Az Európai Unió semmit nem ellenez

Kettős állampolgársággal kapcsolatban ez idáig zajló vitából kimaradt egy alapvető aspektus vizsgálata, ez a Magyarországot körülvevő államok már meglévő, illetve várható európai uniós tagsága. A szomszédos államokban élő magyarság kb. 85 százaléka Szlovákiában és Romániában él. Szlovákia 2004. május 1-jétől már EU-tag, polgárai már most uniós polgárok. (Románia Bulgáriával együtt várhatóan 2007-ben válik azzá, polgáraikat a csatlakozás időpontjától fogják megilletni az uniós polgársággal járó jogok.) A kevesebb lélekszámú magyar kisebbséggel rendelkező Ausztria és Szlovénia már ugyancsak EU-tag (Horvátország csatlakozása is várható a közeljövőben). Az Európai Unió tagországainak polgárai uniós polgárok, akiket megilletnek az európai uniós jogok és kötelezettségek (Európai Közösséget alapító szerződés, EKSZ, 17. cikk), azaz a munkavállalás szabadsága (EKSZ 39. cikke), a letelepedés szabadsága (EKSZ, 43. cikk), tulajdonképpen az Európai Unión belüli munkavégzés vagy vállalkozói tevékenység folytatása érdekében a szabad mozgás joga (EKSZ, 18. cikk).
Az EU jogrendjének egyik alapelve az általános diszkriminációtilalom (EKSZ, 12. cikk), amely szerint az uniós polgárok között nem lehet különbséget tenni állampolgárságuk szerint. Ennek megfelelően egy adott tagállam jogrendszerében a tagállam polgárai számára megállapított jogok és kötelezettségek az alapszabadságok vonatkozásában minden más tagállam polgárát is megilletik. Következésképpen, jelenleg a szlovák állampolgárok (később a román állampolgárok is) szabadon jöhetnek munkát vállalni, itt Magyarországon letelepedhetnek, ezzel együtt adófizetővé válhatnak, illetve járulékfizetővé a társadalombiztosításban, gyermekeik magyar iskolákba járhatnak. A munkavállalás joga és az ahhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jog (egészségügyi és nyugdíjjogosultság) tehát az európai uniós polgársággal jár. Az általános diszkriminációtilalomból következik, hogy az itt lakó uniós polgárokat megilleti minden más egyébként magyar állampolgároknak fennálló jog is (alsó, közép-, valamint felsőfokú oktatás, lakáshitel-igénylés stb.).
Az európai uniós polgárság tulajdonképpen a tagállami, nemzeti állampolgárság valamennyi jogosítványát kiváltja, a kérdés az, hogy az uniós polgársághoz képest mennyiben több a magyar állampolgárság. Mi az, ami kizárólag a magyar állampolgársággal jár? A válasz: a magyar útlevél, a szavazati jog a parlamenti választásokon, a diplomáciai védelem, a konzuli védelem, a kiutasítás tilalma a Magyar Köztársaság területéről, a beutazás joga a Magyar Köztársaság területére. A diplomáciai, valamint a konzuli védelem eseteinek száma elhanyagolható, költségeik minimálisak. A beutazás jogának és a kiutasítás tilalmának sincs költségvonzata. Az országgyűlési választásokon való szavazati jog csak állandó lakóhely esetén jár magyar állampolgárnak, a határon túl élő magyarokat nem illeti meg, amíg át nem települnek (az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon való részvétel joga pedig már az uniós polgársággal is jár).
Mindebből látható, hogy a magyar állampolgárság nem jelent anyagi javakban kifejezhető többletjogosultságokat az uniós tagsággal járó jogokhoz képest, ezért azok az érvek, amelyek a magyar állampolgársághoz kapcsolódó anyagi terhekről szólnak, a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbségeket jelentő szlovákiai és romániai magyarokkal kapcsolatban (ez utóbbiak 2007-es uniós csatlakozását alapul véve) alaptalanok. Ha lennének is anyagi terhek, azok nem a magyar állampolgárság kiterjesztéséből, hanem Magyarország, Szlovákia (a jövőben pedig Románia stb.) európai uniós tagságából fakadnának. Tulajdonképpen a magyar kormány jelenlegi álláspontjának logikus következménye az lenne, hogy Magyarország ellenezze Románia felvételét az EU-ba, hiszen az anyagi természetű jogok Románia európai uniós tagságával nyílnak meg az erdélyi magyarok előtt, és illetik meg már a szlovákiai magyarokat.
A kettős állampolgárság a nemzetközi jog ismert és elismert fogalma. Az Európa Tanács égisze alatt elfogadott, az állampolgárságról szóló 1997-es strasbourgi egyezmény elismeri, minden állam maga dönt arról, hogy kinek adja meg az állampolgárságot. Ugyanakkor rögzíti azt az elvet is, hogy más államok ezt a döntést annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal, valamint az állampolgárság tekintetében elismert általános jogelvekkel. Magyarország nem részese olyan egyezménynek, amely tiltaná az állampolgárság megadását a határon túli magyaroknak, és nem ismert ilyen szokásjogi szabály sem. Hazánk tehát dönthet az állampolgárság kiterjesztése mellett, ugyanakkor e tárgyban egyeztetnie kell a kiterjesztés következményeinek rendezéséről a szomszédos államokkal (pl. nyugdíjfolyósítás technikai metódusa stb.).
Az Európai Unió felvetheti Magyarországgal szemben, hogy miért ad tömegesen magyar, és így uniós állampolgárságot határon túli magyaroknak. Alappal lehet ugyanakkor hivatkozni arra a tényre, hogy a határon túli magyarok döntő többsége vagy már uniós állam polgára (szlovákiai, ausztriai, szlovéniai magyarok), vagy rövid időn belül azzá válik (romániai magyarok), továbbá csak magyar nemzetiségű személyekről van szó, tehát a korlátlan kiterjesztés ki van zárva.
A kettős állampolgárság nem zárja ki a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit. A határon túli magyaroknak mint a területi állam nemzeti kisebbségéhez tartozó személyeinek, illetve e személyek csoportjainak lehet joga autonómiához. Ez független attól, hogy a kisebbséghez tartozó személyek rendelkeznek-e egy másik állam állampolgárságával. Az 1997-es strasbourgi egyezmény szerint a kettős állampolgárokat mind a két állampolgárság szerinti állam a saját állampolgáraként köteles kezelni, figyelmen kívül hagyva az adott személy másik állampolgárságát (17. cikk 1. bek.). Az autonómiához való jog a határon túli magyarokat mint magyar nemzetiségű román állampolgárokat illetheti meg, és ettől a kérdéstől jogilag független az ő esetleges magyar állampolgárságuk.
A kormány sajtóhirdetése olyan határon túli magyarokat vesz alapul, akik orvosi ellátásra szorulnak, nyugdíjat, szociális ellátásokat vesznek igénybe, oktatásban részesülnek, lakáshitelt vesznek fel, ugyanakkor betegek és munkanélküliek. Ad absurdum még állhatna is ilyen emberekből az áttelepülők köre, de éppen a piacgazdaság és az unió egységes térsége az, ami egy ilyen hullámot visszavetne, elnyelne. Ha a magyar gazdaság nem képes felvenni valakit, akkor az máshol fog magának munkahelyet, megélhetést keresni, tehát vagy visszamegy, vagy továbbmegy. Miért maradna nincstelen Magyarországon, ha máshol teljesebb életet tud élni? Az unió nem ér véget az osztrák határnál, Magyarország is nyitott nyugatra. Magyarország európai uniós tagságával részesei lettünk egy egységes piacnak. Elvileg holnap is megjelenhet Kecskeméten 200 ezer litván munkavállaló, erről szól az unió. De mindenki tudja, hogy nem fog megjelenni, mert a munkaerőpiacon is működnek a természetes piaci kiegyenlítő folyamatok.
A kormány álláspontja, úgy tűnik, nem veszi figyelembe az uniós csatlakozás következményeit, és úgy tűnik, nem is akarja tudomásul venni az egységes piac működési mechanizmusát, ami éppen abban rejlik, hogy minden termelési tényező (így az emberi munkaerő is, a humán forrás) megtalálja azt a helyet, amely számára a legkedvezőbb feltételeket nyújtja. Éppen az európai uniós tagság teszi lehetővé igazán a magyar állampolgárság veszélyek nélküli kiterjesztését.

A szerző nemzetközi jogász