Amikor a kenyér helyett csak a cirkusz marad

Az ókori Róma városi szegényekkel kapcsolatos politikáját röviden így foglalhatjuk össze: panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszi játékokat. Mindez ma sincs másként, számos választópolgár ha olcsó kenyérhez vagy ingyensörhöz és könnyű szórakozáshoz jut, akár eredeti helyszínen, akár a televízióban, nem törődik a kormányzat körüli korrupciós botrányokkal, nemzeti kérdésekkel. Mi van akkor, ha a kormányzat az első egy évben túl sokat osztogatott, és kiürült az államkassza? A pazarlások okozta államcsőd miatt növekszik az infláció, s az árak emelése mellett a hatalom további megszorító intézkedésekre készül. Emellett a globális felmelegedés áldásaként régen látott aszályos esztendő, forró nyár köszöntött be, amely megnehezíti az ingyenes vagy olcsó élelmiszerosztással való szavazatnyerést. Nincs más hátra, mint a kenyeret további cirkuszi játékokkal pótolni.

A Medgyessy-kormány az elhibázott gazdaságpolitika, a kormánytagokat is érintő korrupciós ügyek (K&H, Pannonplast, Gyurcsány üdülővásárlása), a kórház-privatizáció, a külpolitikai bakik és számos tárca sorozatban elkövetett szakmai tévedései miatt kezdi felélni a baloldali média által felépített bizalmi tőkéjét. Ezért a hatalomnak az az érdeke, hogy a népesség minél szélesebb rétege közömbös legyen nemzet és kultúra iránt, helyette olcsó és igénytelen szórakozáshoz jusson, amelyek amellett, hogy örömet szereznek, nem fenyegetnek azzal a veszéllyel, hogy önállóan gondolkodó, saját vélemény alkotására képes emberré teszik e műsorok fogyasztóit. A kereskedelmi televíziók s a sajnos egyre inkább kereskedelmi szintre süllyedő MTV adásában e műfaj dominál; elég Lajcsi műsoraira vagy a nyári roadshow-kra és europartykra gondolni. A minden igénytelenség és szellemi nyomor legalsó bugyrára, a nyári szünet miatt szerencsére szünetelő valóságshow-kra. Sokat elmond egy nép szellemi színvonaláról, hogy kik azok a személyek, akikről rendszeresen beszélnek, akik példaképpé, sztárrá válnak. Olimpiai és világbajnok sportolók, színészek, szellemi vetélkedők műsorvezetői, tehetséges vagy kevésbé tehetséges popénekesek és hírolvasók mind háttérbe szorultak a gagyi tévék hősei: Majka és társai mögött. A Való Világ műsztárjainak sikere egészen a kapcsolódó termékek eladásáig is terjed. A Mahasz lemezeladási listáján hiába keresnénk a nemrég elhunyt Cserháti Zsuzsa albumait, pedig úgy illenék, hogy egy remek hangú, kimagasló tehetségű énekesnő lemezei halála után százezerszámra fogyjanak. Még Amerika kedvence, a fehér rapper Eminem is leszorult a dobogóról, ahová viszont felkerültek a Big Brother sztárjai. A dicstelen nagylemezlista élén az énekelni nem tudó, a Való Világ szereplői közül tudatlanságával és neveletlenségével tüntető „Majka papa” áll. Miközben fiatalok százai ismerik a valóságshow-k hőseit és más percemberkéket, nemzetünk legnagyobbjairól alig tudnak valamit. A minap lesújtó élményben volt részem: a XIII. kerületi Radnóti Miklós utcában sétálva két fülbe- és orrbavalós, festett hajú fiatalember beszélgetéséből hallottam egy mondatot: Te, nem tudod, ki volt az a Radnóti? A választ nem vártam meg, mert jobb esetben nem tudom, rosszabb esetben valami fájdalmas nagy szamárság lett volna. Pedig Radnóti egyike azoknak, akiknek nevét a kevésbé művelt honfitársainknak is ismerni illene. Sajnos aki Majka lemezeit veszi, nem olvassa Radnóti, Ady, Babits verseit, Wass Albert regényeit, Sütő András drámáit.

A jelenleg hatalmon lévők számára nem új a helyszíni szórakoztatás, a szabadtéri cirkusz sem, hiszen amikor a jelenlegi MSZP-vezetők még az MSZMP KB tagjai, avagy a KISZ vezetői voltak, rendszeresen rendeztek május elsejei sörös-virslis majálisokat. E szabadtéri mulatságok hazánkban is évszázados múltra tekintenek vissza, maga a műfaj nem elítélendő tehát, legfeljebb annak kirívóan alacsony színvonala szomoríthatja el a jobb érzésű polgárt. A hagyományos szórakozási formák mellett és helyett az utóbbi időben kozmopolita, külföldről átvett tömegrendezvények tűntek fel, különösen a fővárosban. Ezek egyike a német producer és disc-jockey Westbam által kitalált technós mulatság, a berlini Love Parade hazai átvétele, a Budapest Parádé, azaz majomparádé. A Nyugat majmolása azonban helyenként olyan mértéket ölt, amely már-már nevetség tárgya. Az igazi olcsó játék hülyített felnőtteknek típusába három elrettentő példa tartozik: a Parlament előtti korcsolyapálya, amely tavaly december végén alkalmas volt az éppen akkor a szomszédos helyszínen zajló Szent Korona-eskü megzavarására, az uniós csatlakozást megelőző, nevetségesen rossz kampányt betetőző pontonhíd s az előbbi kettőt is alulmúló újlipótvárosi plázs.
Medgyessy Péter közismert franciabarátságáról, leszámítva az iraki háború ügyét, ahol szembehelyezkedett Párizs álláspontjával. Amikor az ország bajban van, gyakran elmegy nyaralni a Cote d’Azurre. Ott bizonyára megcsodálhatta, milyen az igazi francia plage. Annyi szépérzéke feltétlenül van a magyar kormány fejének, hogy tudja, tenger, igazi mediterrán éghajlat és hangulat nélkül nem lehet ilyet létesíteni. Vagy talán a szokatlan, negyvenfokos hőség miatt azt hitték, hogy az Újpesti rakpart immár megfelel a pálmafáknak akkor is, ha a Duna nem a Ligur-tenger? A minap a hatos villamosról bóvliárusokat, kisméretű, kókadozó pálmákat láttam. Azon szegény honfitársainknak, akiknek nincs pénzük sem tengerre, sem Balatonra, téves elképzelésük lehet arról, milyen egy igazi tengerpart. Amíg ők a XIII. kerületi Duna-parton ütik el idejüket, gondoljanak arra, hogy az ország első embere Nizzában sütkérezik igazi tenger mellett, valóságos pálmafák alatt.

Íme az újabb nagy átverés: kísért Liszenkónak, Sztálin udvari biológusának a szelleme, aki a sarkkörön akart búzát termelni, mert a búza azt úgyis megszokja. A pálmafa meg olyan, mint a magyar narancs a Tanú című filmben. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Ne hagyjuk, hogy a magyar narancs helyett a Duna-parti plázs bódítson el sokakat.

A szerző PhD-hallgató, polgári kör tagja