Szagos metró

Nem terveztem, hogy a budapesti tömegközlekedésről írjak, csak tudják, húgyszag volt a metrón. Méghozzá áporodott, penetráns: a 2-es vonal 263-as számú kocsijában gőzölgött a pisi. Talán nem is illő ilyenekről írni, de hát éreztük. Fojtogatott. Voltunk vagy harmincan a kocsi végében, köztünk három spanyol lány, akik nagy bőröndjeiket térdükre téve (talán nem véletlenül) tanulmányozták Budapest térképét. És mindenki türelmetlen volt: alig várta, hogy megérkezzen, és újra „friss” levegőt szívhasson. Hol a lassan tovatűnő megállók feliratait néztük, hol meg a mérhetetlenül mocskos, ragadós metróaljzat-linóleumot. Országimázsnak lesújtó.
Megszoktuk a kigyulladó buszokat, a beázó kettes metrót, s hallottunk a kétes metrófelújításról, amikor könnyen rongálható, lefestett bádoglemezekre cserélik a márványburkolatot, s érthetetlen számunkra, hogy miért éppen a budapesti utakhoz nem illő Volvókat szerez be a BKV Rt. Ami kézzelfogható, az még rosszabb: kevés kivétellel általában kritikus a fővárosi tömegközlekedés. Csak egy példa: elég reggelente megnézni, hogy milyen ritkán jár a frekventált útvonalon közlekedő 78-as busz, s hogyan nem férnek fel rá a munkába igyekvő emberek. Azt is szeretem, mikor a 4-es, 6-os villamosok vezetői megfegyelmezik az utasokat, s ha rosszul viselkednek, műszaki okokra hivatkozva leszállíttatják őket.
Persze, nálunk is összeült a hét végén a családi tanács, hogy a közlekedésiek keddi sztrájkja esetén ki hogyan megy munkába, s arra a megállapításra jutottunk, hogy autóval nem érdemes közlekedni – még békeidőben sem –, ezért gyalog megyünk Pestről Pestre és Pestről Budára. Örültünk is annak, hogy a demonstrációra készülő dolgozók követelésének – ígéretei szerint – eleget tett az Aba Botond vezette BKV Rt. Így a személyenkénti 16 ezer forintos béremelési ígéret nem csökken majd 4-5 ezer forinttal a differenciált, tényleges felosztás során. Ráadásul a havi étkezési utalvány értéke 500 forinttal nőtt, így négyezer forint lett, s változatlanul 3-3 százalékkal járul hozzá a cégvezetés a dolgozók önkéntes egészségügyi, illetve nyugdíjpénztári tagságához. Némileg ellentmond a Budapesten tapasztalható tömegközlekedési állapotoknak az a tény, hogy Aba Botond, a negyvenhatmilliárd forintos hiányt görgető BKV Rt. vezérigazgatója tavaly több mint húszmillió forintos jutalmat kapott. A prémiumot tavaly ősszel a főváros városüzemeltetési bizottsága szavazta meg számára – mint tulajdonos. Azért adtak neki jutalmat, mert nem növelte a BKV hiányát, és sikeresen bonyolította le a 2-es metró felújítását. És mit tehetett volna mást, mert megdolgozott érte: elfogadta. A tegnapi bérmegegyezés során a hajnali háromkor kelő vagy éjjel 1-re hazaérő, sokszor méltatlan körülmények között dolgozó, alulfizetett járművezetők, a lehetetlen műszaki állapotokat életben tartó szerelők vagy épp a megoldhatatlannak tűnő problémák százait felelősséggel megoldani hivatott diszpécserek is megkaphatják a kicsikart béremelést. És ne feledjük: a havi étkezési hozzájárulásuk mértéke is ötszáz forinttal nőtt!
De most, hogy a gőzölgő metrószerelvény kapcsán így kigorombáskodhattam magamat, kezdek is lecsillapodni, s már-már arra gondolok, hogy jegyzetemben igazságtalan voltam. Főleg a BKV Rt. vezetését bántottam indokolatlanul. Ugyanis amikor végre kiszálltam a metrókocsiból, s megnéztem a számát, hogy az a 263-as, rögtön fel is tűnt, hogy az előtte lévő a 262-es, az azelőtti pedig a 261-es. Logisztikailag tehát minden stimmel! Számolni már tudnak. Valamit mégis tesz értünk ez a vezetés. De takarítani is kellene.