nemes Gábort. Egyébként mindketten külföldön tartózkodnak. Egyikük az MR berlini tudósítója, másikuk a pekingi. Június 17-én a bizottság váratlanul faxot kapott Baraczka Esztertől. Visszavonta pályázatát. Indoklásul pedig közölte, hogy a Frász ügyvivője, Baráth József felhívta. Részletek az indoklásból: „minden létező fórumon megtámadják a pályázatot (és ebből következően nyilván az én személyemet is) (…) Baráth sejtetni engedte, hogy nehéz lesz együtt dolgoznunk (…), mert szabálytalanul nyertem el a feladatot (…) visszalépésem oka a munkatársak ellenséges hozzáállása.”
Baráth külpolitikai szerkesztő, ezért lehet az utalás arra, hogy nehéz lesz az együttműködés.
A Magyar Rádió vezetése megdöbbent e fordulattól. Hiszen számára érthetetlen, hogy Baráth miért a pályázat győztesét hívta fel, amikor a munkaadói oldallal állt vitában, nem pedig a győztessel.
Hogy miért történt mindez, az a Pagodában nem titok a rádiós előtt.
A volt munkásőr Bedő Iván és a hasonló ideológiájú és szocializáltságú Nemes Gábor évtizedek óta hitbizományként kezelik a berlini tudósítói posztot. Egymást váltják. Egy tudósítói állás egyébként nem rossz „buli”. Egyrészt a dolgok anyagi oldalát nézve sem. Hiszen a tudósító megkapja szép fizetését, autót, lakást, gyermekeiért pótlékot, valamint otthoni fizetését. És aki akarja, lakását is kiadhatja. Másrészt a hit e bizományosai saját szájuk íze szerint kontrollálhatják a hírek folyását. Azután segíthetnek kapcsolatok létrehozásában. Mint teszi azt Bedő Iván is. Csupán egyetlen, ismétlem, egyetlen friss példa arra, hogy miként sérül e régi-új emberek tudósítói működése folytán a szabad, pártatlan és tárgyilagos tájékoztatás demokratikus joga: míg Bedő Iván a bőrfejűek szinte legjelentéktelenebb mozgására éveken át oly érzékenynek mutatkozott, hetek óta hallgat a Németországban a sajtót a legélénkebben, a lapokat a címoldalon foglalkoztató kapitális botrányról. Arról van szó, hogy Michel Friedman, a németországi zsidók központi tanácsának alelnöke ellen, aki televíziós show-jában az erkölcs kérlelhetetlen csőszének mutatkozott, tiltott kokainbirtoklásért eljárást indítottak. Friedmanról azóta sok minden kiderült. Például az is, hogy kábítószert kínált prostituáltaknak, és hogy maga is igénybe vette egy ukrán embercsempész banda Németországba vitt „importcikkeit”. Friedman azóta bujkál. Friedman volt az egyébként, aki az izraeli kormányt bíráló Jürgen Möllemann szabad demokrata politikust antiszemitizmussal vádolta, ami a pártvezető karrierjének végét jelentette. Az ügyről tudósító BBC magyarázatként hozzátette: „Izrael bírálatát Németországban gyakran értelmezik antiszemitizmusnak.” És Németországban sokan vannak, akik Möllemann fatális ejtőernyős ugrását az ellene Friedman által kezdett hajtóvadászat számlájára írják. Möllemann, még furcsa halála vagy öngyilkossága előtt, azt mondta, hogy Friedman a németországi antiszemitizmus egyik fő gerjesztője. Amit most már Friedrich Merz, a Keresztényszociális Unió frakcióvezető-helyettese is lényegében alátámasztott, amikor kijelentette, az antiszemitizmusra célozva: „amikor néhányan megerősítve érzik előítéletüket, az sokkal inkább árt az ügynek, mint az adott személynek.” Friedman egyébként a CDU-ba zupált be. Bedő Iván Möllemann végzetes ugrását követően a szabad demokrata politikust – Friedmant követve – posztumusz antiszemitának nevezte.
A Friedman-ügyről viszont hallgatott és hallgat, mint a sír. Arról, amiről a berlini francia, brit, olasz, holland, portugál, skandináv és egyéb tudósítók többször tudósítottak, az események fordulatait naponta nyomon követve.
A Magyar Rádió egy magát megnevezni nem kívánó tagja elmondta, hogy vizsgálatot indít Bedőnek a Friedman-ügyben tanúsított megdöbbentő hallgatásáról. És azt is sikerült megtudni, hogy a vezetés a zsarolásnak nem enged. A több évtizedes berlini hitbizomány most megszűnik azáltal, hogy megszüntetik a berlini tudósító posztját. Különben is, a kormány ki akarja éheztetni a rádiót. Akkor pedig először hulljanak a berlini költségek. A férges költségek.