Népszavazás önmagunkról

Amikor az MSZP új vezetése, a kizsákmányolók gyülekezete beleénekelte a tévében az éhes proletárok szemébe az Internacionálét, azt hittük, hogy elértük a politikai cinizmus mélypontját.
Tévedtünk.
A közvélemény-kutatók azóta többször megmérték, hogy a közjavakból kitúrt éhes proletároknak az előadás roppantul tetszett, ők rajonganak a megalázásért, a kisemmizésért, a kizsákmányolásért. Aki ezt velük megteszi, annak csókolják a kezét. Fejlődésük nem ismer határokat: egyre több és irgalmatlanabb megkopasztásra vágynak, gúnyosabb röhejre.
Kormányunk és pártjai – MSZP, SZDSZ, a továbbiakban: MSZDSZ – bejelentették, hogy ellenzik a kettős állampolgárság megadását a határon túl élő magyaroknak, s javasolják híveiknek, hogy a december 5-i ügydöntő népszavazáson nemmel szavazzanak. Természetesen tudtuk róluk, hogy alapérzésük a gyűlölet, amivel különösen bennünket, magyarokat tüntetnek ki. Amikor Kovács László, a szocialista párt lelke, három éve beharangozta, hogy a kedvezménytörvény hatására 23 millió román fogja elárasztani az országot, akkor a szocialista szocializáció három pillérére támaszkodott: a butaságra, az alantasságra és a gyűlöletre. Milliók hittek neki rögtön, mert ez a gonosz kis mondat aljasan hazug volt – az illetők imádják, ha átejtik őket – és kellően gyűlöletteli. Rühelljük gyorsan a románokat, akik huszonhárommillióan támadnak ránk holnap reggel. Kitúrnak bennünket az állásunkból, eleszik előlünk a kenyeret, befekszenek a kórházi ágyunkba. A végén még katonának is elmennek helyettünk, hogy fölnyalják azt a jó zsíros iraki zsoldot. Persze utálkozunk a velük együtt érkezendő magyaroktól is, akiket már amúgy is románoknak nevezünk.
Az MSZDSZ utasítására különösen utáljuk a maradék magyarokat. Mind közönségesen fasisztának nevezzük őket, mert durván kiállnak holmi emberi jogokért, például magyarul szólalnak meg Szabadkán a boltban. Tapsolunk, amikor ezért az ottani igazi fasiszták megverik őket. Ujjongva csápolunk, amikor legendásan antifasiszta kormányunk minden vizsgálat nélkül, kapásból a szerb fasiszták pártját fogja honfitárs áldozatuk ellenében. Lám, a mi kormányunk ebben is példátlan a világtörténelemben.
A hazugság és a gyűlölet, jól látjuk, hogy mindig együtt jár az ostobasággal, a tudatlansággal, az irigységgel, a mohósággal, az önzéssel. Akiben ezek az értékek elhatalmasodnak, az a leghűbb MSZDSZ-szavazó, mert az önbecsülés és a gondolkodás lángja nem pislákol benne. Még azon sem gondolkodik el, hogy akár kaphatnának is állampolgárságot az utódállami magyarok. Az MSZDSZ-kormány úgy sem fog kiállni mellettük, ha bármi sérelem éri őket, ahogy szellemi ősei sohasem léptek föl az ellen, hogy a szerbek, a románok, a csehek véletlenül sem tartották be a trianoni szerződésben rájuk rótt kötelességeket, miként a ’44-es erdélyi, délvidéki magyar holokausztot sem tették szóvá, de még a köztudatba sem engedték be. Az általuk vezényelt sajtó és oktatás láthatatlan cenzúrájával.
A gyűlölet azóta is napirenden: az MSZDSZ-hez közel álló kereskedelmi költők, írók és újságírók folyamatosan gyalázkodnak ország-világszerte. Kormányunk és pártjai melegen fogadják heves nyalafintaságukat.
Azt szeretnék, hogy az itteni magyarok maguk zuhanjanak le az önfeladás legalsó bugyrába, s önként mondjanak le az ottaniakkal való testvérségről. Ez volna az igazi. A világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosa, fővárosunk volt díszpolgára, Sztálin, mára elavult. A „magyar kérdés” nem vagonkérdés.
A magyar kérdés demokratikusan is megoldható. Ha a népszavazás eredménye a nem lesz, az azt fogja jelenteni, hogy a nemzet megszűnt. Maga jelentette ki azt a tényt, hogy nem közös ihlet már, erkölcsi értelemben nem létezik, nem is óhajt létezni. A sírt, hol majd a nemzet süllyed el, népek fogják körülvenni Vörösmarty látomása szerint, szemükben azonban nem ül majd gyászkönny, inkább nagyot röhögnek. A kereskedelmi írók egy darabig cikkezgetnek a dologról, bele-beletörölgetik tollukat az itt-ott még bujdosó maradék magyarokba, aztán leveszik a napirendről a magyar kérdést és folytatják beilleszkedésüket választott iparukba.
Egyetlen kérdés maradt bennem: akad-e akár egyetlenegy honatya vagy honanya az MSZDSZ-ben, aki ki meri mondani, hogy elegem volt belőletek, s a tragédiát megelőzendő, népe mellé áll?

A szerző író