Immár tényként kezelhetjük az államháztartás első félévi adatainak a birtokában, hogy az idei költségvetés tarthatatlan. A legfrissebb adatok szerint ugyanis hat hónap leforgása alatt sikerült produkálni nagyjából az éves deficitet. S ahhoz, hogy a pénzügyi kormányzat valamennyire megőrizze hitelességét, újabb és újabb százmilliárdokat kell lefaragni a kiadásokból, vagy pedig valamilyen címen pótlólagos forrásokat kell előteremteni.
A gondot persze nem csak az okozza, hogy a nyár közepére „elszállhat” a költségvetés. A probléma másik fele, hogy Magyarország a külföld, a nyugati finanszírozók, ám leginkább az Európai Unió szemében végleg leírhatja magát. Tavaly – amikor a saját maga által vállalt euróbevezetés céldátumát kitolta még plusz két esztendővel a kormány – ez majdnem összejött. Zárójelben jegyezzük meg: az euró átvételének feladása önmagában felér a kormányzat gazdaságpolitikájának bukásával. Azonban ilyen produkcióra, hogy a féléves hiány értéke 985 milliárd forint, míg az éves terv 1022 milliárd, senki sem számított. Ráadásul az Európai Bizottság tavaly decemberben éppen ebben a témakörben elmarasztalta hazánkat, az Ecofin, vagyis az EU pénzügyminiszteri tanácsa pedig erőteljes figyelmeztetésben részesítette március 9-én a magyar kormányt. Az uniós grémium úgy látja, hogy a kormány az államháztartási hiányt „komolytalanul” kezeli. Az uniós pénzügyminiszterek szerint az idei államháztartási előirányzatok teljesítése felettébb kérdéses. Mellesleg időközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is hiánycsökkentésre szólította fel a Gyurcsány-kormányt. A washingtoni székhelyű szervezet június végi figyelmeztetése szerint kockázatot jelent a magas fizetési deficit, valamint az államháztartási hiány. Ráadásul az IMF felszólította a kabinetet arra, hogy gyorsan cselekedjen az államháztartási hiány visszaszorítása érdekében. Az IMF szakértői szerint a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívás a költségvetési politika kézben tartása. A Világgazdaság és az ICEG konvergenciaindexe szerint az instabil államháztartás és az ebből adódó külső egyensúlyproblémák a felelősek a rossz eredményért. Magyarország 2000-ben még a régió országainak élvonalába tartozott…
Ilyen környezetben meglehetősen kínos, hogy a kormány – immár harmadik éve – képtelen olyan költségvetést felmutatni, amelyről néha egy-két hónap, máskor fél év múltával nem derülne ki, hogy alapjaiban tarthatatlan. Rosszul becsült bevételek, elszámolt növekedés, költségvetési tételek kiszervezése és a kiadások visszafogásának fedezetét jelentő szakminisztériumi zárolások – a félretervezett büdzsé rövid definíciója. Ide sorolható még az új adópolitika is, amelynek költségvetési háttere ugyancsak bizonytalan. Eközben tovább duzzad az államadósság is. Ugyanis ha nagy a hiány, azt kölcsönből fedezik, ami pedig adósságot hoz.
Nem győzzük hangsúlyozni: a fő gond az, hogy 2002 óta a magyar büdzsé az eseti döntések, a pénzügyi átcsúszások és trükkök, a húzd meg-ereszd meg folyamatává vált. Ahelyett, hogy átgondolt és szigorúbb költségvetési politika – minimális deficit, nulla adósságcél, munkára és vállalkozásra ösztönző gazdaságpolitika – jellemezné a döntéshozatalt.
Veszélyes az államháztartás ilyen magas hiánya, ezért a költségvetés szabályozásában is szigorúbb szabályokat kellene követni. Pusztán annak érdekében, hogy ne lehessen következmények nélkül lazítani. És a hiányt növelni.
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben