Egy mentősleváltás margójára

Újabb sikeres „levadászáson” vagyunk túl, legalábbis ez a mondat jutott az eszembe annak kapcsán, ami az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) vezetője körül zajlik. Szerencsétlen, hálapénzzel tönkretett egészségügyünket az tartja életben, hogy vannak benne világító fáklyák és mutatják az utat nekünk, orvosoknak, nővéreknek. Nevezhetnénk őket igazodási pontoknak, szegletköveknek ebben a korrupt, sáros világban. Az egészségügyben különösen fontos a szerepük, hiszen itt nem az a tét, hogy az anyagi haszon mennyi lesz, hanem a betegek életben maradása.
Mindez különösen igaz, ha a mentősök munkájáról beszélünk. Ők állnak az egészségügy tűzvonalában. Drámai körülmények között teljesítik feladatukat, a felháborító erkölcsi és anyagi „megbecsülés” ellenére. A hálapénzkérdés ebben a szakmában megoldott, egyszerűen nincs, nem is várják el. Mindezek ellenére az OMSZ a sürgős esetek ellátásában felveszi a versenyt bármelyik európai mentőszolgálattal. A sürgős esetekhez való kivonulási időt tekintve pedig Európa élvonalában van. Amikor látjuk őket szirénázva rohanni, magunkban imádkozunk értük; menjetek életet menteni – mondjuk sokszor, és ők mennek.
Hogyan lehetséges ez ilyen feltételek mellett, kérdezzük ezt magunktól, mi, kórházi orvosok, nővérek. Sok egészségügyi vezető kérkedett már azzal, hogy bár az anyagi lehetőségeink rendkívül rosszak, mégis fel tudjuk venni a versenyt az USA-val vagy Európával. Sajnos ezek az öndicséretek sokszor hazugságok, félrevezetik az embereket. A mentő legfontosabb feladata a sürgős hívásokhoz való kiérkezési idő, és a prehospitalis ellátás színvonala tekintetében ez azonban igaz, vezető helyen vagyunk. Hogyan lehetséges ez? – kérdezhetjük ismét, ilyen rossz körülmények között.
A válasz az OMSZ vezetőjében keresendő. Dr. Göbl Gábornak hívják. Igazi karizmatikus ember, minden hangoskodás nélkül. Nemzetközi kongresszusokon, ahol megjelenik, taps fogadja, nagy szakmai tekintélye van. Egy elhasznált 12 éves Toyota a szolgálati autója, de ha vidékre megy, és 5 kilométernyi magánügye van, inkább a saját autóját használja, ami hasonló állapotú. Teszi a dolgát, vezette ezt a nagy szervezetet, példát mutatva orvosoknak, ápolóknak egyaránt. Ilyen nagy megbecsüléssel bíró egészségügyi vezetőt ritkán látni itthon és külföldön egyaránt. Akkor mi a baj vele? Az, hogy a kórházi vadprivatizáció ellen van, mert tudja, hogy az a betegek, főleg a legsúlyosabb betegek rovására megy. Védi a betegeket és dolgozóit; ez a bűne. Állapotbeli kötelességének tesz eleget; ez a bűne. Orvosi esküjének tesz eleget; ez a bűne. Ezért akarják eltávolítani. Indok mindig van. A 80-as években, nem is olyan régen, úgy távolítottak el egy, a betegekért mindent megtevő kórházi vezetőt, hogy a biciklitárolóban valami problémát találtak. Indokot mindig lehet találni. Már miniszteri biztost is kineveztek, Székely urat, aki a tévében arról beszélt, hogy a minisztérium akart ugyan adni sok-sok pénzt, de azt a mentők nem használták fel a gépkocsipark felújítására. Aki azt hiszi, hogy az emberek ezt elhiszik. A nemzetközileg és kollégái által elismert vezetőnek az a hobbija, hogy a mentők rossz, elindulni nem tudó kocsikkal járjanak a sürgős esetekhez… Szégyenteljes ügy ez az egész. Nemzetünk kincsei jó vezetők. Hihetetlen pazarlás őket kikezdeni, eltávolítani csak azért, mert jól végzik munkájukat, kiállnak azokért, akik rájuk vannak bízva, jelen esetben az életveszélyben lévő betegekért.
Tisztelt jelenlegi vezető egészségpolitikusok!
Kérjük az irgalmasság cselekedeteit a legkiszolgáltatottabb súlyos baleseti sérültek, az akut belgyógyászati betegek (szívinfarktus, tüdőembólia, agyvérzés), az akut sebészeti betegek (mell- és hasűri vérzés) védelmében. Kérjük az intenzív, a kardiológiai, a sürgősségi belosztályokon, a baleseti, hasi, szív-, ideg-, mellkassebészeti osztályokon dolgozó orvosok, nővérek, műtősnők nevében. Ha már megbecsülést (erkölcsi, anyagi) nem tudnak biztosítani, legalább a jó vezetőinket hagyják békén.
A szerző idegsebész, a Cselekvő Szeretet Egyesület elnöke