Nehéz ilyenkor szólni… Inkább elmereng az ember, néz, csak néz bele a tavaszi napsütésbe, belefeledkezik a kergetőző felhőkbe, vet egy csontot a szelindeknek, bort tölt a kupába, és hallgat. Jó hallgatni olyankor, amikor el kell képzelni Juhász Gábor belügyi államtitkárt, amint megszoptat egy háromhetes vadmalacot.
Pedig hát, végül is… Találhatott volna Juhász Gábor belügyi államtitkár egy alig háromhetes struccot is. Vagy tarajos sült. És akkor most azt kellene elképzelni. Mégiscsak szerencse, hogy nem a forró égöv színpompásabb, gazdagabb faunáján élünk. Juhász Gábor belügyi államtitkár vadmalacot szoptat. A vadmalac anyaként kezeli Juhász Gábor belügyi államtitkárt.
Juhász Gábor belügyi államtitkár hamarosan egy ikerpár édesapja IS lesz.
Szédítő információözön.
Nagyon nehéz rendet vágni ennyi tény között.
Per pillanat annyi tudható biztosan, hogy Juhász Gábor belügyi államtitkár anyja egy vadmalacnak, de mivel hamarosan apja lesz egy ikerpárnak IS, ebből logikusan az következik, hogy a vadmalacnak szintúgy ő az apja; tudható továbbá, hogy Juhász Gábor belügyi államtitkár momentán vadmalacot szoptat, ami előjáték egy későbbi cselekvéssorhoz, nevezetesen ahhoz, amikor Juhász Gábor belügyi államtitkár majd az ikreit fogja szoptatni…
Némi kétség van még afelől, vajon Juhász Gábor belügyi államtitkár, aki anyja most a vadmalacnak, tényleg találta-e a jószágot, vagy meg is szülte. Fölöttébb nyugtalanító viszont, hogy Juhász Gábor belügyi államtitkár egyben apja is nevezett vadmalacnak (aki ennek ellenére anyjaként kezeli); ebből pedig az következik, hogy előbb-utóbb meg kell keresni a vadmalac valódi mamáját, és ki kell faggatni arra nézvést, vajon fizet-e gyerektartást neki Juhász Gábor belügyi államtitkár. Sőt, azt sem tudjuk ebben a pillanatban, vajon Juhász Gábor belügyi államtitkár elvette-e törvényesen a vadmalac édesanyját, esetleg csak életközösségben élnek/éltek, netán Juhász Gábor pusztán elcsavarta annak a kiszolgáltatott, fiatal és naiv süldő disznónak a fejét és megejtette őt, majd rútul elhagyta szegényt.
Ezeket a kérdéseket majd még tisztázni szükséges.
S talán azt is, nem követett-e el Juhász Gábor belügyi államtitkár bigámiát abban az esetben, ha a nógrádi erdőkben mégis oltár elé vezetett egy vaddisznót. S talán a gyámügyet sem ártana értesíteni, hiszen mint a Népszava című kiadványból fehéren-feketén kiderül, Juhász Gábor belügyi államtitkár nemcsak egy vadmalacot szoptat ebben a pillanatban anyaként, de gyakorol ikrei születésére, amikor is majd az ikreket fogja szoptatni.
Brrr…
Ennyi még liberalizmusból is sok.
Arról nem is beszélve, hogy Brehm mester is törheti ám a fejét! Mert: ma Magyarországon a miniszterelnök csellengő kisgyerekeket szokott spontán módon megtalálni, míg a belügyi államtitkárok vadmalacot lelnek. Evolúció; harc az életért. De akkor mit talál vajon egy miniszter? Csimpánzot? És egy minisztériumi főosztályvezető? Csótányt? Ugye-ugye, mennyi kérdés…
Azt azonban leszögezhetjük: kevés izgalmasabb újságírói feladat van ma, mint Juhász Gábor belügyi államtitkár vadmalacokhoz, ikrekhez és ivarérett vaddisznólányokhoz fűződő szerteágazó kapcsolatrendszerének feltérképezése. Kifejezetten a Népszava munkatársainak való ügy ez.
Mert lám, kegyes a sors.
Esztendők óta keresik ők a testhez álló feladatot. Előbb Kósa Lajosban vélték megtalálni, ám a hónapokon át tartó „tényfeltárás” végeredménye az lett, hogy alig néhány száz helyreigazítást kellett közzé tennie a kiadványnak. Kondor Katalinnal sem jártak jobban, kiderült, abból sem igaz egy szó sem. Majd az orosz nagykövet levelének közlésében látszott kicsúcsosodni a Népszava létezésének végső értelme, ám hamarosan kiderült, hogy a nagykövet úr levelének legfontosabb részét inkább cenzúrázták, mert az nem illett bele a kiadvány készítőinek világszemléletébe.
Kitartás, kitartás!
A türelem meghozza gyümölcsét.
Mert lám, most a Népszava apraja-nagyja mehet tényfeltárni a nógrádi erdőkbe.
Álruhában járhatja a sűrűséget Veress Jenő, Szalay Tamás Lajos, Petri Lukács Ádám meg a jó Németh Péter főszerkesztő, hátha be tudják cserkészni Juhász Gábor belügyi államtitkár vadmalacának igazi édesanyját, és feltehetik neki összes kérdésüket.
Amennyiben pedig nem erről van szó, pusztán nincs alja a szervilis, ostoba, gusztustalan és röhejes… nyalásnak, akkor mi kérünk elnézést.
Akkor reméljük, Juhász Gábor belügyi államtitkár nem lel holnap egy kacsacsőrű emlőst.
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?