Véleményhíradó szakmai sikere Hollandiában

Gyakran érezhető politikai – azaz baloldali – elfogultság a holland közszolgálati televíziós csatornák műsoraiban. Erre a következtetésre jutott egy holland publicista, Henry Sturman is, aki a HP/De Tijd című hetilapban a holland közszolgálati tv híradóját, a NOS Journaalt kísérte figyelemmel 2004 márciusától szeptemberig. Sturman első cikke, melyben a híradó 2003. december 14. és 2004. január 24. közötti adásait elemezte, március 5-én jelent meg. Az adott hathetes periódusban a publicista hatvan olyan tételt talált, amit véleménye szerint baloldalinak lehet minősíteni, negyven semlegest és csupán két jobboldali ízűt.
A hírműsor politikai jellege szerinte elsősorban abban ütközik ki, hogy túl hoszszan mutatnak be valamit vagy valakit, amellyel nagyobb jelentőséget próbálnak tulajdonítani neki. Nem kiegyensúlyozott módon adnak elő egy információt (az egyik fél több időt kap, mint a másik; az egyik oldalnak az ütőképesebb érveit mutatják be, míg a másik esetében csak a gyengébbeket). Nem kiegyensúlyozott interjúkat közölnek (egy kormányintézkedésnél sokkal nagyobb teret kap nézete kifejtésére az a baloldali álláspontot képviselő személy, akit negatívan érint az intézkedés, mint az, aki támogatja a rendeletet). Tendenciózus a szavak, kifejezések használata. A megfogalmazásokból baloldali vélemény vagy felfogás érezhető ki, hamis információk közlésével és kétes hírértékű tételek tudósításával. A hírértékű információk kihagyásával, a képi megjelenítés, illetve az egyes képsorok összekötésének módjával. Arra használnak egy hírtételt, hogy annak alapján egy másik, nem releváns anyagot készítsenek.
A NOS-Journaal 2004. április 23-án egy véleményfelmérés alapján azt állította, hogy a rotterdamiak több mint fele úgy érzi, a városvezetés nem valósította meg politikai ígéreteit: nem nőtt a közbiztonság és nem javult a kisebbségek integrációja. Az elmarasztalás elsősorban Pim Fortuyn egykori pártjának, a Leefbaar Rotterdamnak (Élhető Rotterdam) szólt. A párt annak idején a szavazatok közel 35 százalékával nyerte meg a választásokat – ami nagyban valószínűsíti, hogy számos surinamei, török, marokkói és más származású holland állampolgár is rájuk szavazott –, s azóta koalícióban irányítja a várost. A hivatalos statisztikai adatok szerint 2003-ban Rotterdam központi kerületeiben a boltbeli lopások száma 34 százalékkal, az utcai rablásoké 42 százalékkal csökkent. A híradó munkatársai azonban ezeket az adatokat nem idézték – talán utánuk sem néztek. Ehelyett egy felmérést készítettek, azt sugallva, hogy az elhangzott vélemények a valóságnak megfelelő képet festenek az említett problémák alakulásáról.
Sturman elemzéseiből rovat lett, mely a Het Opinie-journaal – vagyis A Véleményhíradó – címet kapta, s mely hónapokon át működött. Csak idén szeptember 10-én szűnt meg, amikor a publicista már úgy érezte, a híradó egyre kevesebb balliberális ízű tételt közöl. Sturman arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy már akkor elfogulatlanabbak lesznek egy baloldali szerkesztőség híradásai, ha egy másik médium figyeli és analizálja őket. Beigazolódottnak látta, hogy a holland NOS-Journaal szerkesztősége egy heti rendszerességgel végzett elemzés után sokkal kevésbé elfogult híradót készített, mint azelőtt.
A fenti példa rendkívül tanulságos: a különböző tömegtájékoztatási eszközök munkáját rendszeresen ellenőrizni kell. Nem törvénnyel vagy rendelettel, hanem józan ésszel, éles tollal és nyugodt szívvel. Amíg egy országban nem létezik elfogulatlan híradás, addig mind a híreket, mind azok szubjektív és szuggesztív keretét, amelyben bemutatják őket, ellenpontozni kell. Ebben az értelemben a pluralizmus az objektivitás elengedhetetlen feltétele. A XXI. századi médiának egyetlen korszerű kerete lehet: a teljes, oszthatatlan és korlátlan szólásszabadság.

A szerző Amszterdamban élő politológus