Giccs az, ami és aki mindenkinek tetszeni akar úgy, hogy nincs értékes (értékelvű) tartalma. Az önmagában még nem baj, ha egy politikus minél több embernek akar tetszeni, hiszen ez is a szakma egyik jellegzetessége a tömegdemokráciában. A baj ott kezdődik, ha ez a törekvés a gátlástalansággal lesz egyenlő. Azzal, hogy a hatalomért való lihegésben nincs mérték s érték. Részben mert műveletlen is valaki, részben pedig azért, mivel saját magán és csoportérdekein túl semmi iránt nem érdeklődik.
Bizonyára ráismertek a pillanatnyi magyarországi miniszterelnökre, aki sok erkölcsi mélypont után bele tudott rondítani az etikai magasiskolát jelentő Kölcsey-életműbe is. A haza minden előtt való emlegetése egy olyan embertől, aki a hazafiságot egyébként magyarkodásnak tartja, elképesztő pimaszság. A giccset éppen az ilyen látszólag semmibe kerülő, olcsó hatásvadászat teremti. Ugyanúgy, mint a gázóra előtt fogvacogva szomorkodó mama képe.
A giccset és a giccsembert soha nem érdekli az igazság, csupán a látszat. Megtéveszt, mert ürességénél fogva mindig a felszínen úszik, mert azt hiszi, az a siker. Ha tegeződni lehet Tonyval, ha idétlenkedhetünk „bőrrákunkkal”, mintha egy lennénk a sok millióból, miközben vagyonunk százezrekkel nő naponta. A fiatalosság giccses felhasználása persze az ízléstelenség tömegdemokrata tünete – de ebben eltűnik az a maradék méltóság is, amelyet egyébként igényelne a giccsember. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, s ahogyan a giccsnek sincs méltósága, mert a tömeg ízléstelenségére játszik, úgy nincs méltósága annak az embernek sem, akinek nincs értékrendje. Gyurcsány Ferencnek pedig nincs ilyen.
Hiszen jogosan tehető fel a kérdés: mitől szociáldemokrata ő? Mitől magyar, túl azon, hogy ezen a nyelven beszél legjobban? S mitől demokrata ő, a demokrácia mibenlétéről időnként kioktató csúcsdemokrata, a proletárdiktatúra volt hivatalos képviselője? Igaz, a liberális szabadpiaci felfogás szerint mindenki az (lehet), aminek mondja magát. De akkor miért nem vallja Gyurcsány magát neoliberálisnak? Hiszen ő valóban ennek a gátlástalan giccs-szabadságnak a híve. Vagyona következtében logikusan.
Valószínűleg itt rejtőzik giccsemberi mivoltának legmélyebb gyökere. Az értéktelen Kádár-korban a hatalom révén, az értéktelen korlátlan piacelvűségű mában a vagyona révén (a régi kapcsolati tőkékkel) ágál egy ember, akinek önmagán kívül valószínűleg alig fontos valami. A giccs is azért nem művészet, mert a látszat mögött nincs semmi. Gyurcsány is csak nyüzsög, szerepel, beszél – azt hiszem, szörnyen érezné magát, ha véletlenül csend lenne körülötte. Mert a giccs is harsány, kiáll az utcasarokra, tülköltet maga előtt, s időnként még ájtatos is tud lenni. Játszik minden hullámhosszon.
Elképesztő, hogy egy zömében nehéz sorsú országban egy olyan ember idétlenkedik, akinek az igazodásban rejlik a lényege. Egyszer az erősekhez dörgölődzik, máskor a tömegnek játszik, alkalmankénti hatásvadászatai – ripacsként – az érzelmekre hangoltak. De valójában mindig megbukik (öregecskedő feleségek, villája előtt talált gyermek, terrorista szaúdiak, Megváltó a zsinagógában, éhséglázadás stb.), mert semmi sem az övé. Az már mentálhigiénés probléma, hogy szilárdan hiszi azt, hogy neki mindig igaza van. Úgy tűnik, egy Kádár-kor által mélyen megbetegített ország jelentős része mégis vevő erre a színjátékra.
A giccs a könnyűség/könnyedség útja, „a végén kapunk segélyt” elv régi római tempója. A giccs játék a legmélyebb emberi igénnyel, a reménységgel. Mégiscsak értjük a lényeget, amely nem bonyolult, s kevés is elég hozzá. Gyurcsány és csapata a szellem és lélek alagsoraiban bolyong. Mint a giccs is, amely az életről hazudik. Azt, hogy van saját erőfeszítés nélküli megoldás, ha beállunk a sorba, s nem az örökkévalót keressük. A gyurcsányizmus a kádárizmus redukált formája, a kötelezettségek nélküli propaganda felpörgetett őrülete: itt már jövő sincs, csak annak ígérete, hiszen a hatalom már csak egy perverz kelléke az anyagilag független privát életnek.
A szerző történész, egyetemi docens
Kiderült, hogy miért fontos az árvíz utáni fertőtlenítés