Az erőltetett privatizáció újabb fejezete

Oroszlány térségében ma is a legnagyobb foglalkoztató a Vértesi Erőmű Rt. (Vért), amelynek két bányája és három erőműve van. Júniusban megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a Medgyessy-kormány – minden előzetes egyeztetés és előkészítés nélkül – határozatban döntött a Vért magánkézbe adásának szándékáról. A magánkézbe adás akarata igen erős, ami abban is tetten érhető, hogy ehhez nem kellett volna újabb kormányhatározat, mert a privatizációs törvény értelmében két sikertelen meghirdetés után az ÁPV Rt. megfelelő ajánlat esetén eladhatja az állami tulajdonban lévő céget külön felhatalmazás nélkül is. A Vértesi Erőmű Rt.-nél a kétszeri tendereztetés már megvolt, 1995-ben és 1997-ben, a Horn-kormány idején. A szocialista irányítású kormányok tehát csak a privatizációban látják az egyetlen üdvözítő megoldást, és ettől nem tudnak szabadulni. Az energiaszektorban történtek miatt ezért nagy árat fizetünk valamennyien.
A folyamat tehát sajnos nem meglepő, de az mégis felháborító, hogy nagy igyekezettel próbálják elhitetni valamennyiünkkel, a Vért eladása mennyire jót tesz a térségnek. Az érdekképviseletek vezetői mindehhez eddig csak asszisztáltak, ami megítélésem szerint súlyos hiba. Joggal vethető fel a kérdés, miért teszik, miért nem lépnek fel határozottan?
Oroszlányban élő országgyűlési képviselőként, az elmúlt évek során szerzett tapasztalataim és a rendelkezésemre álló információk alapján semmiképpen sem támogatom a cég magánosítását. A magyar energiaszektor helyzete különösen nem indokolja. Ennek a véleményemnek már a korábbi években is többször hangot adtam. Nem vagyok általában a magánosítás ellen, de minden helyzet egyedi és nem hiszek a privatizáció mindenhatóságában. Az ágazat stratégiai jellegű, ezért még inkább indokolt a különös figyelem és elbírálás.
A Vértesi Erőmű Rt. ráadásul rendkívüli helyzetben van. Mintegy négyezer embert foglalkoztat, sok kapcsolódó vállalkozást is ellát feladattal, megkezdett egy nagy megújítási beruházást, jelentős távhőszolgáltatást végez (Oroszlány, Tatabánya teljes ellátása), Paks mellett az egyetlen állami tulajdonú villamosenergia-termelő vállalkozás stb. Működésében sok elvárásnak kell megfelelnie. Az állam, a kormány köteles minden szempontot figyelembe venni, amit egy magántulajdonos nem fog sosem.
Folytatódik-e a megkezdett és biztos jövőt jelentő ún. retrofit program? Biztosítva lenne-e a cég működése legalább 2014-ig? Hány embernek kellene új megélhetés után néznie, becsülettel ledolgozott hosszú évek után? Ezeket a kérdéseket az oroszlányiak és az Oroszlány környékiek teszik fel egymásnak több mint két hónapja.
Miután napvilágra került a megismételt értékesítési szándék a Medgyessy-kormány részéről, kezdeményeztem a parlament energetikai albizottságának sürgős összehívását, amelynek az előző ciklusban elnöke voltam, ma pedig tagja vagyok. Az ülésen jelen lévő képviselők többsége úgy foglalt állást, hogy semmilyen információ nincs birtokunkban a tervezett privatizáció konkrét okairól, viszont szeretnénk megismerni azokat. Legfontosabb célként a jövőbeni működést garantáló retrofit program folytatását jelöltük meg, amihez viszont elengedhetetlen a kormány segítsége. Semmiféle reagálás nem jött a Medgyessy-kormány részéről, pedig az ülésen részt vettek képviselőik. Az értékesítéssel kapcsolatos munkálatok viszont lázasan folynak. Valós hírekhez nehéz hozzájutni, ellentmondó eseményekről hallani, ami csak erősíti a bizonytalanságot. Információim szerint az ÁPV Rt.-ben már részletes ajánlatok is vannak, de ezekről megegyezésre hivatkozva nem beszélnek az illetékesek és a vételi szándékkal rendelkezők; mégis az egyik ajánlatról az Oroszlányi Televízió adásában 2003. augusztus 18-án részletes ismertetést hallhattunk, láthattunk. Most akkor van titoktartási megállapodás, vagy sem?
A hosszú évek alatt kidolgozott jövőkép döntő eleme a füstgáz-kéntelenítő megépítése. Az Orbán-kormány felismerte mindezt és 2002. március 26-án kelt 1028/2002. számú határozatával lényegében megkezdődött a beruházás és az építkezés jelenleg is folyik.
Ennek a határozatnak a 2. pontja a további finanszírozásról rendelkezik, a 3. és a 4. pontja pedig az egyéb igénybe vehető forrásokat jelöli meg. A határozat előkészítésekor az előző kormány tekintettel volt arra is, hogy az állami tulajdonú cégnek már versenypiaci feltételek között kell megállnia a helyét. Ezt kellene folytatni, illetve végrehajtani eladás helyett, de sajnos nem ez történik. Szembeötlő a két, eltérő felfogású kormány hozzáállása, pedig ebben a térségben tradicionálisan erős a baloldal, és ez a választásokon rendre megmutatkozott. Ilyen a szociálliberális hála?
A 2002-es választási kampányban Kovács László és Kuncze Gábor pártelnökök közös levelükben megnyugtatták az embereket, lesz biztos folytatás. Medgyessy Péter látogatást tett a térségben, még bányalátogatáson is részt vett és csupa szépet ígért. Természetesen egyik esetben sem volt egy árva szó sem tervezett privatizációról. Szóltak az ígéretek költségvetési támogatásról, alaptőke-emelésről és hasonlókról. Ezzel szemben idén tavasszal mintegy hatmilliárd forinttal csökkentették a Vért alaptőkéjét, s amikor erre a hírre felvetettem egy magánosítás előkészítésének szándékát, akkor azzal vádoltak, miért riogatom az embereket, szó sincs ilyesmirűől. Nem örülök, de nekem lett igazam. Levélben fordultam Medgyessy Péterhez néhány nappal ezelőtt, arra kértem, változtassák meg szándékukat és folytassák az Orbán-kormány által elindított, biztos alapokon nyugvó megoldást a Vértesi Erőmű Rt.-vel kapcsolatban. Érdeklődéssel várom a választ, az esetleges érveket, bízom a kérdés ismételt átgondolásában.
Amennyiben az eladási folyamat nem áll meg, úgy mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy amikor bárki a későbbiekben az MVM Rt.-re, az ÁPV Rt.-re, vagy a leendő új tulajdonosra fog hivatkozni, az a kormány gyávaságát, bújócskáját jelenti majd. Nem megszabadulni kellene a Vértesi Erőmű Részvénytársaságtól, hanem megoldani a vele járó állami feladatokat.

A szerző országgyűlési képviselő
(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)