A Magyar Nemzet 2003. december 3-i számában nagy terjedelmű cikk jelent meg Nyugodtak lehetünk-e Paks árnyékában az ország nukleáris biztonsága felől? címmel. Mint a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának volt elnöke, a szakmai tisztesség és az ország érdeke egyaránt kötelez a következő állásfoglalásra.
A paksi atomerőmű berendezései és működése mind a nukleáris, mind a termelési-üzemeltetési biztonság szempontjából – független nemzetközi szakértői bizottságok véleménye szerint – megfelel a hasonló korú nyugat-európai atomerőművek színvonalának, egyúttal az európai uniós csatlakozás elvárásainak. A paksi villamosenergia-termelő létesítmény kielégíti az ország uniós csatlakozásához kötődő elvárásokat, amelyeket a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének brüsszeli felkérésre végzett vizsgálata is alátámaszt.
A paksi atomerőmű legfőbb értéke, működésének és jövőjének záloga az a felkészült, hozzáértő és a biztonság iránt elkötelezett szakembergárda, amely már húsz év üzemeltetési és karbantartási tapasztalattal rendelkezik. Ugyanakkor egy atomerőműben a humán kérdések biztonsági kockázatot is hordoznak, a humánpolitika tehát meghatározó az erőmű jövője szempontjából. Ez az utánpótlás biztosításán túl, elsősorban emberi és szakmai szempontból hiteles, a munkavállalók többsége részéről bizalommal rendelkező, egymásra támaszkodni képes vezetést követel meg.
Szükséges és elengedhetetlen a mindenkori politikai hatalomtól független – jelenleg tehát négypárti – konszenzuson alapuló, új menedzsment kiválasztása (igazgatóság, cégvezetés), a jelöltek akár hosszabb időre szóló, határozott idejű kinevezése. Reményeim szerint minden felelősen gondolkodó ember hajlandó ezt a hosszú távú építkezést is lehetővé tévő szabályozást támogatni. Az atomerőmű a magyarországi villamosenergia-ellátás biztonságának meghatározó eleme, amely hosszabb távon sem nélkülözhető, ezt egyértelmű környezetvédelmi, energetikai és gazdasági szempontok indokolják.
Jelentősen felértékeli a paksi atomerőmű súlyát és szerepét az egyéb környezetszennyező magyar erőművek kötelező leállítása, az árambehozatalt korlátozó kis mértékű szabad távvezeték-kapacitás és a hagyományos energiahordozók importbeszerzésének problémája, egészségtelen szerkezete. Az atomerőmű nem fogyaszt oxigént, és nem bocsát ki a légkörbe milliótonnaszámra szén-dioxidot, ami az üvegházhatás növekedéséért felelős. A paksi blokkok működése lehetővé teszi a nemzetközi egyezményekben vállalt magyar környezetvédelmi kötelezettségek teljesítését.
A 2003. áprilisi súlyos üzemzavar következményeinek biztonságos felszámolása alapvető feladat. A paksi mérnökök jó szakemberek, az erőművet jól ismerik, ezért most különös jelentőséggel bír a munkájuk, szakismeretük, tapasztalatuk. A kárelhárításnál szakismeretükre, felelősségtudatukra bizton támaszkodhatunk. A pályázaton nyertes, jó műszaki és tudományos háttérrel, referenciákkal rendelkező orosz TVEL cég az erőmű szakembereivel karöltve feltehetően képes lesz megnyugtatóan rendezni ezt az elsősorban műszaki problémát.
A paksi atomerőműben olyan új szabályozási és működési környezet kialakítása van folyamatban, amely biztosítja, hogy a hasonló jellegű üzemzavar sem belső okokból, de még külső vállalkozó hibájából se fordulhasson elő többet. A kapcsolódó átvilágító-, elemző- és korrekciós munkákat a részvénytársaság a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel szoros együttműködésben végzi.
Az ország hosszú távú energiaszükségletének célszerű és ésszerű kielégítése érdekében – különös tekintettel a lakossági ellátás stabilitására és a fogyasztói energiaár lehető legalacsonyabb szinten tartására – megalapozott és indokolt a paksi erőművi blokkok teljesítményének biztonságos növelése, az eseteleges későbbi fejlesztések, valamint a blokkok üzemidejének meghosszabbítása akár húsz évvel. Az erőmű korábbi és jelenlegi vezetése megkezdte az élettartam meghosszabbítás előkészítő és megalapozó munkáit. Tette és teszi ezt a gazdaságpolitika és a részvénytársaság tulajdonosának, a Magyar Villamos Művek Rt.-nek jóváhagyásával és támogatásával.
A közvélemény-kutatások eredményei szerint a paksi atomerőmű működésének társadalmi elfogadottsága tartósan igen magas (65–73 százalék), az azonnali bezárást követelők aránya rendkívül alacsony, ez legitimitást ad az erőmű üzemben tarthatóságához és fejlesztési törekvéseihez. Emellett is fejlesztenünk kell, azonban az atomerőmű és a különböző társadalmi szervezetek (környezetvédők, önkormányzatok, egyéb erőmű körüli civil szervezetek) közötti viszonyt segíteni kell.
Pakson továbbra is elsődleges szerepet kell kapnia a nukleáris biztonságnak mind az üzemeltetés és a karbantartás, mind az elhatározott jövőbeli tevékenységek megvalósítása során. Az erőmű irányító testületei ezt a prioritást következetesen kell hogy érvényesítsék a környezetvédelmi, a termelési, a gazdálkodási és a vagyonpolitikai döntéseikben is.
A paksi atomerőmű akkor tudja a nemzeti érdekeket szolgálva, biztonságosan betölteni szerepét, ha a jelenlegi jogrend keretei között tartós állami tulajdonban marad. Felbátorít erre az állításra az a tény is, hogy mind a négy parlamenti párt választási programjában ezt az elképzelést támogatta. A nyugodt munka, a biztonságos működtetés egyik alapfeltételének tartom azt, hogy még csak gondolati szinten se merüljön fel a kiszervezés vagy a gyökeres átszervezés víziója senkiben.
Ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy a jelenlegi erőműves problémákat ne élezze még jobban ki senki sem – a politika eszközeivel. Ugyanakkor a politika felelőssége az, hogy a megfelelő tulajdonosi döntések és törvényi szabályzások időben megszületnek-e. A parlamenti pártok közötti konszenzus alapjának megteremtésére szolgáló, az egyes képviselőcsoportok szakemberei által javasolt, a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéstervezetében is szereplő, a nukleáris biztonságot, a gazdaságos működést, a zökkenőmentes villanyáram termelést hosszú távon garantálni képes nemzeti atomenergia-program konszenzusos kidolgozását és megvalósítását elengedhetetlennek tartom. Ugyanúgy, mint az ország hosszú távú energiastratégiáját, fejlesztéseit meghatározó új energetikai koncepció megalkotását, konszenzusos elfogadását is. Ha idáig sikerül eljutnunk, akkor már nem a múlttal kell foglalkoznunk, hanem csak a jövővel. Legfeljebb akkor kell csak visszatekintenünk, ha a múlt hibáiból okulni szeretnénk.
A szerző egyetemi docens,
a PA Rt. igazgatóságának volt elnöke
