Sajtválság II.

Kedves, mesére szomjúzó olvasó! Ma a nagy sajtköztársaság egy igen meghatározó napjáról mesélek. Történt ugyanis, hogy miután a baloldali egerek a szabad denevérekkel kormányt alakítottak – sok pálpusztai-szagú botrány után –, frakcióülést tartottak Trapistán. A baloldali egerek valamennyi képviselője nagyon várta e közös összebújást, hátha magyarázatot kapnak arra, mi történt az elmúlt hatvan napban. Ki hatalmazhatta fel a spájzügyekért felelős minisztert, Harry Potter egeret – nevét egyébként nem varázslatos képességeiről, sokkal inkább fizikai hasonlósága okán kapta –, hogy a szép emlékezetű bajusz-bokros egérnél is hülyébb dolgokat jelentsen be? Ki vagy kik a felelősek a Kutya és Hűség Bankjánál elkövetett sikkasztásért, és vajon Kulcsár egér kinek adott még az így előállított ementáliból egy-egy szeletet? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták az egyszerű mezei egér képviselőket, miközben nem is sejtették, hogy a frakcióülést megelőző este már minden eldőlt. Akkor ugyanis összegyűltek nagyjaik.

Jelen volt Sajtország Cicerója, Medgyes egér miniszterelnök, Laci egér, minden baloldali egerek baloldali egere, és Sajtország valódi politikai hatalmát gyakorló kancellár egér is. Hogy a félelem vagy a felelősség terelte őket egy egérlyukba e késői órán, nem tudjuk, de a történet szempontjából lényegtelen is. Medgyes egér először is megköszönte kancellár egérnek, valamint az egerek istenének, Mickey Mouse-nak, hogy nem írta alá azt a dokumentumot, amelyet a kormány június közepén megtárgyalt és elfogadott. Ezen iratot a Spájzminisztérium készítette, amelyben szerepelt az egérlyukadótól kezdve minden megszorítás, ami később napvilágot látott. Bizony, bizony, kedves olvasó, a kormány valamennyi tagja elfogadta a Spájzminisztérium előterjesztését, de a kancellár egér véletlenül elolvasta az előterjesztést – nem úgy, mint a szépreményű testület lusta tagjai –, és úgy döntött, ő ezt nem írja alá, egérkormánydöntés ide vagy oda. Pontosan látta, ha ez a papíros napvilágot lát, itt baloldali egérkormánytag nem marad a helyén. Hiszen hiába ők a vezetők. A baloldali egerek, akiknek többsége minden ellenkező híreszteléssel szemben a templomegerek népes családjába tartozik, ezt már nem emésztené meg.

Egy kis hiba azért bekövetkezett. Kancellár egér ugyanis hiába döntött emígy, s hiába kérte ifjabb Gáláns egeret – aki egyébként Sajtország kormányának önkéntes kommunikációs nullája –, hogy szóljon már Harry Potter miniszternek: ez az anyag nem is létezik, mert elvitte a macska. Mire a bugyuta Gáláns egér ezt megértette, és két nyakkendővásárlás között rászólt Harry Potterre, hogy csak a közös pénz, az eidami bevezetéséről beszéljen, már rég késő volt. A bölcs spájzügyér már mindent kifecsegett a sajtó egereinek, és saját használatú szócsövét is kiengedte a porondra az egyszerű egérlakosokat riogatni. Ami, valljuk be, hibátlanul sikerült is. No, Medgyes egér a köszönet után bután bámult maga elé, most mi legyen. Holnap bizony le kéne mondanom – motyogta alig érthetően. Laci egér füle a duplájára nőtt, és örömkönnyek csillogtak vizenyős szemeiben. Ím, eljött a pillanat végre, én jövök – gondolta. Idáig jutott gondolataiban, mert a kancellár egér egy perc alatt lehűtötte, mint atomerőművet az északi szél.

– Ugyan, Medgyes, nincs akkora baj, határozat nincs. Hogy Harry mit beszél, senkit nem érdekel, a szócsövét meg a Spájzminisztériumnak majd beáldozzuk. Viszont itt van a kormányunk kommunikációja, ez már-már több, mint botrányos, ezt bizony én veszem a kezembe. Ha ifj. Gáláns egeret meg akarod tartani, az a te döntésed, Medgyes, de ne szóljon, ne szerepeljen, csak ha megengedem, bábnak tökéletes lesz. A Kutya és Hűség Bank-ügyben meg mindent tagadni, ameddig csak lehet, majd kitalálok valamit, most időt kell nyerni – mondta a kancellár egér.

Medgyes egér fellélegzett, hálásan motyorgott valamit, tőle megszokott érthetetlenséggel, majd távozott arra hivatkozva, hogy ő megígérte a Förszt egerének, hogy minden este felveszi a papucsot, és bizony már idő van. Ezzel el is kujtorgott. Laci egér még mindig nem ocsúdott fel teljesen, hiszen egérbajsza választotta el őt megillető miniszterelnöki széktől, és most itt áll, mint leforrázott homár vacsora után: vörösen és tartalom nélkül. – Ide figyelj! – mordult fel Laci egér –, ezt még megbánod! – sikoltozta a kancellár egér felé, aki bajuszát pödörve csendesen somolygott. – Majd holnap számolunk – fenyegetőzött e szánalmas vén egér, és becsapta az egérlyuk mívesen faragott ajtaját.

– Ahogy ezt te gondolod – nevetett fel a kancellár egér, és sajtfonon azonnal felhívta az öreg rókát, aki neve ellenére egér, mégpedig a javából. Valamikor miniszterelnöke is volt Sajtországnak. Közölte: – Kinyírhatod Laci egeret, a frakciónak elég volt belőle. Az öreg rókát mintha hájjal kenegették volna, pontosan tudta, a holnapi nap az övé lesz, és ez így is lett. A frakcióülésen minden úgy történt, mint a mesékben, egy dolgot leszámítva. Laci egér olyan mélyütést kapott az öreg rókától, hogy attól koldult. Ugyanis azt a javaslatot tette az öreg, hogy aki a baloldali egerek pártjában vezető, az ne legyen kormánytag és fordítva. Laci egér még megpróbált egy gyenge érvet, amely szerint az öreg róka mindkét posztot betöltötte egyszer a múltban, de a viszonválasz nem maradt el a csattanóval együtt. – Ez így igaz – mosolygott az öreg róka –, de ez nem volt szerencsés. És különben is, Laci, nem kéne engem utánoznod, úgysem sikerülne – és ebben bizony tökéletesen igaza volt.

Hát eddig tartott a történet, ha tetszett, nemsokára a Kutya és Hűség Bankjában történtekről szól majd a mesém Sajtország összes egerének örömére, remélem legalábbis.