Nemcsak Isten malmai, hanem a hivatalokéi is lassan őrölnek. A Kendermag Egyesület szóvivője ugyanis arról volt kénytelen nyilatkozni nem is oly rég, hogy egyik – tavaly december óta állítólag csak volt – alapító tagjuknál a holland–német határon nagy mennyiségű kábítószert találtak a német vámosok, és őrizetbe vették. A civil szervezet szóvivője nem bujdokolt a nyilvánosság elől, tette a dolgát és megszólalt az egyik kereskedelmi tévének, hogy kommentálja lapunk információját. Lám, nem csak akkor ad interjút, ha drogliberalizációs demonstrációk felvezetéseként vagy éppen az ellentüntetők elleni kirohanás erejéig hallatja a hangját.
Nevezett egyesületi vezető száját viszont elhagyta egy mondat: „Mi is újságokból, illetve magánúton értesültünk, hogy az egyik volt alapító tagunkat elkapták.”
Hogy jól értsük: nem arról van szó, hogy az egyesület nem győzött szörnyülködni azon, miszerint egy társuk drogcsempészetre vetemedett. Még csak nem is azt mondták: ki gondolta volna róla, mivel olyasvalakit csíptek fülön a vámosok, akitől még a mentolos rágógumi élvezete is oly távol állott, mint a magyar folyó fizetési mérleg az uniós elvárásoktól. A kendermagos szóvivő nem mondott mást az elkapták terminus technicussal, mint hogy volt (?) alapító társuk egy rutinművelet közben nem volt elég ügyes. Ha tehát életrevalóbb, nem kapják el, nem csípik el in flagranti, mint szórakozott mackót a málnásban.
Gondoljunk bele, miként esett volna a sportolóknak, ha a doppingvétségen ért versenyzőtársuk esetét lakonikusan ugyanígy kommentálja az egyik állami sportvezető. Lebukott, elkapták, nyilatkozna szomorkásan a vezető, ezzel beismerve: az érintett atlétának, vívónak, focistának stb. csupán szerencséje nem volt az orvosi ellenőrzésen, bárki más járhatott volna úgy a csapatból, hogy a doppingteszt pozitívnak bizonyul. Vagy nem hördült volna-e föl az egész bankszféra – s vele együtt a közvélemény –, ha a bankszövetség elnöke kiáll a kamerák elé a Kulcsár-ügy kezdetén, s beismerően csak annyit közöl: „Kulcsárt elkapták.” Mindenki arra gondolt volna igen helytállóan, hogy a bankos szakma úri huncutság, a brókerekről már nem is beszélve, hiszen a vezetők maguk ismerik be: amit a Kereskedelmi és Hitelbank brókere tett, az bevett gyakorlat. Kulcsárnak pusztán peche volt, hogy éppen ő akadt horogra. A régi slágerszöveggel szólva: az egyiknek sikerül, a másiknak nem.
Mára viszont még mindig vágni lehet a csöndet a lebukott drogcsempész ügyében. Több hét telt el cikkünk, illetve a kereskedelmi televízió riportja óta, ám semmi jelét nem tapasztalni, hogy az illetékes szervek bármiféle további vizsgálódást terveznének. Vajon miért van olyan erős érzésünk, hogy előre tudható: előbb fognak eljárni a piaci árus Mari nénivel szemben, ha a hatóság elől eltitkolt bevételeiről kotyog, mint hogy utánanéznének, mi lehetett a könnyű drogok használatát büntető jogszabályok enyhítéséért küzdő szervezet freudi elszólásának valóságalapja?
A kendermagos élember mindenesetre igen rossz hírbe keverte saját társait, s ezért nem valószínű, hogy azok hálás köszönetet rebegnek neki. Mellette szóljon: legalább lefegyverzően őszinte, ez pedig oly ritka manapság a közéletben, mint a fehér holló. Persze ha belegondolunk, jártak-e valamilyen következménnyel a jelenlegi kormányfő mesés ingatlanszerzési ügyei, egyik cégének sikeres adómegkerülést eredményező luxemburgi oda-visszautaztatása, az ország kádári szintű visszaadósítása, a kendermagos szóvivő elszólása talán nem is annyira óvatlan.
Csupán cinikusan realista.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
