Akcióban a hiszékenység vámszedői

Januárban felhívott telefonon az az ügyvédnő, aki korábban néhány szomszédom telkét értékesítette. Lenne vevő a mi telkünkre is, mondta. Kissé titokzatosan hangzó, külföldi tulajdonosi körben lévő ingatlanbefektető társaság nevében tárgyalt. Ha adok neki meghatalmazást, néhány százalékért vállalja, hogy eladja megbízóinak a mi telkünket is. Többször beszéltünk telefonon, adtam meghatalmazást, de az adásvételi ajánlatban nem leltem nyomára azoknak a javaslatoknak, amelyeket telefonon tettem neki. Legfontosabb kikötésem az volt, hogy a vételárat egy összegben kérem, a vevő viszont három részletben, ügyvédi letétbe helyezve akarta fizetni. Mintha az ügyvédnő csak a vevők érdekeit képviselné, gondoltam. Így aztán nem lett az adásvételből semmi, még az értékesítési megbízást is visszavontam. Nem volna érdekes ez a történet, ha mindeközben nem bukkanunk tavasszal, az egyik ingatlanhasznosító szövetkezet internetes honlapján olyan látványtervekre, amelyekben befektetőket csalogatva ötcsillagos luxusszálló megépítéséhez keresnek szövetkezeti tagokat. A beruházás terveiben feltüntetik többek között a mi telkünket is – mint a szövetkezet tulajdonát.
Ennek már a fele sem volt tréfa, mivel ezzel egy időben jól felépített, nagyarányú reklámkampány indult pesti és vidéki lapokban a párnacihákban lapuló lakossági megtakarítások megcsapolására. (Később a budai tervek mellett pesti és balatoni ingatlanfejlesztési tervek is megjelentek a szövetkezet honlapján és hirdetéseiben.) A szövetkezet pesti belvárosi és vidéki irodákkal áll ügyfelei rendelkezésére. A jól felépített imázs – számítógépes, elegánsan berendezett, jól felszerelt irodák, csinos, kedves mosolyú ügyintéző hölgyek, kőkemény, profinak tűnő üzletemberek, akik a gazdagság látszatával kápráztatják el a pénzükért magas hozamot remélő befektetőket – és a profi reklámkampány most is eredményre vezetett. Jól ismert módszerek ezek, tanítják bármelyik menedzsertanfolyamon, de olvashatók a sikert és gazdagságot hajszolók kézikönyveiben is. A nyugdíjasokat és a pénzüket, megtakarításaikat biztos jövedelemmé változtatni akarókat azzal győzték meg befektetéseik „biztonságáról”, hogy látszólag jó fekvésű telkeken kínálták a laikusok számára vonzónak tűnő látványterveket. Hiszen ebben az inflációs világban, amikor a bankok alacsony kamatot fizetnek, a tőzsdei mozgások pedig az átlagember számára átláthatatlanok, az ingatlanbefektetés olyan bűvös fogalom, amelyen nem lehet bukni. A kisbefektetők bíztak is a látszatban, a káprázatos, úszómedencés tervekben, hittek a szállodaipar és a turizmus pangása idején is kedvesen mosolygók hangzatos ígéreteiben. Hittek, mert hinni akartak. Még a nyár elején elkezdődtek a rendőrségi nyomozások, házkutatások, számlazárolások, és minden híradó, minden lap az ingatlanszövetkezetek csalásairól harsogott, hogy milliárdok gyűltek össze néhány hónap alatt, és tűntek el kézen-közön. A vagyon csak néhány száz milliót érő, kétséges forgalmi képességű ingatlan – de a jóhiszemű (többnyire nyugdíjas) befektetők még most is bíznak abban, hogy legalább a pénzüket visszakapják. Hiába küldik el hetek óta az ügyintézők a sajtóhírek hatására eszmélő, pénzüket kivenni óhajtókat arra hivatkozva, hogy a rendőrség zárolta a cég számláit – de nem teszik hozzá, hogy a zárolást az ügyészség feloldotta, csakhogy a kiürített bankszámlákon nincs elegendő összeg a követelések teljesítéséhez.
A befektetők egyelőre nem tesznek feljelentést, hanem még mindig bíznak, hiszen csak a rendőrség gáncsoskodik, a sajtó okvetetlenkedik. Jobb nem tudomást venni arról, hogy a pénz elúszott. Ezért kapaszkodnak önáltató módon minden szalmaszálba azok, akiknek elég volt az igényes papírra nyomott kötvény, a szépiparból ismert sztárok mosolya, és már adták is megtakarított pénzüket. Most azt ismételgetik, hogy ott vannak a nagy értékű ingatlanok, majd azokból kártalanítják őket. De nem jönnek el az utcánkba, nem kívánnak a saját szemükkel meggyőződni arról, hogy omladozó vályogház az, aminek helyén ötcsillagos szállodát vagy apartmanházat ígértek a szövetkezet vezetői. Úgy tűnik, nem hisznek az önkormányzat hivatalosainak sem, akik a sajtóban is közzétették, hogy nem adnak építési engedélyt az internetes tervekhez. Igaz, a beruházó nem is kért építési engedélyt, hiszen minden csak a pénzszerzést szolgálta, a reklámkampány, a látványterv egy pilótajáték kelléke volt csupán. Most fuccs, nincs tovább.