Ezek a gazdák már megint nem férnek a bőrükbe, csak idegesítik Németh Imre agrárminisztert. Hozzá hasonlóan Magda Sándor MSZP-s bizottsági elnök véleménye szerint is jó dolga van a parasztnak, pedig nem érdemli meg, mert állandóan csalni akar. Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédében már szóba sem hozta a gazdákat, a mezőgazdaság állapotát, egyszerűen kikerülte a témát. Pedig akkor már melegedtek a traktormotorok az udvarokban, a gazdatársadalom javában szervezte a küszöbönálló tüntetést, ma pedig már a Parlament előtt sorakoznak fel.
Magyarország 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagja. A régen várt, de egyre több kétellyel teli csatlakozás már az első csonka év végén az utcán találja a termelőket: kicsiket, nagyokat, családi gazdaságokat, kft.-ket, szövetkezeteket, rt.-ket. Ki-ki vérmérséklete és a háta mögött álló tartalékok arányában szidja az agrárkormányzatot. A csatlakozással azt gondolta mindenki, hogy szabályozott, rendezett viszonyok közé kerül. De nem így történt: soha ekkora káosz nem uralkodott el a magyar mezőgazdaságon, mint most.
A gazdák jogosan sérelmezik, hogy nem fizetik ki nekik a területalapú támogatást, ami minden tagországbeli termelőnek jár. Azzal, hogy nem kapták meg ezt a pénzt, pénzügyi válságba kerültek: nem tudnak fizetni egymásnak, a banknak, és sorolhatnám. Ráadásul gabonájukat csak ár alatt tudták eladni (már akinek egyáltalán sikerült, hiszen soha nem volt Magyarországon ilyen alacsony az állatlétszám).
Az igazi bajt azonban az okozza, hogy mára körülbelül hétmillió tonna eladatlan gabona halmozódott fel az országban. Az EU-ban jól működő intervenciós felvásárlási rendszer van, amely komolyabb piaci zavarok esetén kisegíti a termelőt úgy, hogy a gabonaár (kukorica, búza, árpa) esésekor az állam felvásárlásba kezd az intervenciónak megfelelő áron (ez jelenleg 101 euró/tonna), amivel stabilizálja a piaci árakat. Ezzel az állam megvédi a termelőt a nagyobb piaci veszteségektől. Ez a jól működő rendszer Magyarországon még ki sem épült – noha 2004. november 1-je óta működnie kellene –, csupán az intervenciós felvásárlás előkészítésének fázisában vagyunk. Azóta kiderült, hogy nem áll rendelkezésre az intervenciós előírásoknak megfelelő termelői raktárkapacitás sem. Noha a hétmillió tonna gabona most is raktáron van – ebből 3,8 millió tonnát ajánlottak fel intervencióra –, a gazdák megsegítéséhez Brüszszeltől a kormánynak engedélyt kellett volna kérnie, hogy az intervenciót helyi raktározással meg lehessen valósítani.
Mindennek az a következménye, hogy ha minden szállítókapacitást figyelembe veszünk, akkor is havonta csak 550 ezer tonna gabonát lehetne kiszállítani az országból ahhoz, hogy enyhíteni lehessen a többlet okozta gondokon. De csak lehetne, ha lenne hová szállítani! A következő aratásig 2,2 millió tonna gabona hagyhatná el jó esetben az országot, de még ebben az esetben is 4,8 millió tonna gabona maradna a raktárakban. Tavaly ősszel viszont elvetettek már egymillió hektár búzát, és el fognak vetni ugyanennyi tavaszi kalászost és kukoricát is. Ebből várhatóan újabb konfliktus forrása lesz, mert ha az idei aratáskor még mindig 4,8 millió tonna készletgabona lesz a raktárakban, akkor vajon mennyi lesz az új búza ára június–júliusban? Ki fog egyáltalán vásárolni abból? És vajon mit gondol a szaktárca: az EU meddig fogja tétlenül nézni és finanszírozni, hogy felesleges, eladhatatlan tömegtermelésű gabonát állítsunk elő? Különösen akkor, ha az EU összes gabonafeleslegének a fele ma is Magyarországon van.
Ebben az igen súlyos krízishelyzetben a kormány éppen azokat a forrásokat kívánja átcsoportosítani az agrár-környezetvédelmi programból, amelyek segítségével elkezdődhetne a kívánt struktúraváltás. Az elvonni kívánt 14 milliárd forintot olyan célokra akarják felhasználni, amelyekre egyébként is forrást kellene biztosítani, azaz valójában ennyivel csökkentik a mezőgazdaság támogatását.
Németh Imre cinikus véleménye szerint ha a tüntetésre fordított energiát az űrlapok helyes kitöltésére fordították volna, most nem itt tartanánk. A gazdák ellenben úgy látják, ha a miniszter úr azt az energiát, amit a bajok elkendőzésére, a vidék és a városok lakóinak egymás ellen hangolására fordított, munkája végzésére szánta volna, akkor tényleg nem itt tartanánk.
A szerző agrármérnök
magyarnemzet.hu
FTC, Paks, Győr, Puskás – kiderült, mennyi az esély a magyar csapatok továbbjutásra
