Évtizedes CSU választási sikerszéria Bajorországban

Szeptember 21-én gyönyörű időben zajlottak le a bajor tartományi választások. Az ilyen felhőtlen meleg napokat a helybeliek császári időnek nevezik. Ennek örült München város lakossága is, mert ez kedvezett az egy nappal azelőtt megnyílt, legnagyobb kéthetes német népünnepélynek, az Oktoberfestnek. E tradicionális, több mint 150 éves népünnepély, ahol hatalmas sörsátorok, céllövöldék, körhinták, hullámvasutak és sok más szórakozási lehetőség és ételkülönlegesség várja a gyerekeket és a felnőtteket, évente csaknem hatmillió embert vonz. Az Oktoberfestet a mindenkori polgármester nyitja meg egy söröshordó megcsapolásával, amit hibátlanul, három fakalapácsütéssel kell elvégeznie. Az első csapolt korsó sör ezúttal a jelen lévő bajor miniszterelnököt illette, amelyet a város szociáldemokrata polgármestere nyújtott át neki.
Edmund Stoiber bajor miniszterelnök az Oktoberfest megnyitását követő napon politikai pályafutásának eddigi legnagyobb sikerét érte el. A bajor tartományi választáson pártja, a CSU (a Keresztény Szociális Unió) a szavazatok csaknem 61 százalékát érte el, amely a pártnak 1945 óta a második legjobb választási eredménye. Így a CSU először kapta meg a kétharmados többséget a bajor parlamentben, a Maximileanumban. Ugyanakkor a tartományi szociáldemokrata párt, az SPD történelmének legsúlyosabb vereségét élte meg, és 20 százalék alá csúszott. A vereség nagyságát mutatja az a tény is, hogy az SPD az 1946 óta megtartott német tartományi választásokon csak egyszer kapott százalékosan ennél is kevesebb szavazatot.
A CSU nagyfokú sikere várható volt, de a végső eredmény túltett minden várakozáson és prognózison. A választás kimenetele Bajorországban a 41 éve kormányon lévő CSU, de különösen Stoiber bajor miniszterelnök nagy sikere és személyes érdeme. A rendkívüli választási eredmény okai a CSU négy évtizedes sikeres politikájában, a bajor SPD tradicionális gyengeségében, a szövetségi kormány növekvő népszerűtlenségében és nem utolsósorban Stoiber bajor miniszterelnök személyiségében és népszerűségében rejlenek.
A CSU hatóköre a háború utáni megalakulása óta csak Bajorországra korlátozódott, míg testvérpártja, a CDU (Kereszténydemokrata Unió) egy régi megállapodás alapján a többi szövetségi tartományokban működik. Az 50-es évek elejétől indult meg a háborúban elpusztult Németország rendkívül dinamikus gazdasági fejlődése, amelyet akkoriban világszerte a német gazdasági csodának hívtak. Kétségtelen, hogy a szövetségi köztársaság megalakulása kezdetén kapott az akkori amerikai külügyminiszterről elnevezett Marshall-segélyből. De ez a támogatás, ami ugyan a maga idején jelentős volt, mégsem volt olyan nagy, hogy ezzel egyedül indokolni lehetne az azt követő példátlan gazdasági növekedést és fejlődést. Más országok is kaptak ilyen segélyt, de a gazdasági növekedés mégsem öltött ott olyan méreteket, mint itt. A szövetségi köztársaság a demokratikus politikai berendezkedése, a szociális piacgazdálkodás rendszere és a lakosság szisztematikus és dinamikus munkája alapján érte el, hogy a gazdasági csoda országa lett. Ebben a fejlődésben Bajorországnak különleges szerep jutott. A második világháború előtt Bajorország túlnyomórészt mezőgazdasági állam volt, viszonylag kevés iparral. A háborút követő gazdasági felemelkedés folyamán viszont sok iparág telepedett itt le, és dinamikusan továbbfejlődött. Főleg a gépipar, az autógyártás, az elektrotechnika, a repülőgépgyártás, később a komputeripar és az űrkutatás voltak azok, amelyek a gazdasági növekedés motorjai lettek. A mindenkori bajor kormány ipar- és gazdaságpolitikájával viszont kezdettől fogva támogatta a cégek letelepedését és a műszaki és technikai innovációt. A bajor kormány nagy súlyt fektetett a helyi kis- és középvállalatok fejlesztésére és támogatására, amelyek jelenleg is nagy szerepet játszanak a foglalkoztatásban. Ez a politika számtalan új munkahelyet teremtett, így Németország más részeiből is sok szakképzett és ezáltal jól kereső munkaerőt vonzott Bajorországba, ahol az életszínvonal is gyorsan emelkedett. Még ma is, a növekvő gazdasági problémák ellenére, Németországon belül itt van a legalacsonyabb munkanélküliség, és az átlagkereset is magas. Így évtizedeken keresztül a bajor kormány büszkén hivatkozhatott az elért gazdasági sikerekre, az életszínvonal-növekedésre és arra az alapvető struktúraváltozásra, ahogy Bajorország néhány évtizeden belül agrárállamból egy modern, magas műszaki színvonalú ipari, szolgáltató jellegű (biztosítók, bankok, könyvkiadók) ország lett. Közben új egyetemeket, főiskolákat, tudományos intézeteket alapítottak, ahonnét jól képzett szakemberek kerültek ki a kutatásba és a gazdaságba. A bajor alap- és középfokú oktatás is vitathatatlanul igényes és magas színvonalú.
Így nem csoda, hogy a CSU most már több mint négy évtizede sikeresen kormányoz a tartományban. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a CSU egységes, a párton belül nagyobb személyi ellentétek vagy önmegsemmisítő belső harcok nem zajlottak le. Sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt évtizedben két parlamenti párt tette magát tönkre ádáz személyi küzdelmek következtében. A bajor SPD-n belül is zajlottak korábban belső harcok, amelyek a párt pozícióját erősen gyengítették. Ilyesmit a választók nem kedvelnek, és ezt szavazataikkal kifejezésre is juttatják. A választók azt is honorálták a CSU-nak, hogy a párt messzemenően azonosulni tudott az ország érdekeivel, a bajor életformával, és ezt kifelé is (úgy a német szövetségi politikában, mint külföldön) hatásosan képviselni tudta. Bajorországnak nemcsak évezredes állami tradíciói vannak, hanem egyéni életformája is, amely nemcsak külső máz, hanem tudatos magatartás is. A népi szokások, a népviselet, amely a divatban is megtalálta a saját helyét, az életforma természetes része. A tradíciók és a modern gazdasági és kulturális fejlődés jól megfér egymással.
A CSU kétharmados mandátumtöbbsége a bajor parlamentben nem jelent lényeges változást, mert Stoiber eddig is abszolút többséggel egyedül kormányzott. Egybehangzó sajtóvélemények szerint a CSU elsöprő győzelme ez alkalommal a szövetségi kormány politikájával való elégedetlenséget is nagymértékben tükrözte. A Schröder szövetségi kancellár által meghirdetett Agenda 2010, amely egy sereg reformtervet tartalmaz, nyugtalanságot és elégedetlenséget okozott. A reformok a munkaerőpiacon, a betegbiztosítás és a nyugdíjak területén komoly terheket rónak a kis- és átlagkeresetű családokra. Így az alkalmazottak, a munkások, a munkanélküliek közül, akik általában az SPD-t választották, most sokan a CSU-ra szavaztak. Ehhez járult a választási részvétel több mint tízszázalékos csökkenése. Főleg a korábbi SPD-választók nem mentek el szavazni, ami nemcsak a jó idővel magyarázható, hanem a kormány politikájával való elégedetlenséggel is, mert véleményük szerint a reformtervek egyenlőtlenül terhelik meg a különböző társadalmi rétegeket és csoportokat.
Stoiber befolyása a választási sikere alapján a szövetségi politikában lényegesen nagyobb lesz, mint eddig. A bajor miniszterelnök nyilatkozataiban bár kerülte ezt a témát, de a CDU-ban is növekedni fog a befolyása, s nagy a valószínűsége annak, hogy a következő parlamenti választásokon ismét a CDU/CSU közös kancellárjelöltje lesz. Ami az SPD-nek, valamint Schröder szövetségi kancellárnak komoly kihívást jelent. Megjegyzendő, hogy a bajor–magyar gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok már régóta kitűnőek; Edmund Stoiber miniszterelnöksége alatt azok is maradnak.

A szerző közgazdász (München)