Értelmiségiek és politikusok kis csoportja azt követeli, hogy az ötágú vörös csillag ne számítson többé önkényuralmi jelképnek. Én megértem őket, a türelmetlenségüket; újdonsült demokráciánkban semmi nem dőlt el végleg, a választások döntetlen körüli eredményt hoztak, a baloldal tartós uralma nem jött létre. Ez tűrhetetlen, s ésszerű, hogy a játszmát újra le kell játszani. Ehhez kívánok segítséget nyújtani, két feltétellel, ezeket majd cikkem végén közlöm.
Első lépésben a vörös csillagot vissza kell szerelni a Parlament csúcsára, a közintézmények homlokzatára, a rendőrök és a katonák sapkájára. Eközben folyamatosan és meggyőzően hangoztatni kell, hogy a demokrácia végveszélyben van, de megmentjük. Ezután logikus lépés, hogy a választópolgárok listájáról töröljük a fasiszta elemeket. A jobboldali pártokat egymásnak ugrasztjuk, a legnagyobb ellenzéki párton belül ellentéteket generálunk. Ez egy kicsit nehezebb, de korántsem megvalósíthatatlan feladat. A legmakacsabb ellenfeleink alatt leszakadhat a sílift, elgázolhatja őket egy autó vagy kizuhanhatnak a tizedik emeletről. Ezen ügyekben a rendőrség nagy erőkkel nyomozzon.
Fényes külsőségek közepette egyesüljön a két baloldali párt. A nyugtalankodó liberálisokat később be lehet rendelni egy kis beszélgetésre, esetleg agyon is lehet verni őket. A halotti bizonyítványon „szívelégtelenség” szerepeljen.
Nagyon fontos az egyházakat rövid pórázra fogni. A sajtóban egymást érjék a sikkasztó, pedofil, pofozkodó papokról, lelkészekről szóló beszámolók. Ha a vádak nem bizonyíthatók, máris vegyük elő a következő esetet. A népességben előbb-utóbb teret nyer az a vélemény, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ezután már egy tollvonással el lehet vonni az egyházak támogatását – a népakaratra hivatkozva. Iskoláikba és egyéb intézményeikbe kétharmad-egyharmad arányban vörösgárdistákat kell küldeni.
A köztársaság elnökévé Biszku Bélát kell választani. Orvosok gondoskodjanak arról, hogy kezet nyújtani és legalább egy mondatot elmondani képes legyen.
A sajtó, avagy legyünk nagyképűek: a média nem okoz majd gondot. Az idősebbek világosítsák föl a fiatalabbakat, hogy mi a helyzet és mi a helyes magatartás. Néhány gyereket persze el kell majd távolítani, de kerül helyükre száz.
Kényes kérdés, hogy az elkerülhetetlen letartóztatásokat hogyan foganatosítsuk. Véleményem szerint eleinte csak éjjel és titokban gyűjtsük be a kiszemelt embereket. Ha két-három napon belül nem jutunk eredményre, bocsánatkéréssel küldjük haza őket. Tévedni emberi dolog. Mindig hangsúlyozzuk, hogy a nemzetközi terrorizmus ellen harcolunk. Meggyőződésem, hogy heteken belül elegendő megpuhított tanúnk lesz ahhoz, hogy bírósági eljárásokat indítsunk. A bizonyítékokról magunk is gondoskodhatunk.
A tervgazdálkodás bevezetése persze elkerülhetetlen lesz, egyrészt él még a régi szakértőgárda, másrészt ekkor már megtehetjük, hogy egyszerűen a hasunkra ütünk. A nehézségekért szabotőröket tegyünk felelőssé. Ekkor jön el az ideje annak is, hogy saját vezetőink közül, akár sorshúzással, kijelöljük azt a személyt, aki az áruló, kém és gyilkosságra készülő terrorista szerepét eljátssza majd. A tárgyalás legyen nyilvános, az ügyész kérje a kiszabható legsúlyosabb büntetést. A bekövetkező változásokat belpolitikailag nem lesz nehéz kommunikálni, hiszen nem járatlan úton kell tapogatóznunk. A külföld felé azonban a megtévesztés teljes arzenáljára szükség lesz. Fontos, hogy az amerikai multinacionális cégek némelyikével és legalább egy európai középhatalommal nagyon szívélyes, baráti viszonyt ápoljunk. Gazdasági vagy bármilyen érdekünk nem játszhat szerepet, minden kívánságukat maximálisan teljesítenünk kell.
Izrael államot fennszóval támogatni kell, miközben a kritikus hajlamú hazai zsidóságot minden eszközzel megfélemlítjük. A Vatikánba időnként magas beosztású elvtársat küldünk, aki a pápa előtt le is térdel. Nem kerül semmibe, és jó benyomást tesz.
A nacionalizmus ellen folyamatos kampányt kell folytatni, és ha elérkezettnek látszik az idő, a Szent Koronát önkényuralmi jelképnek kell nyilvánítani. A Nyugat meg fogja érteni, hogy az egy fasiszta szimbólum (mint ahogyan Szent István királyunk is protofasiszta volt).
Ha az erőszakszervezetek végre nevükhöz méltóan működnek (figyelem, külföldi tudósítók nem fotózhatnak összevert embereket!), mindez keresztülvihető egy-másfél országgyűlési ciklus alatt. Akkor végre a baloldal tartósan kezébe vehetné a hatalmat, a HATALMAT.
Mint cikkem elején említettem volt, megértem a türelmetleneket, akik gyatrácska demokráciánk kereteit feszegetik hol itt, hol ott. Két feltétellel támogatnám is a kísérletet. Az egyik, hogy legyek újra huszonegy éves, a másik, hogy legyen a kezem ügyében egy géppisztoly.
Tisztulna a helyzet.
A szerző az 53 445-ös számú ’56-os politikai elítélt
origo.hu
Meghalt Jelenits István
