Országos baloldali beszervezőjáték

Ha valakinek a cím elolvasása után az elmúlt ötven esztendő jutna az eszébe, elárulom: rossz nyomon jár. Az egy másik országos baloldali piramisjáték volt, ez pedig a mai magyar valóság, a dicső jelen és a fényes jövő, a szocialista pártot lendületbe hozó újsütetű mozgalom: az amőba. Politikai elemzők, kommunikációs szakemberek, lélekbúvárok magyarázzák és elemzik máris a szocialisták kezdeményezését, amely egyes vélemények szerint magának a miniszterelnöknek a fejéből pattant ki. A miértre sorjáznak a válaszok, nyakatekert elméletekben sincs hiány, pedig az igazi magyarázat kézenfekvő. Maguk a szervezők árulják el akaratlanul is a kezdeményezés valódi célját azzal, hogy a játékban ugyan interneten keresztül lehet részt venni, de bekapcsolódni, regisztráltatni magát az embernek postai úton kell. (Sajnos, a kistelepülések ismét rosszul járnak: hiába épültek ki az e-pontok az ország legeldugottabb zugában is, a jól bevált postahivatal híján a vidék bajosan vesz részt a szocialisták internetes játékában.)
Tehát név, lakcím feltüntetése szükséges az önfeledt szórakozáshoz, magyarul: a szocialista amőba az első internetes vírus, amely postai úton is fertőz, az összes létező levelesládánkat teleszórja, elhalmozza üzeneteivel, reklámanyagaival, a számítógéptől a kiskapuig. Végső soron nem más a célja ennek a különlegesen intelligens amőbának, hogy frissítse a régi szocialista adatbázisokat. Lehet, hogy néhány év múlva a beszervezettek majd kétségbeesett levélben fogják személyes ellenségüknek nevezni az ötletgazdát, mint Szegvári Katalin?
Még ez is megtörténhet, de ne szaladjunk annyira előre, egyelőre az átütő erejű akció vallásra, bőrszínre, nemre, korra és helyszínre tekintet nélkül mindent és mindenkit potenciális célpontnak tekint, és nemcsak a családi otthonok nyugalmát, hanem az egyetemi élet megszokott rendjét is felborítja.
„Politikailag fiatalabb vagyok, mint Orbán Viktor. Én vagyok a frissebb, egyenesvonalúbb a mozgásom (…) Úgy friss, hogy következetes” – nyilatkozta a közelmúltban önmagáról Gyurcsány Ferenc.
A politikailag fiatal miniszterelnök mindenesetre következetesen kerüli a kormányzást (és a gazdákat), és most a bulvársajtó után elindult az egyetemi ifjúság felé. Tulajdonképpen érthető is, hogy az úgy friss, hogy következetes politikus inkább az egyetemistákat választja az öregecskedő, elégedetlenkedő gazdák helyett. Keresi a fiatalok társaságát, és nem csak a hallgatóságát. A nemrég arculatváltáson átesett miniszterelnök újdonsült visszafogottságát, szürkeségét ugyanis az egyetemi országjáráson sárga amőbapólós szocialista fiatalok kísérete színesíti.
Nem tudjuk, hogy ez a kampányfogás is a miniszterelnök fejéből pattant-e ki az Apró-villában, de kovakő és tapló nélkül is könnyen fellángolhatott benne a régi érzelem, a régi szép emlék, amely az ötletet szülte: vigyük be a pártpolitikát az egyetemre!
Így már érthető az is, hogy mit ért Gyurcsány Ferenc következetességen: ez valóban egy következetes, de valljuk be, nem túl friss elgondolás, igaz, az egyenes vonalú mozgást ez sem magyarázza. Talán majd erre is fény derül valamikor, de hogy illik-e a köz KISZ-titkárából egyéni vállalkozásaiban milliárdossá tollasodó, ezek után pedig igazságért kiáltó-aggódó közemberhez, nos, ezt inkább döntse el az olvasó.
De térjünk vissza magához a történethez: Gyurcsánynak nem számít, hogy törvény tiltja a politika ilyenforma megjelenését az egyetemen, ezen már a népszavazási kampányban is túltette magát. Ezért fel is kérte az ELTE hallgatóit, hogy vegyenek részt a szocialista beszervezőjátékban, amőbázzanak, lépjenek kapcsolatba a sárga amőbapólós fiatalokkal. Az előadás végén még külön meg is invitálta a pártamőba iránt érdeklődő fiatalokat egy sörözésre, bár az Európai Unió második leggazdagabb miniszterelnöke szorult anyagi helyzetére való tekintettel hozzátette, hogy a sört mindenki maga fizeti. Különleges bájt ad ennek az egyetemi pártbeszervezősdinek, hogy ott mosolygott ezen a fórumon Magyar Bálint miniszter, aki szavakban keresztes háborút hirdetett az oktatási intézményekben a pártpolitikai tevékenységekkel szemben. Az SZDSZ-es miniszter első pillantásra ráadásul ellenérdekeltnek tűnik a szocialista beszervezőjátékban, de már nem tudott, nem mert, és ezért nem is tett semmit ellene. (Lehet, hogy az amőba már az SZDSZ-t is felfalta?)
Mindenesetre a padsorokból figyelve Gyurcsány Ferenc előadását, az egykori egyetemi KISZ-titkár, aki valamikor élet-halál ura volt, döntött az egyetemi szociális juttatások és a kollégiumi ellátás odaítéléséről, beleszólása volt a felvételizők sorsába, meglehetősen ügyetlenül, zavarodottan, sőt kényszeredetten mozgott az ismerős díszletek között. Egyszer a kínnal kigondolt szavak, mondatok okoztak fejfájást a számára, másszor a tekervényes eszmefuttatások labirintusa ejtette foglyul, és ebben a szorult helyzetben csak a hűsítő vizespohár szolgált némi menedékül pár hosszú és pihentető korty idejére. Az óráknak tűnő hatásszünetnek álcázott csend perceiben még a vakolat pergését is hallani lehetett. A feszültséget némiképp csak a hallgatóságon végigfutó nevetés oldotta, amiről az előadó azt gondolhatta, hogy humorosnak szánt gondolatait díjazza a publikum. Tévedett.
Akácfa, vadlúd, amőba. A szocialista identitás- és szimbólumkeresés állomásai. Mindegyik egy-egy meghatározó politikushoz kapcsolódik, és amennyiben hihetünk Freudnak, mindegyiknek megvan a maga mélylélektani magyarázata. (Valószínűleg Hiller pártelnök, akinek a hajója már süllyedni látszik, sem véletlen keverte össze az amőbát a torpedóval.)
Az amőba esetében nem kell különösebb előképzettség, hogy egy lehetséges megfejtéssel éljünk. Elég, ha csak felidézzük, amit minden iskolás gyermek tud: hogyan is gyarapodik az amőba?

A szerző tanár