Az ígéretek földje lett Budapest

Új év, új remények, új ígéretek. A főpolgármester – ugyanúgy, mint tavaly év elején – kiállt az újságírók elé, és az idei év terveiről tájékoztatott. Újra azzal kecsegtetett: „jön a fellendülés”. Érdemes megvizsgálnunk ígéreteit, és erre a legjobb módszernek az tűnik, ha megnézzük, mit mondott egy évvel ezelőtt, és azt szembesítjük azzal, ami valójában történt városunkban. Az akkori ígéretek és megvalósításuk választ adnak arra is, mit várhatunk a várost vezető MSZP–SZDSZ-koalíciótól.
Demszky Gábor 2004-et a „kiugrás évének” (Metro, 2004. január 19.) várta, de olvashattunk olyat is, hogy: „Budapest 2004-ben célegyenesbe ér” (Budapesti Nap, 2004. január 17.). Bőhm András fővárosi SZDSZ-es frakcióvezető 2004-et a „kiegyenesedés évének” (Népszabadság, 2004. január 9.) nevezte, ugyanott azt is kijelentette: „a dolgok a helyükre kerülnek a fővárosban”. Abban megegyeztek a nyilatkozatok, hogy az idei ígéretekhez hasonlóan nagy beruházások és tervek megindítását jelezték egy éven belül: „vége a hét szűk esztendőnek: több mint százmilliárd forintot fordít a fővárosi önkormányzat idén (2005-ben) budapesti fejlesztésekre”.
Senki ne csodálkozzék, ha az az érzése támad, mintha ezeket a nyilatkozatokat már hallotta volna, és összekeveredik benne, hogy valójában mikor. A fővárost vezető politikusoknak sikerül megvalósítaniuk azt, amiről a fizikusok, biológusok, filozófusok csak álmodhatnak: az időtlenség érzését, a múlt, a jelen és a jövő keveredését. Már nem tudjuk, mi az álom, mi a valóság, mi volt előbb, mi lesz utóbb. Lehet, hogy ezt is úgy kell módosítanunk, hogy mi lesz előbb, és mi volt utóbb.
Mint egyszerű halandók, próbáljunk a tényekre figyelni, próbáljuk az érzékszerveinket használni! Vegyük a 2004-es ígéreteket!
Bőhm András beruházásdömpingről és rendcsomagról beszélt. Azt mondta, indul a 4-es metró építése. Demszky szerint „ebben az évben indul a 4-es metró projekt is. Egyik látványos eleme a Baross tér átalakítása, megújulása lesz” (Budapesti Nap, 2004. január 17.). Ha a Baross téri tereprendezést állítjuk szembe azzal, hogy tavalyra már alagútfúrást ígértek, továbbá azt, hogy 2008-ra elkészül a beruházás (most már 2010-et emlegetnek), akkor a valóság lehangoló. Arról viszont nem szívesen beszélnek, hogy a metróberuházással kapcsolatos aluljáró-építésekkel is gondok voltak. Mint állatorvosi lovat a Móricz Zsigmond körtéri aluljáró építését érdemes tanulmányoznunk. Tavaly ősszel e lap hasábjain már írtam arról, hogy több mint egymilliárd forinttal lépték túl a költségvetést rossz tervezés és kivitelezés miatt, amiért vizsgálatot is el kellett rendelni. Amennyiben valaki saját szemével akar meggyőződni erről, úgy el kell mennie a helyszínre, és meg kell néznie a Budafoki úti aluljárót is. Látványpékség után itt a látványberuházás. Az csak ráadás lesz, hogy a korábban tervezett 200 milliárd forintos költséget (amely közben már 300-ra nőtt) mennyivel fogják túllépni.
A be nem tartott ígéretek sorát gazdagítja a Városháza projekt megvalósítása és az Erzsébet téri gödör helyzetének rendezése. A Városháza projekt lényege az lenne, hogy a Károly körúti bazársort lebontják, és a mögötte található udvarral együtt a fővároshoz méltóan rendezik a területet. Csak mellékes körülmény, hogy ezt ’96 óta ígérik. Decemberben, mivel az ígéretet be kell tartani, a Városháza udvarára kirendeltek néhány munkást, néhány kocsi földet, sódert hoztak, és betemették a középkori városfalat. Ennyi, és nem több. Az Erzsébet téri gödörrel kapcsolatos ígéretről még rövidebben szólhatunk: nem történt semmi. Idén újra ígérnek valamit, aztán majd meglátjuk.
Ígéret maradt a rákospalotai hulladékhasznosító megfelelő rekonstrukciója is. Erről annyit érdemes megjegyeznünk, hogy tavasszal a próbaüzemelésnél gondok voltak. Tavaly év végén foglalkozott ezzel a parlament környezetvédelmi bizottsága. Az ott elhangzottak semmi jót nem ígérnek. Röviden: rosszul tervezték a hulladékégetést, mert nem vették figyelembe a fővárosi hulladék összetételének megváltozását. Sokkal több a műanyag, ezek olyan folyamatokat indítanak el az égetés során, amelyből lerakódások keletkeznek, és félő, hogy sokkal korábban tönkremennek a berendezések, mint tervezték. Most húsz évre tervezik az élettartamukat, de a próbaüzemnél a szakértők szerint kiderült, hogy akár három év múlva újabb javításokra lesz szükség. A tervezett húszmilliárdos költségeket is túllépték már több mint egymilliárddal. Ki fogja ezt fizetni, ki fog pénzt ígérni?
Javulni fog a közbiztonság, ígérték, és bár még nem ismerjük a pontos adatokat, annyi elmondható, hogy mintegy másfélszeresére nőtt a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma Budapesten. Attól retteg minden szülő, hogy a gyermeke is áldozattá válik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kábítószer mellett és azzal kapcsolatban egyéb bűncselekmények is megjelennek: a szervezett bűnözés, a prostitúció és a rablás. A rendőrség leginkább abban jeleskedik, hogy politikai okokból bejelentett rendezvényeket, demonstrációkat tilt be. A betiltott rendezvények száma három-négyszeresére nőtt Budapesten 2002-höz képest. Kinek az érdekét szolgálja ez?
„Elvárható rend csomagját” ígérték, valamint nagyobb aktivitást a kutyapiszok és a graffitik eltüntetésében, illetve az aluljárok rendjének megteremtésében. Amikor a budapesti utcákon, köztereken, aluljárókban járunk, tapasztalhatjuk miképpen valósult meg ez az ígéret (semennyire). Új, egységes parkolási rend megvalósítását ígérték az egész városban, nos, ebből sem lett semmi. Ezt úgy értették, hogy egy időben kerékbilincset tettek boldog-boldogtalan autójára, majd gyorsan visszavonták ezt a rendeletet, amikor a főpolgármester lányának szociális lakáskérelme kitudódott. Gondolták, jó lenne valamivel kiengesztelni a budapestieket.
Azt is ígérték, hogy mindent megtesznek az áfatörvény módosítása ellen, amely az önkormányzatokat sújtotta. Demszky hónapokig ezzel kampányolt, Bőhm javaslatot nyújtott be a parlamentben a megváltoztatására. Vajon kik nem szavazták meg a módosítást? Az SZDSZ frakciója. Ha megszavazzák, akkor sikerül a módosítás, és mivel kampányol tovább Demszky? Ha a kedves olvasó ezt nem érti meg, nyugodjon meg: nem önben van a hiba.
A főváros és a kerületek költségvetésének egyik fontos pontja a forrásmegosztás, az önkormányzatok között felosztható pénzek elbírálása. Anélkül, hogy ennek szakmai hátterébe belemennénk, eddig ez törvény nélkül történt meg. Hatalmas előrelépésként harangozta be a forrásmegosztási törvény elfogadását az MSZP–SZDSZ-koalíció, ezzel is – szerintük – egyik ígéretüket teljesítették: mindent megoldottak a főváros és a kerületek viszonyában. Az ellenzéki aggályokra most sem igen figyeltek oda. Mielőtt szobrot emeltek volna maguknak az intézkedés miatt, jött a szocialista polgármester a XV. kerületből, és bírósággal fenyegetett a kerületét ért méltánytalanságok miatt. Pillanatokon belül mellé álltak mások is, érthetően, hisz a törvény lényegében nem javított a helyzeten. Mehetett viszont a gazdasági ügyekért felelős SZDSZ-es főpolgármester-helyettes, igaz, nem csak emiatt.
A város tele van toldozott-foldozott utakkal, kátyúkkal. Igaz, Demszky később, az EU-választási kampányban ígérte, hogy a választásokra nem lesz egyetlen kátyú sem. Ha valaki mégis látott tavaly néhányat a választások után, és azóta is, akkor inkább higgyen a szemének, azt tanácsolom. Hogy miért megy így, arra nincs magyarázat, mint ahogyan azt sem tudhatja meg senki, hogy melyik cég javítja a kátyúkat, és mennyiért. Gazdasági titok, mondják, és akik titkolóznak, biztosan tudják, hogy miért teszik.
De ne legyünk ilyen negatívak, keressünk valamit, ami mégis megvalósult! A főpolgármester felépítette isztriai nyaralóját, fillérekért használta a közterület-fenntartó luxusterepjáróját, megválasztották EU-képviselőnek, amiről azonban összeférhetetlenség miatt le kellett mondania. Közben Gyurcsány Ferenc segítségével megszabadult a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjétől, mert merészelt volna bírósághoz fordulni a főpolgármester összeférhetetlenségi ügyében.
Az áremeléseket is megvalósították idén, ugyanúgy, mint tavaly. Igaz, ezt nem ígérték, de abban biztosak lehettünk, hogy megvalósítják. Ismét jóval az infláció fölött emelkednek a közüzemi díjak, a BKV-viteldíj és a többi, megélhetéshez szükséges kiadás. És van még valami, amit ígértek, és be is tartották: ismét volt Budapest-parádé. Erről Demszky szerényen csak úgy nyilatkozott, hogy idén (2004-ben) is több európai szintű kulturális rendezvénynek ad otthont Budapest, mint például a Budapest-parádé (Budapesti Nap). Feltehető, hogy idén is lesz. Erről csak az juthat eszünkbe, amit Jules Renard mondott: „Mondj néha igazat, hogy higgyenek neked, amikor hazudsz.”
És mit ígérnek most?
Lesz útfelújítás (hogy minek, azt nem tudjuk, hiszen tavaly állítólag az EU-kampányra mindent rendbe hoztak), lesz metróépítés és -felújítás, gázcsőcsere, távfűtésvezeték-felújítás, vízcsőfelújítás, csatornázás. Lesz Volvo-busz-vásárlás (ez az, amelyik nem bírja a rázkódást a budapesti utakon), lesz Siemens-villamos-vásárlás (ez az, amelyiknek semmilyen referenciája nincs Európa városaiban, tervezőasztalon működő villamos).
És lesz Demszky Gábor fölé kirendelt gyám is. Gyurcsány Ferenc úgy döntött, hogy kell egy szocialista politikus mellé (fölé?), egy kerületi polgármester. Hivatalosan úgy hívják, hogy kormánymegbízott – összekötő a kormány és a főváros között. Kormányzati gyámság alá helyezték a teljes fővárosi MSZP–SZDSZ-koalíciót, mert félnek, hogy elveszíthetik a fővárost. Most gyorsan összehoznak néhány látványberuházást és -felújítást. Utána ősszel meg jövőre, a választások előtt jöhetnek a szalagátvágások. Szeretnék, ha az átadási show nemcsak Demszkyhez kapcsolódhatna, hanem a szocialistákhoz is. Azt már tudjuk, hogy miket ígértek nekünk, azt is tudjuk, hogy mennyire hihetünk nekik, de mit ígértek a főpolgármesternek? Az ígéretek földjét?

A szerző fővárosi Fidesz–MKDSZ-frakcióvezető