A társaság

Nem fogja támogatni az RMDSZ a román parlamentben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiára vonatkozó, dr. Csapó József által kidolgozott, a romániai magyarság autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét – jelentette ki a minap bizonyos Kelemen Attila parlamenti képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke.
Erre mondják a székelyek, hogy remélhetően komolyan gondolják ezt az urak, mert tréfának nagyon rossz tréfa. Csak úgy, első hallásra nem is nagyon érthető, miért is nem támogatja az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezete az erdélyi magyarság autonómiáját. Hiszen végső soron ezért bízták meg őket a képviselettel, ezért ülnek a plüss- és bársonyszékekben, ezért kapják fizetésüket, ezért durrog nekik az erdő és ezért bújnak a jó halak az iszapba.
Érthetetlen – gondolja az ember, aki soha nem járt a Balkánon és talán Dél-Amerikában sem.
Azért nem támogatja a Csapó József által beterjesztendő autonómiatervezetet az RMDSZ – fejtegeti tovább a gondolatmenetet az érdemes ember –, mert az RMDSZ-nek létezik saját, különbejáratú, háromlépcsős autonómiára vonatkozó koncepciója, a nemzeti tanács pedig nem más, mint politikai fenyegetés az RMDSZ irányába.
Most már teljesen érthető. Azaz mégsem, mert ha jobban belegondolunk, akkor eszünkbe jut, hogy ejnye, de hiszen az RMDSZ ezen ominózus, saját, háromlépcsős autonómiájának egyik legfőbb szülőatyja, bábája és kiötlője éppen az a Csapó József szenátor volt, akit most ilyen kurtán ebrudalnak ki az RMDSZ szellemi környékéről.
Az már csak hab a tortán, hogy e bejelentés megtételére éppen az az ember vállalkozik, akit 1990-ben a tengerentúlról költöztettek haza jó magyar hazafiak – saját zsebükből vállalva ennek költségeit.
Tudathasadásnak kell itt lennie, mert ha nem, kénytelenek lennénk az RMDSZ vezetőinek gyakorlatát nemzetárulásnak és aljasságnak nevezni.
Kétségkívül tudathasadásnak kell lenni ott, ahol az erdélyi magyarság jogait olyan ember védelmezi fáradhatatlanul, aki ’89 decemberében elutasította Tőkés László védelmét.
Tudathasadásosnak kell lenni ahhoz, hogy egy társaság – ebben az esetben az RMDSZ vezetői – jó néhány évvel ezelőtt még Kolozsvárott, a Mátyás- templomban szívre tett kézzel felesküdjön az autonómia megvalósítására, ma pedig szemrebbenés nélkül megtagadja azt. Vagy esküszegőnek.
Egyébiránt nincs ebben semmi csodálatos. Hiszen ugyanez a társaság volt az, amely annak idején választóinak, nemzeti közösségének megkérdezése és felhatalmazása nélkül leült paktumot kötni a román hatalommal. És ugyanez a társaság volt az, amely közösségének legitim döntése nélkül lépett koalícióra egy jobboldali román párttal.
Ennek a társaságnak regnálása és érdekvédelme alatt jött létre a Székelyföldön az ortodox püspökség, épültek gomba módra az ortodox kolostorok és szaporodtak a vidám laktanyák.
Ez a társaság volt az, amely mindezek után addigi ellenfelét, az ex(?)kommunista Ion Iliescut támogatta az elnökválasztásokon, hogy annak hatalomra jutása után kecses balra át!-tal soroljon be a hatalom csatlósai közé.
Ez az a társaság, amely eltávolította, hiteltelenítette és ellenségének kiáltotta ki Tőkés Lászlót, Szőcs Gézát és Király Károlyt, hogy csak néhányat említsünk a kiválóak közül.
Ugyanez a társaság az, amely szociológiai tanulmányokat rendelt meg arról, hogy a Székelyföldön életképtelen és szükségtelen a magyar egyetem – majd létrejötte után beültette embereit ennek tanszékeire.
Ugyanez a társaság az, amely a kettős állampolgárságot több ízben is károsnak és nemkívánatosnak minősítette. Ez a társaság az, amely a státustörvényt nyílt színen és orvul egyaránt támadta, majd létrejötte után magától értetődő természetességgel sajátította ki a gyakorlatba ültetésre létrehozott infrastruktúrát és a politikai hasznot.
Mindent egybevetve: ez az a társaság, amely ma nyíltan elutasítja a román parlamenthez benyújtandó autonómiatervezetet. És teljesen mindegy, hogy zsigeri félelemből, tudathasadásból vagy kollaboránsi megfeleléstől vezérelve teszi, és az is mindegy, hogy minek nevezzük ezért őket.
Ugyanis bizonyosra vehető, hogy egyszer majd, miután más, tisztességesebb emberek helyettük és ellenük megharcolják a harcot, rezzenéstelen arccal beleülnek a készbe. És lesz képük magukénak vallani az erdélyi magyar és székely autonómiát.
Bárcsak már ott tartanánk.

A szerző író