Mi sül ki a globális felmelegedésből?

Van egy igen ismert Szophoklész-idézet: „Sok csodálatos dolog van a Földön, de mind közül a legcsodálatosabbik az ember.” Szép, mint egy amerikai stílusú önerősítő tréning mottója. A pontosabb fordítás azonban valahogy így hangzik: „Sok borzalmas (csodálatosan borzalmas) dolog van a Földön, de mind közül a legborzalmasabb az ember.”
Csodálatos és borzalmas, hogy mennyire nem hajlandó belátni a nyugati civilizáció embere (ebbe most kivételesen mi is beletartozunk), hogy önnön élőhelyének tönkretételével hamarosan végez.
Földünk éghajlatának stabilitása felborult. Ami a Föld szempontjából nem annyira aggasztó, bolygónk túlélt már ennél nagyobb változásokat is. Annál veszedelmesebb azonban ránk nézve. Hogy mennyire veszi komolyan a veszélyt napjaink embere, jól jelzi, hogy bár egész Európában soha nem látott erdőtüzek pusztítanak, egyre több a halálos áldozat, az aszálykárok miatt több magyar gazda lett öngyilkos, Ábel Anita valamelyik kereskedelmi tévé reggeli műsorában ezt mondta: „ma olyan szomorú vagyok, mert esik az eső, ez olyan szomorkás hangulatú.” Hetek óta az volt az első eső az országban.
Hát itt tartunk, ennyit értünk a helyzetünkből. Amíg a légkondicionált irodákban, plazákban könnyedén szórakozva tudja tölteni idejét a nyugati ember, addig nem fogja megérteni, hogy életmódjával a saját vagy legalábbis gyermekei vesztét okozza. Önfeledten vihogni akar, és ami esetleg ebben megzavarná, azt hárítja.
A legjellemzőbb erre az egészre a légkondicionálók terjedése. Miért veszik őket? Mert ilyen meleg van. Miért van ilyen meleg? Mert a magas energiaigényünk fedezésével kibocsátott szenynyező anyagok felmelegítették a klímát. (A mérgektől a Föld belázasodott.) A légkondicionálók viszont nagyon sok energiát igényelnek. Rengeteget. Magyarországon egyelőre jóval kevesebb klímakészülék van üzemben, mint a nyugati országokban, de már egy-egy nyári napon meghaladja az áramfogyasztásunk a leghidegebb téli napokon szokásosat. A klímák miatt. Az áramszolgáltatók cuppognak az örömtől, az autók többségében már szériafelszerelés a légkondicionáló, a forgalmazók szerint pedig örvendetesen javul Magyarország ellátottsága, de még nem elégséges. Sajnos az erre adandó egészséges reakciót a törvény bünteti.
Szavak szintjén úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. Mindenki roppant módon zölden gondolkodik. Csak valahogy mégis mindig, minden egyes lépés az ellenkező, a rossz irányban történik. Magyarországon a megújuló energiaforrások használata minimális szinten van. Európai uniós kötelezettségvállalásaink vannak, hogy záros határidőn belül hét százalékra emeljük felhasználási arányukat. (Amit teljesíteni nagyon nehéz lesz, pedig milyen kevés az a hét százalék.) És nem történik semmi. Pontosabban: nem történik semmi jó. A Paksi Atomerőmű környezetbarát energiával való kiváltásán a történtek ellenére sem gondolkodnak, pedig Magyarország adottságai nagyon jók volnának. Nagyon jók. Szombathelyen most egy ötven négyzetkilométernyi felszíni lignitbányát akarnak kilobbizni, hogy egy közvetlenül mellé épített erőműben az alacsony fűtőértékű lignitet elfüstöljék. Az, hogy ezzel a határ mentén gyönyörűnek megmaradt vidéket tönkretennék, nem sokaknak jelent érvet. Az, hogy a józan észre és a túlélési ösztönre hallgatva nem újabb szénerőműveket kéne építeni, hanem a megújuló energiaforrásainkat kéne kiaknázni, megint csak súlytalan marad. Pedig a helyiek is kétségbeesve tiltakoznak, és az uniós előírások is ezzel tökéletesen ellentétes magatartást követelnek. Pedig a határ túloldalán szélkerekek sorakoznak, és nem véletlenül: a környék legszelesebb helyéről van szó. A számos példa közül azért ezt említettem meg, mert a kérdés mostanság fog eldőlni, és minél többen tudnak róla, annál nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy a lobbisták igényei szerint döntsenek.
Valamiért, amíg van rá egy mód, nem hajlandó levonni a kézenfekvő, fájdalmasan nyilvánvaló következtetéseket a nyugati világ embere. Hogy meg kell változtatnia az életét. Mert ennek következménye, hogy ég a háza, de ő ezt nem látja, mert az üvöltő tévé elé szögezve nézi, hogy milyen szép és szórakoztató is az ő élete.
Hamvas Béla tiszapalkonyai segédraktáros mondta, hogy csodálatos, mennyire nem engedik megzavarni magukat az emberek a tönkremenésükben. Megint neki lesz igaza.
A szerző a Védegylet munkatársa